|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Gy
Ifj. Ocskay Gábor emlékére
Utolsó utadon lélekben veled voltam
Gyerekkoromban csatoltam fel először a korcsolyát a cipőmre, olyan kis lepkés kis kulccsal, ismerkedtem a mozdulatokkal, lehetőségekkel.
A kis tó közel volt házunkhoz, egy csatorna vezetett el oda, s előtte száraz nádas zizegett, helyenként tövig lenyesve. Ott is állt a víz dermedten, fagyottan.
Utcabeliekkel tanultunk csúszni, s játszottuk e sportot, botokkal, konzerves dobozokkal, mikor mi akadt.
Estünk, keltünk, fájt minden porcikánk, horzsolásokkal volt tele testünk, de másnap revansot vettünk.
Innen ered a hoki iránti szeretetem, bár pár év kimaradt, sodort az élet, a katonaság, a munka. Ugyan vonzott a jégkorong világa, ám sajnos, csak szurkoló lehettem s vagyok az óta is. ( Anno, Bp-en volt lehetőségem szurkolni)
Vonzott a felszerelés, az eszközök, a helyszínek, a játék menete, ütközések és a gólok öröme.
Mai napig csodálattal tölt el, mennyi egyéniség csúszik a jégen, legyen az magyar, vagy külföldi csapat játékosa. Persze vannak kedvenceim is, hisz’ kinek nincsenek.
Amit ma a magyar jégkorong válogatott elért eddig, messzemenőkig felülmúlta elképzeléseimet, s valóra váltotta álmaimat, hogy bekerült a legjobbak közé. Elérni valamit, remélve ott is megállják a próbatételt. Ez már fél siker, micsoda csapatjáték fiúk!
A hálóőr dolga, hogy ott legyen a mamut, a kesztyűs és botos kéz, akár a sisak is, ahonnan a pakk érkezik. A buliban nagy a kavarodás, és a három harmad alatt ( 3 x 20 perc ) a sor cserékkel is fárasztó a játék, mind az ötüknek. Főleg ha a palánk sűrűn zörög, vagy egy-egy bunyó kerekedik, míg a jégre nem birkózzák egymást.
A kapuvas koppan, amikor a korong célt téveszt, néha a még a fogak is bánják a pillanatot, de a lelátón ülő örül a megszerzett relikviának.
A büntetőpadon magányos lehet, ha csak ketten nem ülnek ott, fejenként 2 percet.
Lihegve tüdőből, kifulladásig, izzad a kéz a kesztyű alatt, közben a többiek izgatottan figyelnek a boxból. Gól esetén ölelés jár, sisakveregetés és pacsi. A szünetben harci tervek kerülnek megbeszélésre az öltözőben, ki-ki igazít, könnyít magán, gyúr, lazít, készül ismét a jégre. Vajon mi járhat a fejükben? Hát nem a vasárnapi ebéd, leginkább a taktika.
A győzelem elfeledtet minden fájdalmat, felemel az égig, könnyeket csal elő, akár a pályán, akár a nézőtéren, vagy a tévé előtt.
A vereség előhozza a fájdalmat, de erőt is ad egyben a következő csatára.
Ez most az adu ász.
Lehettem volna hokis, és piszokul sajnálom hogy nem lettem játékostárs, jó barát.
Ha tehetném, most visszaforgatnám az idő kerekét, nagyon, de nagyon az elejére.
2009-04-06 Sancho
|
|
|
- április 07 2009 19:48:07
Kedves Sancho !
Visszaemlékezésed tetszett.
Lepkés kulcsom nekem is volt, állítható korcsolyával.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 15. szerda,
Lóránt, Lóránd napja van.
Holnap Gusztáv napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
