|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mindig van más választás....
Az egész úgy kezd?dött, mint egy igazi szerelmi történetben. A fiú meglátja a lányt, és azonnal beleszeret. Szíve választottja az egyetemi büfében dolgozik, s hogy minél többet láthassa, annyit tartózkodik ott, amennyit csak lehet. Sokszor nem is vesz semmit, csak áll és nézi a lányt. A barna haját, a kecses alakját és azt a kedves mosolyt az arcán, amivel fogadja vev?it. A fiút Attilának hívják, és végz?s az informatika szakon. Anna - a büféslány - angoltanár végzettséggel dolgozott a büfében. Sajnos nem volt könny? az elhelyezkedés. Pályakezd? tanárként csekély eséllyel pályázhatott állásra. De állandóan nézte az újságok hirdetését, hátha fellel benne egy olyat, amit neki szántak. Kollégan?je felhívta rá a figyelmet, hogy van egy fiú, aki állandóan ?t bámulja. Felfigyelt a fiúra, és egy id? után, már várta mikor jelenik meg. Egy nap, munka után odaszaladt hozzá Attila, és elhívta egy kávéra. Innen már minden simán ment. Hamar összejöttek, és néhány hónap múlva összeköltöztek. Boldogok voltak és nagyon szerelmesek. Miután Attila végzett, szerencsés módon, szinte rögtön el tudott helyezkedni egy nagy cégnél. Anna dolgai is jól alakultak, felvették egy általános iskolába. Sokat dolgoztak és küzdöttek, hogy meg tudják teremteni azt az anyagi hátteret, mely biztosítja nekik a közös jöv?t. Családról, gyerekekr?l ábrándoztak esténként. Szórakozni nem jártak, moziba is csak nagyritkán. Anna sokszor kés? estig dolgozatot javított, vagy felkészült a következ? napra, és Attilának is sokszor kellett munkát hazavinni. Ezért aztán volt úgy, hogy még a hétvégék sem voltak szabadok. Mind kevesebb id?t töltöttek együtt. Már majdnem másfél éve éltek így, mikor egy nap Attila azzal jött haza, hogy a cége megbízta egy nagyon fontos munkával: Ausztriába kell menni méghozzá közel két hétre! Ez a munkája része, nincs mit tenni, utaznia kell! A fiú elutazott, s Anna egyedül maradt. Nap, mint nap beszéltek telefonon és elmondták, hogy mennyire hiányzik nekik a másik. Nehéz napok voltak ezek, Anna számára, hiszen még soha nem volt ilyen hosszú id?re távol szerelmét?l.
Egy héttel Attila elutazása után, Anna a könyvtárban összefutott Eszterrel. Annak idején Eszter Attila osztálytársa volt és jól emlékezett rájuk. Rögtön beültek az egyik kávézóba, beszélgetni. Eszterb?l csak úgy ömlött a szó, Anna nem gy?zte hallgatni. Mikor végül Anna is szóhoz jutott, elmesélte, hogy tanárn?ként dolgozik egy iskolában, és együtt él Attilával. Már a közös jöv?t tervezik: saját ház, gyerek. stb. Elmesélte, hogy Attila most éppen Ausztriában van, ott dolgozik, egy projekten. Eszter furcsállón így szólt:
- Ez különös, mert én mintha láttam volna tegnap!
- Biztosan összetévesztetted valakivel! Attila majd csak a jöv? héten jön haza Ausztriából!
- Hát nem is tudom, talán tényleg rosszul láttam! De megesküdnék rá, hogy ? volt!-mondta magabiztosan Eszter. Anna els? pillanatban nem hitte el, de kés?bb kitudja miért kétségek támadtak benne. Egész úton hazáig, azon töprengett, hogy mi van akkor, ha Eszter jól látta, és Attila nem utazott el Ausztriába? Mit keres itthon? Ha meg nincs Ausztriában, miért nincs vele? Kérdések, melyekre nem tudta a választ, és melyek gyötörték egész nap. Rájött, hogy csak úgy tud megnyugodni, ha utánajár a dolgoknak. Kikereste a telefonkönyvb?l a cég számát, ahol Attila dolgozott. A negyedik csöngetésre vették fel. Egy n? szólt bele:
- Tessék, miben segíthetek?-kérdezte nem túl udvarias hangon.
- Jó napot kívánok, Berecz Anna vagyok. Ez a Bay-tech international?
- Igen. Mit óhajt?
- Farkas Attilával szeretnék beszélni, a barátn?je vagyok.- magyarázta, dobogó szívvel.
- Értem, máris nézem, egy pillanat!-mondta és mellétette egy pillanatra a kagylót.
- Farkas Attila nincs bent, szabadságon van.- mondta kisvártatva. Anna megszédült.
- Kérem, nézze meg még egyszer! Nem külföldön van, munkatárgyaláson?
- Nem hölgyem! Akárhogy is nézem, szabadságon van.- szólt türelmetlenül.
- Köszönöm! - hebegte Anna. Letette a kagylót. Remeg? lábbal ült le az ágy szélére. Nagyon úgy nézett ki, hogy Attila becsapta. De miért mondta neki azt, hogy Ausztriába megy? Hacsak nem azért...De nem, az nem lehet! Akkor tért egy kicsit magához, mikor a friss szell? fújt be a nyitott ablakon. Mintha a ködöt fújta volna el a szeme el?l. Attila megcsalja! Egy másik n?vel múlatja az id?t, miközben neki beadta, hogy dolgozik! Észre se vette, hogy elerednek a könnyei. Bement dolgozni, de nem tudott a munkájára koncentrálni. Inkább beteget jelentett és hazament. Csak úgy, ruhástól az ágyba bújt, és addig sírt, míg a kimerültségt?l el nem aludt.
Másnap reggel gy?rötten és sajgó fejjel ébredt. Alvajáróként jött-ment a lakásban, semmihez sem volt kedve. Elhatározta, hogy amint megjön Attila, azonnal kérd?re vonja. Tagadni fog, de akkor szemébe vágja, hogy mindent tud! De hát mi is az, amit tud? Azt, hogy szabadságot vett ki, és nem ment Ausztriába? Ez nem elég! Esetleg felvethetné, hogy Eszter látta! Na és? Bármilyen kifogást mondhat! Valami olyat kell mondania, ami el?l nem térhet ki! De mi legyen az? Letusolt, felöltözött és elment bevásárolni. Elhatározta, nem töri magát ezen. Persze hiába az elhatározás, ha az ember mindenhol boldogan összefonódó párokat lát az utcán! A szíve facsarodott beléje! Ólomlábon vánszorogtak a napok. Attila szinte minden este hívta, de ? nem vette fel. Szerda este már nagyon ideges volt, hogy mi lesz másnap. Vajon mit mond majd? Tagadja, vagy gúnyosan a szemébe veti majd, hogy "Igen megcsaltalak! "
Csütörtök reggel. Korán felkelt, nem bírt volna tovább aludni. Kitakarított és betett egy adag mosnivalót a gépbe. Ráért, csak 11- kor volt órája. Épp mosogatott, mikor Attila hazaért.
- Megjöttem! Itthon vagy édes?- kérdezte vidám hangon. Anna kijött a konyhából, és megállt a fiú el?tt.
- Itt vagyok! - szólt halkan.
- Csakhogy látlak! Annyira hiányoztál! Nem vetted fel a telefont, többször is hívtalak! - sorolta, miközben a lány felé sietett. Át akarta ölelni, de az elfordult el?le - Mi van veled? Nem örülsz, hogy itthon vagyok? - kérdezte csalódott hangon.
- Elmondanád, hol voltál közel két hétig?-kérdezte szigorúan. Attila most vette csak észre, hogy valami nagyon nem stimmel.
- Hát Ausztriában a cég...
- Nem! Az igazat akarom tudni!
- De hát ez az igazság! - bizonygatta a férfi.
- Nem! Ez valami álduma, hogy a kis n?cskéddel lehessél!
- Anna neked elment az eszed! Én téged szeretlek, nincs semmiféle n?..!
A lány felemelte a kezét, hogy félbeszakítsa a menteget?zést.
- Kár a g?zért! Eszterrel a múlt héten találkoztam, és ? mondta, hogy látott téged egy másik n?vel! Méghozzá elég intim körülmények között! - hazudta.
Nézte a férfi arcát, és legnagyobb sajnálatára, azt vélte felfedezni rajta, amit nem akart. Megbánást.
- Kérlek, ne haragudj rám! Én... én csak téged szeretlek! ? nekem nem jelent semmit! - hadarta. Közben összeráncolt homlokkal, kezét tördelve próbálta magát mentegetni. Anna már rég nem hallotta a mondandóját. Hát igaz. Attila megcsalja!
- Hát, ha nem jelent semmit, miért töltöttél vele két hetet? - kérdezte - Menj el, kérlek! - azzal otthagyta. Végezte tovább a dolgait, könnyein át alig látta, hogy mit csinál.
Mikor kés?bb kijött, Attila már nem volt ott. Elment. Hát eddig tartott a szerelmük...
Még kétszer találkoztak, mikor Attila a még ottmaradt holmijáért jött. Ekkor Anna szólhatott volna neki. Mert akkor már sejtette. De nem tartotta tisztességesnek. Pár napja hányingerre ébredt, és a menstruációja is késett. Vett hát egy terhességi tesztet, ami pozitív lett. Anna állapotos. Tudta, nem tartja meg a kicsit. Nem teheti. Egyedülálló anyaként nehéz lenne. Mint neki, mind a gyereknek. Meg aztán, semmit sem akart Attilából megtartani. Félt attól, hogy a kicsir?l mindig ? jutna az eszébe. A dühe és a sértettsége er?sebb volt, mint az, hogy anya legyen. Felhívta az orvosát, és az adott neki egy id?pontot. Most a rendel?ben ült és arra várt, hogy behívják. Nem kellett sokáig várakoznia, hamarosan kinyílt az ajtó és az asszisztensn? behívta. Komor hangulatú rendel? fogadta. Rideg eszközök, a n?gyógyászati szék és egy asztal. Az orvos hellyel kínálta a zaklatott n?t.
- Szóval, Anna, úgy gondolja állapotos. El?ször megnézem ultrahanggal. Ha pozitív, megbeszéljük a továbbiakat. Kérem, feküdjön fel oda! - mutatott egy ágyra a sarokban, amit eddig észre se vett. Az ágy mellett ott állt az ultrahangos készülék, amivel megnézik valóban állapotos-e? Felfeküdt a vizsgálathoz, az orvos bekente zselével a hasát és elkezdte a vizsgálatot. Várakozva figyelte az orvos arcát, aki szinte azonnal így szólt:
- Valóban állapotos! Amint nézem, olyan 10 hetes lehet! Megnézi?
- Nem! - vágta rá határozottan.
- Miért nem? - értetlenkedett az orvos. - Ugye nem akarja elvetetni?
- Nincs más választásom! - menteget?zött.
- Mindig van más választás! Kérem, jól gondolja meg!
- Meggondoltam! - súgta, és elfordította a fejét.
- Ahogy gondolja! - letörölte a hasát - Adok egy beutalót, amivel fel kell menni a n?gyógyászatra. A negyediken van. Ott adnak id?pontot - megírta a papírt, és az ultrahangos felvételekkel együtt átnyújtotta a n?nek. Anna átvette, és kilépett a rendel?b?l. Elindult a lift felé, hogy felmenjen a negyedikre. Megérkezett a lift, beszállt, de zavartságában észre sem vette, hogy nem a négyes gombot nyomta meg, hanem az ötöst. Kilépett a liftb?l és elindult a folyosón. Nézte az összehajtogatott papírlapot a kezében, és lassan ment el?re. Nem nézett semerre, gondolataiba merült. Egy ablaksor mellett haladt el, mikor gyereksírás ütötte meg a fülét. Odanézett, és nem akart hinni a szemének! Pici rácsos ágyacskákban, újszülött babák feküdtek. Volt olyan, aki sírt, mások édesen aludtak. A csecsem? osztályra tévedt. Nézte ?ket, a piciny kezeket a ritka hajas buksikat és a vonalnyi szájakat. Nézte, ahogy tisztába teszi egyiküket az ápolón?, majd visszafekteti a kicsit ágyába. A baba pont az ablak mellett feküdt. Ránézett! Egyenesen Annára! Majd behunyta a szemét és egy pillanat múlva már aludt is. Álmában mosolygott. A n? szemében könnyek gy?ltek össze. De most nem a fájdalom miatt, hanem azért mert rádöbbent valamire! Az egészet azért akarta, mert dühös volt és csalódott. Széthajtotta a papírt és megnézte az ultrahangos képet. Egy pici emberkét ábrázolt. Kivehet? volt mindene: a fej a test a kicsi végtagok. Kitört bel?le a zokogás. Rázta egész testét, mardosta a lelkét a felismerés.
Ez az ? gyermeke! Egy él? emberi lény! Nem ölheti meg csak azért, mert ?t megsértették!
- Asszonyom! Jól van? - kérdezte aggódva egy n?vér.
- Igen, jól vagyok. Most már jól! - felelte. Egy mozdulattal összegy?rte a beutalót. Letörölte a könnyeit és visszament a lifthez. Megtartotta a babát. Kislánya lett, akit Kittinek nevezett el. Sokszor eszébe jutott, hogy mi lett volna akkor, ha nem az ötödikre megy, hanem a negyedikre. Az, hogy ez tévedés volt, vagy valaki más rendelkezett-e így, már sosem tudjuk meg. Nem is lényeges. A szeretet ereje mindennél er?sebb! F?leg azé a szereteté, amit egy anya tud érezni gyermeke iránt!
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
