|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hogy miért szeretek a múltba visszanézni?
Látom, mit kell a jelenben kiigazítani a jövő érdekében
Tirpák a homokfutón
Mindig szerettem azokat az írásokat, amik olyan tollból szaladtak papírra, amiben a szavak helyes sorrendje úgy festi meg képekben mondanivalóját, hogy közben látószögébe emel, s érzem benne hiányom pótlását.
Mert a fejlődés motorjának (kíváncsiság, félelem, feledés) helyes, vagy aközeli beállítása az elme szüleménye. Az elme, amit a lélek táplál. A lélek, amit ismereteim szerint Isten lehelt az anyagba. Isten, aki képes összetartani két embert, családot, nemzettséget, nemzetet. És képes összegyűjteni egy helyre, értéket adva a követhető rendnek, amit esetemben nevezhetünk városnak is.
Ilyen város Nyíregyháza is a maga értékrendjével, anyagi, erkölcsi, emberi mivoltával. Mint ahogy jellemző reá a benne lévők értékrendje, egyben formálja is magát a várost. Teszi elfogadhatóvá, vonzóvá, miközben múltjára épülve alkotja jelenében a jövőjét. És nem csak anyagi gyarapodásával, hanem kultúrájában is jelezve gazdagságát, mint fejlődésképes vágyat. Ezért befogadja azokat, akik képesek tenni e közösségért. És ez így van jól. Mert e városban is rájöttek, a bennük élők képesek egymásért cselekedni azon az elven, hogy az ember társas lény, és egyedül nem megy.
Jutott mindez eszembe azon az összejövetelen a Sóstói Múzeumfalu tirpák portáján - igazi falócán ülve a kézi szőttes illatában -, a vörös postakocsi tavaszi számának bemutatóján (www.avorospostakocsi.hu) a hasonszőrű emberek között. Hallgattam mi van a címe mögött. TIRPÁKOK Tirpák pszicho. Belelapozva, és hallgatva a róla szóló ajánlást, nem kaptam mást, mint a múlt ismeretének becsületére épülő jövő építését a jelenben. Utólag belegondolva, mit is várhattam volna. Csodát? A csoda bennünk van. És ez a csoda olyan, amilyennek elképzeljük. És olyannak látszik, amit megvalósítunk belőle. Nem bonyolítom tovább. Ezt is csak azért írom le, mert néha fel kell idézni, hová megyünk, s miért. Célon kell tartani a szemet, hogy a test majd odaérjen. Milyen szerepe van ebben a médiának? Nagy. Abban az esetben, ha értéket közvetít. Viszont, ha a profitszerzés csak a célja, hosszabb távon nem életképes. Muszáj felismerni az értéket. Az üveg is szépen csillog a fényben. A tűkör is. De azért a gyémánton más… Mi kell ehhez? Fel kell ismerni mindezt.
Amit furcsállottam… nem volt jelen a helyi média képviseletében mindenki. A vezetőik képviselete is hiányzott. Meg a Város választott pártjainak képviselete is gyér volt. Igaz, nem anyagi javakat osztottak. Csak a szellem erkölcsi tűzhelyéhez húzódtunk oda, adva magunkból a legjobbat. És ugye, forró tavaszunk van. Mármint időjárásilag. Hogy miért nem volt vonzó az öhöm, meg a karcos bor, sem a pálinka, meg a kiadvány… Erkölcsi ítéletemben szégyen fog el. Példaérték…
Szóval. Ha felülsz Krúdy vörös postakocsijára, látószögében nézve szét a nyíri homokon, látva a múltban a jelent, vágyva a jövőt, akkor most akár gondolhatsz arra a reményre is, hogy e város vezetői túlteszik-e magukat a pártpolitikai érdekükön azért, hogy a jövőben is visszanézhessen a tirpák a homokfutón ülve, büszkeségében hittel és alázattal gondolva azokra, akik megőrizték néki a lehetőséget. A lehetőséget, hogy itt éljen. Hogy képes-e ezen jelen továbbfejlődve megőrizni majdani formáját? Azokon is múlik, akik nem érzik magukénak e várost, de minél többet akarnak elvenni tőle, mert jogot formálnak reá.
Igen, a Himnusz írója óta készülődött testet ölteni ez a vágy területében, lakosságában még akkor is, amikor elengedte gurulni magától a gyémántokat, mert nem ismerte fel, s félt a fényétől, meg attól, hogy több éhes száj miatt kevesebb étel marad néki.
2009-05-01
|
|
|
- május 06 2009 10:52:48
Kedves Nagyerdessy Mihály!
Ahhoz, hogy egyáltalán hozzá tudjunk szólni prózai írásodhoz, tudnunk kell, hogy mit értsünk a szó alatt: tirpák. Én magam is már sokszor hallottam ezt a kifejezést, de nem tudtam biztosan, hogy mit takar. Egy rövidke utánajárással - mert az interneten mindennek utána lehet keresni -, a következőket találtam:
"A magyarországi szlovákokon belül külön nem elismert, de megkülönböztett csoport a tirpákok, akik XVIII. század közepétől kezdve települtek be Magyarországra, főleg az Alföld, azon belül is Nyíregyháza környékére.j"
Simkó Gyula megfogalmazásában "Békés megyéből Nyíregyházára telepített tótajkú népet, amellyel a Felvidékről és külföldről jövő szintén tótajkú telepesek egybeolvadtak közös néven tirpákoknak nevezik.
A nyíregyházi tirpák értelmiség azonban elhatárolja magát mind a magyaroktól, mind a többi szlovák eredetű népcsoporttól."
Hogy ez így van-e, azt csak az tudná tanusítani, aki a nyíregyházi embereket, azok közül is a "tirpákokat" személyesen ismeri.
Ez az írás értékes, de igazán hasznos akkor lenne, ha az önkormányzat képviselői is elolvasnák.
Ha a "szellem erkölcsi tűzhelyéhez" kell odahúzódni, akkor a sokan távolmaradnak. Nagy kár.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 06 2009 17:48:20
Ezen írásod gondolata, nemcsak Nyíregyházára vonatkozik. Lehet a "nyuszilányok" lettek volna ott, akkor nagy lett volna a forgalom.
Még azt is el tudom képzelni, hogy vannak közöttük olyanok, hogy még azt sem tudják ki írta a Vöröspostakocsit.
Szeretettel Joli |
- május 06 2009 18:25:35
Hogy mit jelent a Tirpák kifejezés? Talán azt, amit az ajánlott írásgyűjteményben olvasva felépítesz magadban.
Számában igen kevés az az embercsoport, akinek saját élménye van arról, ki is az a tirpák.
Viszont azt illik tudni, kiknek is köszönhetjük a mai Nyíregyházát. Minthogy arca a megyének, és egymásban tükröződnek.
Hogy ettől másként épül-e fel a jövője? nem tudom, csak remélem.
Szerintem az a lényeg, ha fázom, és látom hol lobog a tűz, és melléje ülni vágyom, ne festett tűz legyen.
Ja! Köszönöm, hogy vélem vagytok; Mihály |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
