|
 Vendég: 74
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A cigánykérdéshez
 Z
Már december elején csikorgó hideg volt. A kiszáradt vályogvető gödrök alján vezető utat vastagon befújta a hó. Peti derékig süppedt benne, ahogy táskájával a hóna alatt az iskola felé ballagott. Közben leheletével melengette a kezét, ami a viskóból távozáskor hozzáragadt az ócska és jeges kilincshez. Szomorú volt. Apja azon az éjszakán is, akárcsak máskor, későn jött haza, szörnyen káromkodott és megveret a Mámit. A zajra felriadt gyerekek is kaptak a nadrágszíj boldogabbik végéből.
Melegséget érzett, amikor a Mámira gondolt. Ő egészen más, nem olyan durva, mint az apja. Olyan csodaszép meséket tud a végtelen erdőkről, manókról, szellemekről, boszorkányokról, a csodahegedűről, amelyik magától szól, hogy olyan a mesekönyvben sincs. A táskát is ő vette az udvari vásárban, a maga készítette tippanmeszelők (fű) árából. Nagyon büszke volt rá. Ilyen táskája egyetlen cigánygyereknek sem volt az iskolában, pedig jártak oda vagy tízen.
Az első utcában, a falu szélén összetalálkozott Virág nénivel, aki minden fű nevét ismerte, s aki nyaranta elhívta gyógyfüveket szedni: szíkfű, pásztortáska, nadragulya, hárs- és akácvirág stb. Tőle tudta meg, melyik fűnek, mi a hatása, milyen szellem lakik benne. Figyelmesen hallgatta az öregasszonyt, minden megragadt fogékony elméjében.
- Iskolába mísz Peti? – kérdezte az öregasszony s megigazította hátán a batyuját. – No aló, lódulj, el ne kíss osztán!
Szerette a fiút ez a töpörödött, ezerráncú anyóka. Peti pedig borzongva leste a szájából Devla virágainak, füveinek titkait.
Tovább haladt. Hajnal utcai három iskolatársa szaladt feléje. Már messziről kiabálták:
„Cigány, cigány, dikk, dikk, dikk,
Ha jól lakik, megdöglik,
Bíkalyukba temetik,
Szél fújja a fenekit,
Majd meg összevizelik…”
Balogh Ferkó jutott először a közelébe, ő volt a legnagyobb a három csúfolódó közül. Havat markolt fel és a Peti nyakába dugta. A másik kettő is gyúrta a hógolyókat. Peti védekezett ugyan betyármiskásan, de nem bírt a túlerővel. Érezete, hogy a nyakából már a hátán folyik lefelé a hólé. Arca elé kapta rongyos kabátjába bújtatott karját, s a nagykabát, amely majd a bokáját verte és a derekán zsineggel volt megkötve, most jó szolgálatot tett. Nem sikeredett őt megmosdatni.
A dulakodás közben a hóna alól kiesett a táska. A három fiú elszaladt és messze járt, de még odahallatszott rigmusuk:
„Cigány, cigány, dikk, dikk, dikk,…”
Szipogva támaszkodott fel Peti. Leverte magáról a havat, csapzott fekete hajából is kiverte, majd az összetaposott, ócska leventesapkáját visszahelyezte a fejére. Kimondhatatlan keserűséget érzett, amikor megpillantotta a táskáját: ott, ahol a csillogó csattokkal kellett bekapcsolni, valaki rálépett, és a papír beszakadt.
Eltört a mécses. Könny folyt lefelé az arcán. Hangtalanul sírt, valami kegyetlen gombóc szorongatta a torkát. Nem bírta lenyelni. Így folytatta az útját, meg sem hallotta, hogy nyolc órára harangoznak.
Az osztálytermben a hetes, Sólyom Piroska, éppen jelentette a tanító néninek, hogy Ajtai Péter hiányzik, amikor belépett. Mindenki őt nézte. Könnyektől maszatosan, összetört táskával a kezében állt az ajtóban. Rongyos cipője orrát nézte. Restellt felnézni szégyenében.
- Mi történt veled Péter? – Kérdezte Éva néni, a magas, szőke tanítónő. Peti nem válaszolt, de a nevelője tudta, hogy Péter valami rossz tréfa áldozata lett.
- Ülj le! – tuszkolta a gyereket a tanító néni a padba, ahol Peti egyedül volt, majd felment a katedrára.
Peti az utolsó padban ült. Könnybe lábadt a szeme. Miért csúfolják, bántják a többiek?! Miért ül az utolsó padban, hiszen számtalan órán ő nyújtja leghamarabb a kezét a tanító néni kérdésére, és senki sem olvas nála folyékonyabban az osztályban. Nem szertik. Mikulásra csinos kis kutyákat faragott fából, ezzel akart kedveskedni magyar társainak, de nem fogadták el. Neki sem adott senki semmit.
Figyelni kezdett a tanító nénire, mert a nevét hallotta.
- Nem kutatom, hogy ki, kik bántották Ajtai Pétert, de mondhatom, nagyon rossz, szívtelen gyerekek lehettek. Mekkora gonoszság kellett ahhoz, hogy így elbánjanak vele!! – hallotta Éva néni hangját. – Sokan példát vehetnének róla: jól számol, szépen olvas, mindig rendesen elkészíti a leckéjét, jó gyerek…
Aztán tanultak.
Szünetben Balogh Ferkó és Kerekes Pista bűnbánó arccal állt meg a tanító néni előtt.
- Éva néni! Mi hógolyóztuk meg Petit, - mondta Pista. De a táskáját igazán nem akartuk összetörni….
A tanító néni örült annak, hogy a fiuk önként jelentkeztek…
- Ne bántsátok Pétert! Nem vétett ő nektek. - mondta.
- Cigány. – vetette oda Ferkó.
- Igaz, ők másképpen élnek, mint ti, de gondolkozz csak Ferkó: miért ne lehetne Petiből is rendes, dolgos ember?!
Ferkó tétován szólt:
- Mindig mondja apám, hogy a cigányok semmirevaló, lusta emberek. Figyelni kell őket, mert ami elmozdítható, azt ellopják…-
A tanító néni magához intette a közelében álló két nebulót. Magához ölelte Ferkót és így szólt.
- Igen. Lehet, hogy ilyen ember is van köztük kisfiam. De sok már dolgozik közülük, eljárnak a városba, tapasztanak, vályogot vetnek. Az is munka. Gondolkozz csak! Kisgyerek korodban mit szerettél volna kapni a legjobban?
- Ostort, szekeret! – válaszolt keveset gondolkozva Ferkó.
- Na látod, te azt láttad az apádtól, de mit lát Peti?! Hegedűt, kupeckodást,, óltapasztást, meg azt, hogy az apja üti-veri őket.
A gyerekek komoly arccal hallgatták s a tanító néni rámosolygott a közben odagyült gyerekekre:
- Gyerekek tegye jóvá az osztály, amit Ferkóék Péter ellen vétettek!
*
Téli szünet volt, amikor a gyerekek összegyűltek az iskolában a fenyőfa ünnepélyre. A IV. B-ben a feldíszített fa alatt ajándékok sorakoztak. A gyerekek kipirult arccal állták körül a csodát. A nagy zsivalygás elmúlt, amikor Éva néni belépett. Kézen fogva vezette Petit. Utat nyitottak nekik a katedrán álló karácsonyfához.
Kerekes Pista lépett ki a sorból és átnyújtott Petinek egy ugyanolyan táskát, mint amilyen a régi volt. Balogh Ferkó pedig lesütött szemmel állt meg Peti előtt és hebegve mondta:
- Ne haragudj ránk Peti. Ezen túl nem csúfolunk. Nem haragszol?
Peti nagy, barna szemeiben könnyek ültek Nem tudott megszólalni. A fejét rázta csak, hogy nem haragszik.
- Jól van gyerekek! – szólt Éva néni. – De van itt még más ajándék is Petinek.
Azzal egy nagy csomagot vett fel a karácsonyfa alól és odaadta Petinek.
- A szülői munkaközösség ajándéka, egy télikabát. Becsüld meg kisfiam.
Peti ekkor már zokogott. Hevesen magához ölelte a nagykabátot, a táskát és kirohant velük az osztályból. Éva néni fátyolos szemmel nézett utána. Ő is boldog volt.
*
A presszóban csak ketten ültünk egy asztalnál.
- Hát ilyen karácsonyom is volt ezer évvel ezelőtt. – Ajtai Péter doktor végig- simította őszülő, ritkuló haját, ami magas homlokába hullt, majd mentegetőzve mondta, miután órájára pillantott:
- Most már mennem kell. – Nagy barna szeme még a régi volt, még ott ült benne a visszaemlékezés édes-bús kifejezése. – Tudod, igyekeznem kell. Műtétem lesz. Balogh Ferencet operáljuk. A tüdején csúnya tályogot diagnosztizáltunk.- Felállt és búcsúzott.
Ott maradtam egyedül. Fizettem, rajtam volt a sor. A tovatűnt s a távolból olyan szépnek látszó gyermekkorunkon tűnődtem. Hol vannak azok a „szép” idők, amikor a romák vályogot vetettek, tapasztottak? Bárcsak most, a mában is ilyen karácsonyaink lennének!
|
|
|
- március 18 2009 08:46:23
Kedves Papon!
Nem tudhatod hogy engem mennyire meghatott ez a végére egészen"megszépült" történet. Mert ugyan az egész nagoyn szép, de a végén ott a végeredmény, hogy sohasem az a lényeg, hogy ki honnan jön, hanem, hogy merre tart.
Mindenkinek egyformán meg kell adni az esélyt a tanuláshoz, a továbbjutáshoz, és minden embert egyformán kell kezelni minden téren. Hogy egyszer elmondhassuk, hogy nagyon sok Ajtai Péterhez hasonló emberből válik doktor, ügyvéd, jogász, író, költő és még sorolhatnám tovább. A folyamat elkezdődött, jó volna ha senki ezt nem állítaná meg. A szeretet és a jóság kellene, hogy előjöjjön a szívekből, mert ott van mindenki szívében, csak meg kell találni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 18 2009 09:53:34
Kedves Zsuzsa!
Ma szomorú aktualitása van ennek a régi történetnek, aminek alapjául valós elemek szolgáltak.
Köszönöm a véleményed. Kár, hogy az írások nem változtatják meg a viszonyokat. Kár, hogy nem mindenki úgy gondolkodik, mint Te meg én.
Üdv.:
Papon |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
