|
 Vendég: 74
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mi történik Károlyéknál? Lássuk.
Egy decemberi éjszakán azonban a férfi arra riadt, hogy valami furcsát hall. Ahogy felült, hirtelen nem is tudta mi az, de kitisztult fejjel rájött, hogy Kitti sír. Fuldokolva, köhögve. Ész nélkül rohant be a lányhoz, aki remegve ült ágyában. Arca a fájdalomtól eltorzult, folyt a könnye. Leveg? után kapkodott, szinte sokkos állapotban volt.
- Mi baj csibém? - ugrott oda hozzá és magához szorítva próbálta nyugtatni - Mond, valami rosszat álmodtál?
- Ne...ne... nem akarom! Miért? Miért nem hagy már békén? Miért? -Kitti, mintha nem is hallaná a kérdést, teljesen feldúlva, remegve ült.
Károly két karjával ölelte át, s nagyon kedvesen, lágyan szólt.
- Nincs semmi baj, csak rosszat álmodtál. De már itt vagyok. Hallod kicsim? - - A szelíd, lágy hangjától Kitti megnyugodott kissé.
- Megint el?jött. Miért? Mond miért nem hagy?
- A baleset? - kapcsolt Károly mi bánthatja Kittit.
- Igen, pedig már régóta nem gyötör. Most mégis. Mostanában eszembe sem jutott, azt hittem nem jön többet. Lehet, hogy azért, mert még nem mondtam el, bennem van?
- Ne, babám, ne! Ne gyötörd magad, majd talán kés?bb. Jobb egy kicsit? - Kérdezte, miután a lányon látható volt, hogy megnyugodott.
- Igen. - Kitti még mindig remegve válaszolt ugyan, de szívverése rendez?dött. Bár a félelem még benne tanyázott.
- Próbálj meg visszaaludni. Szerintem nem lesz baj, de én itt maradok veled. Ide ülök, te csak aludj.
- Nagyon félek. Bújj ide mellém, talán, ha átölelsz, nem félek annyira. - Emelte fel takaróját, hogy utat engedjen Károlynak, aki el?ször tétovázott, de utána a lány mellé bújt. Szorosan magához ölelte.
- Próbálj aludni, jó kicsim.
Kitti feküdt a férfi karjaiban, s csendesen, de még mindig remegve beszélni kezdett.
- Amikor elindultunk az esküv?re nagyon izgatott voltam. A három kocsi lassan haladt, mert el?ttünk állt a sor. Hirtelen mellettünk egy hatalmas csattanást hallottam. Nem tudtam mi az, csak kés?bb mondták, hogy a szembejöv? kamion durrdefektje okozta a zajt. S ez volt az oka annak is, hogy a kamion pótkocsija átsodródott a mi sávunkra. Én csak azt láttam a kocsiból, hogy az els? autót, azt, amiben Zoliék ültek, gy?ri be a kerekek közé. Olyan lapos lett, mint egy szardíniásdoboz. Láttam, hogy a felismerhetetlenségig belapítja, s a három srácnak esélye sem maradt. 18 évesek voltak, érted? 18. - Kittit beszéd közben ismét elfogta a sírás, és fájdalmában olyan er?sen szorította Károlyt, hogy ujjai belemélyedtek a férfi húsába. - És az a dög csak tolja tovább a többi kocsit, azt is, ami el?ttünk haladt. Tolja ránk. Arra még emlékszem, hogy egy hatalmas lökést éreztem, de másra már nem. Csak a kórházban tértem magamhoz, hogy fáj a fejem. - Zihálva feküdt, Károlyba kapaszkodva, mintha t?le várna megnyugvást.
- Uramatyám! Nem csodálom, hogy kiborultál. Szegény kicsi csibém! Istenem milyen terhet cipelsz! De most már jobb lesz. Nagyon nehéz tudom, de mindennap jobb. - Könyökére támaszkodott, s cirógatta a lány arcát, megtörölte könnyes szemét. - Ne félj babám, meggyógyítalak, csak engedd, hogy szeresselek, hogy veled legyek. Tudom, még nem vagy túl ezen az egészen, de talán, har30;. - megcsókolta - Ne félj, nem bántalak, csak azt szeretném, hogy megnyugodj, hogy érezd, van, akinek fontos vagy, aki meghalna érted, ha kell. Lehet, hogy most kinevetsz magadban, de nem érdekel. Én nem titkoltam azt, amit érzek irántad. Soha nem tartottam titokban. Még akkor sem, ha tudom, hogy nincs esélyem, de nekem az is jó, hogy itt vagy. Nyugodj meg kincsem, most már nem fog gyötörni, azt hiszem.
Kitti lassan megnyugodott, lazult szorítása, csak fáradtan feküdt a férfi karjai között. Érezte, hogy az, cirógatja, megcsókolja, de hagyta. Gyenge volt, s nagyon fájt a lelke. Jólesett neki a gyengédség, nem bánta most Károly babusgatását. Jó volt az érzés. Hallotta a férfi hangját, érezte leheletét, s maga sem tudta miért, de megcsókolta a föléje hajoló férfit.
- Kari olyan jó, hogy velem vagy. Csak te vagy, akire mindig számíthattam. Mindig mellettem álltál, ha bármi bajom volt. T?led csak jót és szépet kaptam. Köszönöm, hogy itt vagy, és ne haragudj, hogy még fáj. Már másként gondolok Zolira, mint eddig. ?t soha nem feledem, mert életem els? szerelme volt. Csodálatos napokat éltünk át együtt, de...
- Nincs miért haragudjak, hisz nem kívánom, kívánhatom, hogy dobd el a múltad, én sem tudom. De a jöv?t igenis te irányítod. Neked kell építened, hogy az, szép legyen. Remélem lesz részem benne, de ha nem, akkor sem bánom. Azt, amit idáig kaptam t?led, mindig csodás emlékem marad.
- Én t?lem? Mit adtam én neked, a nyafogáson és a fájdalmon kívül. Tudom, hogy szenvedsz, mert egészséges férfi vagy, akinek szüksége van partnerre, hogy csillapítsa vágyait, de t?lem ezt nem kaptad, kaphattad meg. Pedig szeretlek téged. - megcsókolta ismét.
- Komolyan szeretsz? - csillant fel a szeme.
- Igen, de még nem úgy, azt még nem akarom.
- Tudom, ne félj, tudom. Még nem is lehetne, de ha egy kis reményem van, akkor könnyebb, akkor várok rád, ameddig csak akarod. Tudod, hogy régóta egyedül vagyok. Sokszor nagyon nehéz volt, nagyon hiányzott, fájt. Nem volt senki, akivel csillapíthattam volna vágyaimat, igaz, néha akadt egy-egy futó, de amióta téged ismerlek, igaz, hogy nagyon kínoz, de nem kell más. Rád vágyom, de nagyon. Ha reményem van, hogy eljutsz hozzám egyszer, akkor kivárom, mert te kellesz, csak te.
Szorosan magához ölelte a lányt. Lágyan megcsókolta. - Próbálj aludni kincsem. Ha akarod, itt maradok veled. - Szólt, s fejét a lány feje mellé ejtette.
Ezen az éjszakán el?ször feküdtek együtt, egymást átölelve. Károly úgy érezte övé a világ, hisz mellette van álmai lánya. Kimondhatatlanul vágyott rá, de most végre reménykedhet, mert úgy gondolta eljut nemsokára hozzá Kitti. A fejében motoszkált a mondat, amit a lány mondott -" Szeretlek téged -. Lehetséges ez? Tényleg szereti? Nem csak mondja?" Egyenl?re azonban erre nincs válasz, hisz jól tudta a kedves számára még tabu. A remény viszont felcsillanni látszik így, s talán végre ? is kap szerelmet egyszer. " kivárom!"- döntötte el. Feje a lány feje mellett pihent, aki már nyugodtan aludt. Hallotta szíve dobbanását, egyenletes nyugodt szuszogását. Így aludt el ezen az éjjelen, jóles?n, békésen, és nagyon-nagyon boldogan.
Amikor reggel felébredt látta a baba intenzív mozgását. Felült, s figyelte, ahogy Kitti hasa hullámzik. Nézte és szemébe szökött a könny, de csak ült a lány mellett mozdulatlanul, s figyelte. Nem vette észre, hogy a könnycseppek gurulnak le az arcán. A sós ízt a szájában érezve eszmélt, de mozdulni nem akart, hagyta. Nem bánta gyengeségét, mert életében el?ször a boldogság könnyeit érezte szájában. Boldog volt, határtalanul boldog.
Kittit is lassan felkeltette az intenzív mozgás. Amikor kinyitotta a szemét látta Károlyt maga mellett, észrevette könnyeit. Lassan keze után nyúlt, megfogta.
- Kari, mi van veled?
- Semmi, csak... boldog vagyok.
- Boldog?? - Kitti letörölte a férfi arcát, s lágyan megsimogatta mellkasát. Ahogy keze végig siklott a férfi testén, láthatóan megborzongott t?le.
- Ne Kiki, nem szabad! Így is nagyon nehéz, mert kimondhatatlanul vágyom rád. Kérlek ne! - Megmarkolta a lány kezét, felemelte a szájához, s csókolgatni kezdte az ujjait. - Nagyon szeretlek!
- Kari nem akarom, hogy szenvedj. Hogyan tudok segíteni neked?
- Nem tudsz, mert, ha csak látlak...
- Olyan er?sen mozog, hogy fáj. - Szólt Kitti hirtelen, s hasára tette a kezét.
- Gondolom, er?s kis lurkó. Találtál már neki nevet?
- Igen, ha lány lesz, akkor Virág, ha fiú, akkor Zoli.
- Kereki Virág, Kereki Zoltán. Ízlelgette a neveket Károly - szépek nekem is tetszenek. Úgy látszott, hogy kislány lesz.
- Igen, de nem volt egyértelm?, azért gondoltam fiú névre is. Nem bánod a Zolit? Nem zavar?
- Dehogy, miért zavarna, hisz így hívták az igazi apját, nem? Tudod, milyen boldoggá tettél ezzel. Köszönöm. Nagyon fogom szeretni, majd meglátod.
- Már most is szereted.
- Igaz, de honnan tudod?
- Láttam az el?bb az arcodat, ahogy nézted a hasamat.
- Ugye nem baj? Ha zavar csak szólj! Nem akarom, hogy kellemetlen legyen neked, de legalább ez az enyém. A látvány. Az egy csoda. Irén soha nem engedte még azt sem, hogy nézzem, hogy gyönyörködjek benne. Azt meg f?leg nem, hogy megérintsen. Hogy érezzem, pedig...
- Szeretnéd? - Tette hasára Károly kezeit. Kézfejét fogva szorította oda, ahol a baba legjobban mozgott.
Károly tenyerébe érezte a mozgást. Különös izgalom fogta el. Izgalom, amely árjárta szívét, lelkét. Ráérzett arra, hogy Kitti számára ? sem közömbös, s hogy ez a mozdulat összekapcsolta ?ket. Egy darabig ült a lány mellett, majd visszad?lt, s fülébe súgta.
- Kiki! Te vagy az én királyn?m. Nekem már csak te vagy, ti vagytok. Miattad, miattatok teszek mindent. Nem gondoltam, hogy nekem is részem lesz még ebben. Köszönöm, hogy megtapasztalhatom, hogy érezhetem. -. Behunyt szemmel élvezte a helyzetet, ami megismételhetetlen, egy életre beírta a szívébe ezt a percet. Soha nem veheti már t?le ezt senki. Tudta, érezte örökre megpecsételte sorsát ez a kézmozdulat. Biztos volt abban, hogy ett?l a pillanattól kezdve Kitti az övé, mert, ha közömbös lenne iránta, nem engedné. Úgy, ahogy Irén sem engedte azel?tt, pedig akkor a saját gyermekével kívánt kapcsolatba kerülni. De felesége ezt megtagadta t?le. Gondolatai visszatértek feleségéhez és fiához. Fiához, akit nem engedtek közel hozzá. Soha nem érezte ezt. Ez a csodás érzés teljesen megbabonázta, felvillanyozta. Mámorosan érezte tenyere alatt, ahogy a baba egy-egy kis testrészét nyomja ki, ahogy izgett-mozgott odabenn.
- Helyezkedik - szólt remeg? hangon.
- Igen, de néha olyan kemény lesz, s úgy húz. Az fáj.
- Fáj? - Ült fel Károly - Mit érzel?
- Nem tudom, olyan furcsa az egész. Kemény lesz, mint egy hordó, és fáj a derekam, és itt lenn a hasam.
- Összepakoltad, amit a kórházba vinnél? - Kérdezte mosolyogva Károly.
- Nem, miért? - Nyitotta ki a szemét Kitti.
- Azt hiszem, holnapra hárman leszünk. - Károly hangja különösen csengett. Izgalom, szeretet és féltés bujkált benne - Gyere babám, segítek összepakolni - Simogatta végig a lány arcát, majd lágyan megcsókolta. - Sok munka vár még ránk ma azt hiszem. Most jön a legnehezebb része.
- Eljössz velem? - Kitti hangjában félelem bujkált, amit Károly meg is érzett.
- Persze kicsim, ott leszek veled, ameddig akarod, csak ne félj! Te egy bátor kislány vagy, tudom, nem lesz baj. Idáig is bátran viselkedtél. Ez egy kicsit más lesz, és fájni fog, de te megcsinálod, tudom. Mert te egy szuper lány vagy. Én melletted leszek, ha akarod.
- Velem maradsz végig? - Kitti hangja remegett. Nem tudta miért, de elfogta a félelem. Eddig nem is gondolt a szülésre, arra, hogy milyen lesz. Valahogy ez nem foglalkoztatta idáig. Készült rá, de felfogni még nem fogta fel. Most, hogy közeledni látszik, félelem járta át. - "Képes leszek-e rá? Meg tudom-e csinálni?" - Járt a fejében a gondolat, s riadtan, remegve ült fel egy ismételt görcs kíséretében. - Nagyon félek.
- Tudom - Ölelte magához Károly - tudom, de ezt nem lehet kikerülni. Sajnos, ebben nem tudok segíteni neked, csak annyit tehetek, hogy veled maradok. Ha az segít, nyugodtan szoríts, ha jön a fájás. Olyan er?sen, ahogy neked jó.
- Mennyi id? ez?
- Nem tudom, de úgy gondolom, estére túl leszel rajta. Addig még sokmindent kell végig csinálnunk. Na gyere cicám, mutasd, mit szeretnél bevinni. - Nyújtotta kezét a lánynak, aki belekapaszkodva állt fel. - ott leszek, ne félj.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
