|
 Vendég: 79
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Annak emlékére, hogy megtanultam, milyen ne legyek soha!
.jpg)
Boldog vagy?
Hazugságok között?
Nem kíméltél, nem hagytad, hogy felejtsek… újra, és újra megjelentél, szavakat köpködve, szerelmedet bizonyítva, én pedig mindig hittem neked. De semmit nem adtam….nem szerettelek, de hittem neked, és ezzel követtem el a legnagyobb hibát. Gyűlöllek, mert miattad kellett rájönnöm arra, mennyire gyenge vagyok. Mennyire vágyom a szerelemre, mennyire kell nekem az, hogy szeressenek.
Kihasználtalak….te sosem számítottál, rólam szólt az egész. Próba volt, hogy vajon vagyok-e olyan elkeseredett, hogy megadjam magam, hogy elhitessem magammal, hogy ez jó lesz majd nekem, nekünk, de nem.
Megnyugtató volt a tudat, hogy még az érzelmeim is üvöltve tiltakoztak ellened. Egyetlen porcikám sem akart téged. Akkor volt a legjobb veled lenni, mikor ott sem voltál. Mikor felhívtál éjszaka, hogy jó éjt kívánj. Hogy a te hangodat halljam utoljára, hogy rólad szóljon majd az álmom. Hinni akartam benne, simogatott a tudat, hogy van, akinek kellek, de ez sem volt elég….
Sosem álmodtam veled. Sőt, csak álmatlan éjszakákat okoztál. Forgolódtam, nyugtalanul riadtam föl, és te jutottál eszembe. Akkor még nem tudtam az okát, ma már sejtem.
Egyetlen percet sem kellett volna rád pazarolnom. Végig szerepet játszottál, olyan voltál, amilyennek szerinted kellett lenned, ahhoz, hogy beléd szeressek. Azt hiszem ez volt a legnagyobb hibád....megvetettem minden tetteted!
Emlékszem az utolsó sétánkra….az utolsóra, ami véglegessé tette elhatározásomat.
Sötét volt, és hideg. Azt mondtad, elviszel a temetőbe, de tudtam, hogy sosem jutunk el odáig. Más lányoknak azt mondtad volna, hogy azért viszed oda őket, mert az romantikus…..engem ismertél, nekem azt mondtad azért viszel oda, hátha látunk egy szellemet, vagy egy élőhalottat. Nem kellett elmennem odáig, hogy lássak egy lelketlen szörnyet…
Én akkor őszinte voltam veled. Elmondtam azt, amit már korábban is, kissé spiccesen, egy ugyanilyen sötét és hideg estén. Talán nem hittél nekem, talán túlságosan bíztál magadban.
Azt mondtad, hogy tiszteletben tartod a kérésemet, és csak barátok leszünk. Percekkel később meg akartál csókolni, majd a kezemet megragadva kétségbeesetten suttogtad, hogy neked ennyi nem elég. Hogy nem akarsz a barátom lenni. Elhúzódtam, és szenvedtem attól, hogy fájdalmat okozok neked. Eszembe jutott, hogy nekem mennyire fájt, még régebben, számtalanszor, de akkor sem hagytam, hogy megcsókolj. Később megvetettem volna érte magamat, bármennyire is kívánta azt a csókot a pillanat. Én nem kívántam….
Ekkor már rég tartott az az oszladozó, bűzlő, gyomorforgató viszony közted, és aközött a lány között, aki egykor a barátom volt, és akivel mai napig megosztom az életem. Akivel egy szobában lakom, akit túl sokszor segítettem már ki a bajból, és aki túl sokszor árult már el ahhoz, hogy még a szemembe bírjon nézni. De mégis megtette. Mindketten szélesen mosolyogtatok rám, de szátok már akkor szinte véresre volt harapva az együtt töltött órák után.
Szereted….minden este hallom, ahogy az ablak alatt állva jó éjszakát kívánsz neki, és ezt a szót suttogod. És látom őt, ahogy földöntúli boldogsággal lebeg keresztül a szobán, a folyosókon, az életen, csak miattad. Mert elhiszi minden szavadat. Elhiszi, még akkor is, ha jól tudja, csak eszköz volt neked, hogy talán mást szeretsz, neki csak az számít, hogy most vele vagy. Hogy fogod a kezét, és képmutatóan ismételgeted neki újra és újra azt a nyomorult szót. Boldog tőle, nekem pedig hányingerem van az egésztől.
Tudod mit mondott egyszer? Hogy jobban megbízik benned, mint bennem! Pedig jól tudja, hogy hazudtál nekem, hogy becsaptál, sőt mosolyogva meséli, hogy hányszor aláztad meg azzal a barátnőidet, hogy más lányokkal voltál, de semmi nem érdekli. Talán azért, mert ő is ugyanúgy becsapott engem, mikor veled volt, miközben te még lelkesen loholtál a nyomomban.
Jobban megbízik benned, mint bennem. Gyűlöllek azért is, mert ő ezt mondta nekem.
De azért kösz, hogy fizetted a teámat. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
