|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A borháború 2. része
 Z
Így hát neki indult a szekérkaraván Szentpétervárról, át a nagy lengyel síkságon, Magyarország felé. Hiányos tehát a történészek forrásanyaga, amely szerint Anna Ivanovna cárnő 1733-ban alapította volna az első borbizottságot. Erre kitűnő bizonyíték az is, hogy ezt a bizottságot, amely fegyveres katonákból, csinovnyikokból állt, Fedor Sztyepanovics Visnyevszkij vezette, az egykori Sztyepán Abramovics Visnyevszkij első szülött fia. Anna éppen is megszüntette a bizottságot, hogy néhány ravasz kupecre bízza a borbeszerzést. A Tokajban történő orosz bortermelés remek ötletét sem lehet I. Pétertől elvitatni. Téves tehát az a történészek által terjesztett állítás is, miszerint Jelizavetta Petrovna cárnő 1745-ben adott volna ilyen értelmű parancsot, amikor megint csak egy Visnyevszkij vezetésével megjelent a tokaji hegy lábánál az OBB.
Sztyepán Abramovics rossz előérzete nem csalt. Karavánja ugyan elérte Tokajt, de táborát, - a rossz nyelvek szerint, - a gonosz francia generális által hozzájuk küldött kereskedőtől elkapott fekete himlő támadta meg. Sok katonája meghalt. Visnyevszkij csak megvakult, mint a mi szegény Kölcsey Ferencünk. Ekkor rendelték helyette a fiát szolgálatra, őt magát haza.
I. Péter parancsa tehát tovább élt, ami így szólt: „Amikor magyar földre érkeztek, keressetek és vásároljatok a legjobb magyar borokból. Igyekezzetek továbbá az áldott magyar földön, ahol a legjobb szőlők teremnek, szőlőskerteket vásárolni…”
Igyekezett is az éppen soros Visnyevszkij csapatával kitanulni az aszúkészítés fortélyait. A szőlőskert megszerzésének azonban komoly akadálya volt, hogy a monarchia földtörvénye nem engedett idegen állampolgárokat földtulajdonhoz jutni. Ezért a jól tájékozott Des Alleurs elégedetten dörzsölte össze a tenyerét. Már csak a Mária Terézia által privilegizált görög és macedón kereskedőket kellett ellehetetlenítenie, hogy a francia boroknak utat nyithasson Kelet felé.
Nem hiába tanulta meg Visnyevszkij tata unokája is a bortermelést, akit az apja 1745-ben magával hozott 40 fős csapatában. Nem hiába játszották ki a korabeli zsebszerződéssel a földtörvényt, mert,- miként ezt Visnyevszkij és Jelizavetta ránk maradt levelezéséből tudjuk, - a magyar borok Oroszországba történő exportja soha nem látott méreteket öltött. (A földtörvényt egyebekben úgy játszották ki, hogy horribilis kölcsön fejében a cárné nevére 10 – 25 évre zálogba vettek szőlőket. Ahhoz már lehetett szabadon kőházakat, pincéket vásárolni, azaz berendezkedni a hosszabb távú bortermelésre.) Noha ennek örült Tokaj népe, mert az oroszok biztos megélhetést, jó fizetséget adtak sok családnak.
Nem nézte ezt azonban jó szemmel a francia generális. Besúgta a dolgot Bécsnek. Véget nem érő perek következtek a bécsi és a szentpétervári udvar között.
Gavrila Fedorovics Visnyevszkij, az unoka, hiába tett meg mindent. A gonosz francia generális közbenjárására 1755-ben visszarendelték Szentpétervárra. Helyette Zsolobov őrnagyot nevezték ki a cári udvar korifeusai. A jelzálog-jog 1761-ben lejárt. A bizottság a szőlőtermelést kénytelen volt feladni, de egy darabig még a borászatot folytatták. Ekkor már megint más vezette a bizottságot, akit Anton Rarognak hivtak. Hiába volt ő tisztességes, lelkiismeretes ember. Egészségét, - a perlekedés mellett,- ismeretlen kór őrölte fel. Suttogják, ebben is benne lett volna a hosszú életű és kezű Des Alleurs generális praktikája. Őt a tokaji unitáriusok templomában helyezték örök nyugalomra. Magyar katonai osztag ágyúsortüze búcsúztatta a közkedvelt vezetőt.
Az utolsó borbiztos, Szavva Gorev, több mint két évtizedig küszködött a XVIII. sz. végén a körülményekkel: a bécsi udvar kedvezőtlen intézkedései, a francia borok térhódítása Oroszországban stb.
Sokat látott, tapasztalt hegyaljai emberek mondják nagyapáik, ükapáik után, a filoxéra gyökérrágó bogarait is a francia generális utódai hozták az akkori Magyarországra 1874 környékén.
Bizonyíték erre a generális korabeli parancsa: 'Mész jő! E tün tetűn le tűn Ongroá. É bordó burgony á é sár Doné legyőz uszár legend Tokaj'.. A la fonetiqö!!
Mindez iskolát teremtett Franciaországban. Igaz, sokan vették Oroszországban a francia borokat, de a cárok kitartottak a Tokaji mellett. A francia generális szelleme azonban tovább élt. Hiába mondta egykor XIV. Lajos a Tokajiról, hogy a borok királya, a királyok (és tegyük hozzá, a cárok) bora, Tokajnak vesznie kellett. Emiatt jöttek be a románok a Tiszáig, emiatt következett be Trianon is.
Tanult történész barátaim azt hablatyolják, hogy nagyon megcsappant a magyar lakosság lélekszáma a Magyar Királyságban, hibás volt a nemzetiségi politika (pl. a XIX. sz.-ban Erdélyben csupán 3 nemzetiséggel számoltak: a magyarral, a székellyel és a szásszal; az 52 %-os többséget jelentő románságról elfelejtkezett az úri Magyarország), Kossuth emigrációban kifundált idealisztikus és főleg későn jött Dunai Konföderációja, és sorolják, sorolják az okokat. Minden bizonnyal igazuk is van. De egyikük sem üt a szeg fejére, hogy a Tokaji ellehetetlenítésének olthatatlan francia vágya vezetett első sorban Trianonhoz.
Proszit!
*ántalag: kb. 75 l-es tokaji hordó
**verszta: kb.1067m
*** Vengrijá: Magyarország
****pud: kb.16 kg
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
