|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Nevezhetjük egyedüllétnek, elveszettségnek, szingliségnek, de mindig ugyanoda lyukadunk a legvégén, hogy magadra maradtál, és old meg ahogy tudod!
Legfőképpen sehogy sem, bár állod a sarat keményen, a szürke hétköznapokkal is szembeszállsz, csakhogy ne kelljen szembenézned a ténnyel, nem vár senki sem haza, nem küld virágot sem, nem üzen sms-ben, nem hív fel, és az üzenetrögzítőre sem mondja azt, hogy, Bocs kések és vacsorára nem érek haza vagy, épp az ivócimboráival üti el az időt, és csak hajnaltájban érkezik, füstös kabátban mi kilométerekről szaglik.
Nem és újfent nem!
Mindennap lefekvés előtt a kedvenc szerelmes kötetedhez nyúlsz, mint egy nagymama, és úgy ringatod álomba magad. Álmodban ölelnek, csókolnak, olykor megharcolnak érted, de mikor hirtelen az álmodból felébredsz, ismét csak rá kell jönnöd, kihalt a szoba, üres az ágy, egyedül vagy még mindig.
Nap-nap után, hetek egymást követik sorban, hónapok szaladnak, évek telnek el. Nem tudsz rájönni mit rontottál el, hogy még mindig magányosan tengeted napjaidat. Havonta egyszer rád tör az a bizonyos érzés, hogy eleged van mindenből, depresszióba esel, sírva fakadsz kérés nélkül, mert felemészt a vágytalan élet.
Élet?! Inkább élőhalottnak nevezed magad, zombinak, a monotonság felőrölni látszik, a napok egyformák és ugyanazt nyújtják.
S te még mindig vársz arra a valakire, aki berobbanhat se perc alatt az életedbe.
Eltelik húsz egynéhány év, lassan ráncok jelennek meg arcodon, ami eltorzulni látszik a fájdalomtól, az elveszettségtől, mikor már 60 év körül jársz, és hajad őszülésbe kezdett, már nem is reménykedsz. Leülsz a helyi parkba csendesen, és a galambokat eteted serényen. Az elmúlás, érzed, közeleg, majd álmodban látod a szeretteidet, hogy hívnak téged, kezüket nyújtsák feléd, és te mész a fény felé, elhagyod ezt a világot miben éltél, és jobbat, szebbet remélsz. |
|
|
- február 28 2009 23:17:53
Kedves Eve!
Érzékletesen írtad meg ezt a szörnyű állapotot.
Jó vitaindító is.
Az ilyen sorsra itéltetett emberek legtöbbször maguk is tehetnek a magányukról.
Érdekes, hogy az egyedülállók családra, a családosok egyedüllétre vágynak... sok esetben.
Szeretettel: Szisz |
- március 21 2009 11:47:50
Kedves Sziszifusz!Köszönöm a hozzászólásodat!Hát igen valaki a magányra valaki pedig a társaságra vágyik.Üdv:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
