|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy belváros szélén laktam,bérlakásban,nem volt különösebb berendezése nem is lehetett hiszen átlag fizetésb?l éltem,egy áruházban dolgoztam,magányosan éltem,hiszen még senki iránt nem dobbant meg igazán a szívem.Jók voltak kapcsolataim,úgy mint bárki másnak,de nem jelentett többet mint egy kapcsolat.Viszont van egy furcsa szokásom n? létemre,mikor megyek haza este a munkából,van egy kicsi presszó,nagyon hangulatos..épp csak a kicsi kerek lámpák világítanak bent,oda szoktam be térni minden esteés mint aki jól végezte dolgát elégedetten iszom meg a kikért kávémat.Már jól ismernek a pincérek ott és már kérnem sem kell,hozzák maguktól.Egyik este mikor szintén be mentem,épp mikor kortyolgatom a szokásos kávámat,egy férfi lép be az ajtón,még sosem láttam,körbenéz..majd pont a velem szemben lév? asztalhoz ül le. Érdekes érzés fut át rajtam,megborzongok,kér magának egy Martinit és közben valami iratot olvasgat.Nagyon szimpatikusnak tünik,az arca,a szeme.Istenem..mi van velem?Mikor végez,gyorsan távozik.
Másnap..érdekes módon alig vártam már hogy este legyen,hátha újból láthatom ?t!Igen,megint be jött,vajon mostantól ? is ide fog járni?Egyre furcsábban érzem magam mikor meglátom,a gyomrom a torkomban dobog.Már egy hete így megy,talán nincs senkije?Egyik este már azon vettem észre magam,hogy nézem a testét, vajon milyen lehet?Bár a ruha el takarja, mégis sejtettni kívánja,hogy kissé izmos és jó alakú pasi.És akkor megtörtént a csoda, rám nézett..végre..mélyen a szemembe..és megemelte poharát.én persze zavaromban csak el mosolyogtam magam és szinte ki száguldoztam a presszóból..én marha, de hiszen pont erre vártál!ennyire gyáva vagyok?Aznap mikor hazaértem másra sem tudtam gondolni..csak rá, bebújtam a paplan alá, az egész testem bizsergett, égtem a vágytól..elképzeltem ahogy végig simogatja a combom, megcsókol .jesszusom, mit csinálok?!hiszen magamat simogatom..a saját combomat! észbe kaptam..és vágyakozással telve..össze kuporodtam ,mint egy gyermek az anyja hasában.
Alig vártam már,hogy másnap végre újra láthassam, szinte rohantam a kedvenc helyemre..megfogadtam..ha újból megemeli poharát, legfeljebb oda megyek..hiszen abból még baj nem lehet, szeretem ?t, még így is, ismeretlenül és akarom!
Végre oda értem.és nagyon meglep?dtem, ? már ott volt!De hát ez hogy lehet?Máskor mindig kés?bb érkezett mint én .le ültem az asztalomhoz és gyomorszorítóan vártam a nézését és köszönését.és ekkor.a mosdóból.egy hosszú vörös hajú n? lépett ki..vékony, telt idomú, miniszoknyában, hosszú combokkal, vajon hova megy majd?Hirtelen úgy éreztem vége az életemnek.? hozzá ment, hozzá, akit már szívembe fogadtam.le ült mellé és megcsókolta, nem!!!!!kiabált a lelkem.ez nem lehet!Torkomban hatalmas gombóc lett és a kávémat is fel döntve ki rohantam.haza-haza gyorsan.Otthon nem tettem mást csak be rohantam és rá vetettem magam az ágyra és a gombóc a torkomban egyre nagyobb lett, míg hatalmas sírásban törtem ki és csak zokogtam, zokogtam, zokogtam,miközben ezt kérdeztem..miért???Miel?tt a sírás mély álomba hívott volna..arra gondoltam, bárcsak sosem ébrednék fel többet, mert ezt a lelki fájdalmat..nem tudom elviselni... |
|
|
- szeptember 28 2009 21:49:12
Nehéz ilyenkor bármit mondani. Én nem ismerem az érzést, mármint a reménytelen szerelmet, de képet tudtam alkotni róla...kissé furcsállom hogy így ismeretlenül, néhány találkozás után beleszeressen valaki valakibe. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
