|
 Vendég: 55
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Néhány iskolai élmény az egyetemig.
Földrajz_1
Kisiskolásokként, földrajz órán, a téli erdőről tanulunk, hogy a hóban az erdei állatok nyomokat hagynak, és a hozzáértők olvasni tudnak azokból.
- Tanító néni!, - nyújtja az ujját egy kisfiú. – A rókát is meg lehet ismerni, ha nyom egyet-kettőt a hóba?-
- Igen Dani. - mondja a tanító néni kedves mosollyal a gyereknek. – A nyomai a rókát is elárulják. -
Földrajz_2
Tűzi Perzsi,- csak így hívtuk,- ötödikben már szemre való, szőkés-vereses, dús hajkoronájú leányzó volt. Hát ebből a dús loboncból nem sok szál hullt ki a tudományokért. Éppen a Bácskáról, azaz a Dél-vidékről tanultunk. Erzsi - Perzsi magolós volt és hadarós is. Ha megakadt mondókájában, akkor nehezen találta meg elveszett cérnáját.
A következőket szerette volna elmondani, idézem: „ A Deli-Bláti homokpuszta a Telecskai fennsíkig tart”. Ennyi.
E helyett Erzsi a következőket hadarta, - súgásra,- a plafon felé fordított szemmel:
- Deli Bálint homokdombja a telecskai… telecskai… telecskai fentig síkig, fentig síkig, fentig síkig tartig tart.
(a hatás leírhatatlan, az érdemjegy nem kétséges)
Földrajz_3
- Na, gyere ki a térképhez. – szól a tanító bácsi Gyurihoz, aki kelletlenül, láthatólag vonakodva csetlik-botlik a katedra melletti falon függő hegy- és vízrajzi térképhez.
- Nos György, mit is tanultunk mára?-
- Az U.. Ural volt feladva, tanító bácsi. – válaszolta Gyuri.
- Halljuk fiacskám!-
- Az Ural, az Ural Európát választja el Ázsiától…- hosszas csend, a tanító a naplóval szöszmötöl, majd felkapva fejét a beállt csendre, odaszól:
- Eddig jó György. És??!! –
Az Ural hosszan tartó, messze nyúló, éghajlata meredek. – vágta ki Gyuri egyetlen szuszra.
(Az osztály fuldokol a nevetéstől, György egy karóval gazdagabban a helyére sompolyog.)
Orosz óra
Vacillálok. Ezt talán nem is kellene leírni. Nem biztos, hogy ül majd a poén, mert a mostani generációknak már magyarázni kell. Akkor meg már megette a fene. Sebaj, mégis megpróbálom.
Szegény H. Kiss Jancsi, akit annyit cukkoltunk a neve előtt álló rejtélyes H betű miatt, éppen felelgetett, igaz nem túl nagy lelkesedéssel egy olvasmány tartalmát recitálva, aminek az volt a címe, -a túl fiatalok kapaszkodjanak!,- hogy „Marmorszkij gorad pod Maszkvoj”.
Szóval a moszkvai csodametró csupa márvány állomásairól kellett volna holmi ódát zengeni. Legalább is az olvasmány maga igen emelkedett hangvételű volt.
Nem igen tudtunk beszélni. Jó, ha néhány suta mondatot ki tudott húzni belőlünk a tanár. Éppen az állomások névfeliratairól kellett beszélni, amikor János komám az istennek sem boldogult a „nádpisz” szóval. Többször nekifutott, de az mindannyiszor nyápic-ra sikeredett.
Rajta is maradt egy darabig, hogy Nyápic Jankó.
Nádpisz: felirat
Irodalom
Arany J. és Petőfi S. levelezéséről tanultunk, már a gimiben, és némiképpen értettük a csíziót.
Viola a helyén, felállva taglalta két halhatatlan rendkívül baráti, költői, kedvesen csipkelődő levelezésének témaköreit a maga stílusában:
- Petőfi Sándor az egyik levelében megkérdezte Aranytól, hogy nem-i beteg….-
Az osztályban fuldokló csend, vártuk a tanár reakcióját. A katedrán a kitűnő humorérzékű, szelíd hangú tanár angyali türelemmel visszakérdezett, megtörve a vihar előtti csendet.
- Viola, biztos maga abban, hogy tényleg így kérdezte volna Petőfi??!!-Viola hallgat, majd felcsattan:
- De tanár úr kérem! Hát a görcs? Az nem betegség???-
- Az bizony betegség, , -közben ravaszkásan a fiúk felé hunyorít,- de nem nemi.
(A padok közt fetrengő nevetés)
Mindehhez tudni kell, hogy az „e” kérdőszócska helytelen használata mellett még Biharban is voltunk.
Történelem
Már az érettségi tételeket gyakoroltuk kiselőadások formájában, amikor H. Kiss Jánost és Patai Ferit kihívta V. Laló bácsi, az osztályfőnök, a történelmi térképhez és egy-egy tételcímet osztott ki nekik, várva az előadást a maga kreálta főbb szempontok szerint.
- Maga János, beszéljen a Kijev- novgorodi fejedelemségekről.-
- Igenis.- mondta János, aki az osztály egyik legjobb történésze volt.
Ekkor Laló bácsi Patai Ferenchez fordult, aki inkább matekben és fizikában jeleskedett.
- Maga, Patai, beszéljen a tőkés társadalmi rend kialakulásáról, az eredeti tőkefelhalmozásról. - Feri vette a lapot, szokása szerint hüvelyk- és mutató ujjával csücsörire csippentette össze a két ajkát, mint amikor mélyen elgondolkodik az ember egy adott lemmán.
Az ihletett pillanatokban hirtelen megszólalt H. Kiss János:
- Egyszerre mondjuk tanár úr?? –
Laló bácsi, tőle szokatlan fürgeséggel felugrott a katedrán, mint akit a darázs csípett meg. Kopasz fején a bőr vitustáncot járt a homlokától a tarkójáig, miközben a feje bíborvörösre változott. A két előadót szó nélkül a helyére küldte, és mindegyiknek bevésett egy-egy elégtelent, ceruzával, amit később nevetve kiradírozott.
Az évek múltán, a sokadik érettségi találkozón, megoldódott a H-kezdetű előnév rejtélye, minthogy Kiss János komám, feltehetőleg a gimnáziumi atrocitások okán, komoly geneológiai kutatásokba kezdett. Családfája bogozása során kiderült ugyanis, hogy ő tk. Huszti Kiss János, és egy elszegényedett kisnemesi nemzetség jobb sorsra érdemes sarja. És még mi közemberek, zsellérek leszármazottai Hütyü Kiss-nek, Ho-Kiss-nek és a jó ég tudja még minek tituláltuk.
Ő, ahogy ez egy „nobilitáriushoz” illik, megbocsátott nekünk, és engedélyezte afférjei közzétételét, akárcsak a többiek is.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
