|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
(Milyen ötlet segítségével tudtam ideiglenesen pótolni a honvágyamat)
Csak pár napja jöttem vissza magyarországi nyári szabadságomról és máris úgy érzem, hogy kicsúszott az amerikai talaj a lábam alól.
– Itt az ember csak kulizhat és robotolhat élete végéig anélkül, hogy egyetlen magyar szót is hallana! – duzzogtam durcás kisgyermekként. Úgy éreztem, mintha valami súlyos deprimáló betegség kerített volna hatalmába.
– Mi történt velem, hogy lázadok a sorsom ellen, és elégedetlen vagyok az itteni életformámmal? – elmélkedtem letargikusan.
Hosszú töprengés után rájöttem, hogy miről van szó: honvágyam van! Méghozzá betegesen felfokozva. Nem csoda, hisz eddigi magyarországi vakációim alatt mindent csak a napos oldalról láttam, főleg azért, mert nem magyar pénzzel, hanem amerikai dollárral fizettem minden kiadásomat. Éppen ezért minden nap felejthetetlen ünnep volt a számomra. (Szerencsére nem kellett a zálogház előtt hosszú órákig sorban állnom, mint valaha, hogy kapjak pár száz forint kölcsönt uzsorakamatra.)
Meggyőződtem arról, hogy micsoda óriási különbség van az én drága kis hazám és Amerika között! Itt senki észre sem vesz a sokmilliós tömegben. Bezzeg a hazai szabadságom alatt! Alighogy megérkezem Magyarországra, körülöttem máris nyüzsögnek a haverok tárt marokkal, s a taxisok valósággal ostrom alá vesznek, hogy a hatalmas bőröndjeimmel együtt a leghamarabb elszállíthassanak. (Nem véletlen! Bőröndjeimről nyomban sejtik, hogy nem egy pitiáner palival van dolguk, aki jajveszékel, ha pár ezer forint fuvardíjjal megvágják.) Bezzeg mikor visszajövök Amerikába, senki sem akarja a nyakát törni értem!
Miközben ezekről a gondolatokról meditáltam, hirtelen egy zseniális ötletem támadt: pótolni fogom valamivel a honvágyamat! Igen, csak ez lehet számomra a legjobb gyógyszer pillanatnyilag. Helyettesítenem kell valamivel!
– Helyettesítem a honvágyamat! – ismételgettem
gépiesen.
Nyomban az íróasztalomhoz ültem és kidolgoztam egy sematikus tervet, aminek a segítségével könnyebben megoldhatom a problémámat.
1. Semmilyen körülmények között nem fogok angolul beszélni. (Káromkodni sem!) Csak magyarul fogok beszélni magammal. Elég gazdag szókincse van az anyanyelvemnek, bőven találok benne fűszeres szavakat.
2. Csak hazai zenét hallgatok. (Nem Bartók és Kodály klasszikus műveire gondolok, hanem helyette valami könnyű, szívhez szóló cigányzenére.)
3. Hazai ízek és aromák felidézése. Meditáció ifjúkorom varázslatos ételkölteményeiről, az elméleti tapasztalatok gyakorlat ialkalmazásával. (A magyar szakácsművészet felelevenítése személyes közreműködéssel.)
4. Az 1, 2, és 3 pontok pozitív irányú kiértékelése. (Modernizált nosztalgiával: fotelbe roskadva, cigányzenével, az emelkedett hangulat tokaji aszúval meglocsolva.)
– Ez igen! – örvendeztem elégedetten klasszikus stratégiámnak. – Azonnal nekiálltam, hogy gyakorlatban is megvalósítsam a szenzációs ötletem. Első lépésként, úgy döntöttem, áthangolom magam hazai atmoszférára. Ennek érdekében az íróasztalomon lévő magyarországi barátnőm fényképét megpusziltam és vágyakozással, anyanyelvem legszebb szerelmes szavait suttogtam a fülébe.
Előkotorásztam egy másik fotót a fiókomból, mely egy jól sikerült óhazai pincekiránduláson készült. A haverokkal egy csoportképet ábrázol, amint egy kiürült boroshordót körbe állunk, miközben vidáman és elégedetten kuncognak rám. (Tüstént anyanyelvemen mormoltam az igét, hogy legközelebb kit nézzenek baleknak, aki majd potyázó tivornyázásukat fizetni fogja!) Ezek után úgy éreztem, hogy tökéletesen felkészültem a tervem megvalósításához.
Lemezjátszómra rákapcsoltam az optimális hangerőt és feltettem egy fájdalmas magyar nótát. (Hallgathattam volna maláji, vagy szomáliai dalokat is, de a honvágyam levezetésére kizárólag egy cigányzenekar szívet marcangoló játékát találtam legmegfelelőbbnek.)
Ünnepélyes mozdulattal elhelyeztem a frissen vásárolt piros, fehér és zöld színű gyertyákat a szobám négy sarkában és az asztalomon. Úgy éreztem, a jó hangulatomhoz feltétlenül szükséges a romantika, némi patriotizmussal keverve.
Meggyújtottam a gyertyákat. Végre a rideg, elektromos fényt egy kellemes nemzeti színű romantikus világítással pótoltam. A vibráló gyertyák társaságában fájdalmasnak érződött a cigányzene hallgatása. Hangulatom további fokozására nekiálltam felidézni a hazai aromákat a kidolgozott tervem 3. pontja alapján.
– Hazai ételt fogok készíteni! Csodálatos aromákat varázsolok elő! – csettintettem nyelvemmel elégedetten.
A megszokott edények és tányérok kiválogatása után ünnepi szertartással nekiálltam a munkához. A szekrényemből előkotorásztam az első feleségemtől örökölt, féltve őrzött matyó hímzéses kötényt, melyet addig soha nem használtam. Óvatosan a nyakamba akasztottam, majd a kellemes tapintású zsinórját többször áttekertem a derekam körül. Tervszerűen elkezdtem vízzel feltölteni az erre a célra előkészített edényeket. Körültekintően alágyújtottam a gázt.
– Magyaros gulyáslevest főzök! – határoztam el. –
– A különleges étel kész lesz 15 perc múlva! – somolyogtam boldogan.
– Alig várom már a hazai ételt! – ujjongtam, ínycsiklandozó főztömre gondolva. Késemmel beleszúrtam az izgalomtól remegő kezemben szorongatott alufóliás zacskóba. Erős koncentrálással a tartalmát az előkészített nagy fazékba öntöttem.
Kényelmesen végignyúltam a bőrfotelomban és ismét töltöttem egy pohárral. Kéjesen, elégedetten nyújtózkodtam, mialatt elkészült az eredeti Made in Hungary feliratú, hamisíthatatlan
zacskós, alföldi gulyásleves.
Ideges türelmetlenséggel elővettem a két legnagyobb tányéromat, mert bölcs előrelátással úgy éreztem, hogy egy tányérral nem lesz elég a fejedelmi ételből. A zene lágyan szólt, mely kellőképpen emelte az ünnepi ebéd rangját. Ehhez a hangulathoz méltóan pipára gyújtottam, s nagyokat szippantottam belőle. Tekintetem az ajtómon függő magyar címerre tévedt. Csodálkozva bámultam, hogy milyen meseszép szivárványszínben játszik.
Érdekes módon – bizonyára emelkedett hangulatom miatt – duplán láttam a címert, mely kellemes, méltóságteljes nyugalmat árasztott a szobámban.
Megjegyzés: Az egyik New York-i bevásárlási körutamnál a Wall-Mart szupermarketban, a polcokon sorakozó élelmiszerek között rám kacsintott egy magyarországi zacskós gulyásleves. Nagy örömömben egy tucatot vásároltam belőle, biztosítva a folyamatos ellátásomat.
Az ott látott magyar címer hatása még jobban fokozta a fájdalmas honvágyamat, melyet fantáziámban igyekeztem némileg csökkenteni. |
|
|
- március 10 2009 18:42:13
És mi lett volna, ha nem zacskós leves főzől, alapanyag ott is van hozzá, nem ? Nagyobb honvágyhatást értél volna el.
Szeretettel Joli |
- március 13 2009 14:06:57
Kedves Johnny!
Látod, éppen nekem is az jutott az eszembe, ami Jolánnak is. Az alapanyagok Amerikában is - remélhetőleg - rendelkezésre állnak. A képen láthatod, milyen jól néz ki egy bográcsos gulyás. Hát ehhez hasonlót biztosan nem lehet csinálni zsacskós levesből!
De ezért a történet nem volt rossz.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 13 2009 14:08:24
Persze, tudom, hogy ez az ötleg csak ideiglenesen pótolta a hiányodat. S ha újra Magyarországra jössz, már igazi gulyást fogsz készíteni. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
