|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
Novella-karcolat a tavasz ébredéséről
Kinyílt a hóvirág!
Egy szép kora tavaszi reggelen Nagyanyó így szólt:
- Hallgasd csak, Kisunokám, megszólalt a cinege. Hallod, milyen vidáman énekli, hogy „ nyitni kék, nyitni kék…”? Nyissuk gyorsan tágra az ablakot! Hadd halljuk jobban ezt a csodás éneket!
És Nagyanyó kitárta az ablakot. A friss tavaszi szellő telilengte a szobát, hosszú uszálya befolyt minden kis zugba. Finom leheletével megcsókolta Nagyanyó szobafenyőjét, a sásvirágot, megrezegtette az aszparágusz csipkés ágacskáit és a pletyka szív alakú leveleit.
Móci tágra nyílt szemekkel nézte Szellő Angyalát, látta szép égszínkék szemét, bodros felhő-haját, áttetsző, ezer-fodrú, hullámzó uszályát. ( Mert az Angyalokat csak a Nagyanyók és a Kisunokák látják, kizárólag csak a tisztaszívűek.) Szellő Angyala lágyan átkarolta őket, megsimogatta örömtől sugárzó arcukat, és apró, láthatatlan csillagokat szórt a szemükbe, amitől tekintetük felfénylett, mint a tavaszi nap.
A kis cinege mintha közelebb repült volna az ablakhoz, közvetlen az ablak elől hallatszott hívogató éneke. Trillája teljesen betöltötte Nagyanyó szobáját, ahol Móci időnként – mint most is – ha szülei késő este érnek haza, eltöltött egy-egy éjszakát.
- Nagyanyó, Szellő Angyalát is a cinege ébresztette fel? – kérdezte Móci.
- Nem, nem. Őt a Nap. Tudod mit? Menjünk ki a kertbe, nézzük meg, hátha a Napocska melege már Föld Angyalát is felébresztette! Hátha már ő is keltegeti gyermekeit.
Gyorsan felvették a tavaszi kiskabátot és kimentek a kertbe. A Nap még alacsonyan járt. Sugarai, mint a laposan dobott labda, vidáman siklottak, finoman érintve a földet. ( Akárcsak Anyu, mikor reggelente lágy, apró simításokkal ébresztgeti Mócit, hogy el ne késsen az óvodából.)
- Mi lenne, ha dallal köszöntenénk a Napot? – mondta Nagyanyó. - Azzal, amit még Nagyapó tanított. Emlékszel?
És énekelni kezdtek:
„ Nap, nap, napsugár,
fényes csillagár,
Kicsi Móci és Nagyanyó oly régóta várt.”
- Na nézzük, fölébresztette-e már Napocska a Föld Angyalát?
A kerti út mellett apró fehér pöttyöcskék, a hóvirágok, mint kristálygyöngyök csillogtak a tavaszi napfényben. Odébb sárga fejecskéiket éppen kidugták takarójuk alól a harmatcsepptől csillogó krókuszok. Móci nagycsoportos óvodás volt és bár a betűk közül még nem mindegyiket ismerte, de – a lényeget tekintve - már majdnem folyékonyan tudott olvasni a természet olvasókönyvéből.
- Fölébredt a Föld Angyala is! – állapította meg örvendezve, és újra rázendítettek a Nagyapótól tanult énekre.
„ Nap, nap, napsugár,
fényes csillagár,
Föld Angyala, fű, fa, virág oly régóta várt.”
- Köszönjük meg Napocskának, hogy ennyi széppel ajándékozott meg minket! - mondta Nagyanyó.
- Hogyan köszönjük meg? - kérdezte Móci.
- Hát úgy, ahogy Szellő Angyala köszönte meg nekünk, hogy észrevettük őt. Érezted, ahogy megsimogatta az arcunkat? Hát mi is simogassuk meg Napocskának és Föld Angyalának legkedvesebb gyermekeit: a virágokat, a füveket, a bokrokat, a fákat. Amit nem érünk el a kezünkkel, azt a dalunkkal, amit nem érünk el a hangunkkal, azt a tekintetünkkel, amit nem érünk el a szemünkkel, azt a gondolatunkkal. Sokszor elég, ha szeretettel gondolunk rájuk, már attól illatozni és növekedni fognak. Napocska is ezt csinálja. Kicsalogatja a virágokat a földből, az állatokat az odújukból, minket, embereket a házunkból.
- Jaj, de jó, Nagyanyó! – örvendezett Móci. – A Napocska felébresztette Szellőt és Föld Angyalát, Föld Angyala felébresztette a virágokat és a cinegét, a kis cinege pedig minket… De Nagyanyó, mi már ébren voltunk!
- Hát persze- kacagott nagyanyó – mi már tulajdonképpen ébren voltunk. Bennünk a Jókedvet és a Szeretetet ébresztette fel. A természet iránti szeretetet. És ha figyelünk rá, minden évben újra és újra vidámságot csal a szívünkbe és megtanít minket erre a kedves, finom érintésre, amivel nekünk is szeretnünk kell a természet gyermekeit. És évről-évre ismétli, hogy el ne felejtsük.
- Mi is ébresszünk fel valakit! Jó? Ébresszük fel Aput és Anyut!
- Rendben, de csak úgy, ahogy tanultad Kisunokám! Kedves, csilingelő hanggal, mint a cinege, lágy simogatással, mint a szellő, meleg érintéssel, mint a Nap.
- Tudom, Nagyanyó! – mondta Móci és már rohant is befelé, nagy buzgalommal énekelve a nyitnikék dallamát, hatalmas igyekezetében fogószélként nyitva a szobaajtót, s bezúdult anyja és apja közé az ágyba. Érezve, hogy ez az ébresztés nem túl „szellős”-re, inkább kissé „szeles”-re sikeredett, ellensúlyozásképpen harmatos - hűs kezecskéjével benyúlt a meleg takaró alá és suttogva közölte:
- Anyu! Kinyílt a hóvirág!
|
|
|
- március 17 2009 09:05:06
Kedves Harmat!
Nagyon szép, megható, kedves olvasmány, amely szívemhez is nagyon közel áll.
Jó volt olvasni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
