|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nézzük mi lesz otthon.
Hatalmas izgalomban és rendkívüli lelkiállapotban volt, amikor kiléptek a kórház ajtaján. Reggelre eleredt a hó, s mire ?k kiértek fehér lepel borította az utcákat, háztet?ket. Olyan volt az egész, mint egy porcukorral behintett meseváros. A hatalmas pelyhek lebegtek a leveg?ben, s cikázva játszadoztak a szélben, majd puhán, lágyan takartak be mindent, amit csak elértek. Fehér színben pompázott az egész város, eltakarva a piszkot, a fájdalmat és a gy?löletet. Ebben a fehérségben szikrázott a nap, ahogy a hópihéken átsütött. Most minden szép, és nyugodt volt. Áradt a jóság a szelídség, ahogy a tiszta hólepel beborította a térséget.
Károly, ahogy az utcára lépett hirtelen hunyorogni kezdett, hisz a fehér hó visszaverte a napfényt, s szikrázva hatolt szemébe. Tartotta egyik kezében a kislányt, vigyázva nehogy megfázzon, gondosan betakargatta, miel?tt a kapun az utcára lépett volna. Másik karjával Kittit segítette, aki még egy kicsit bizonytalanul kapaszkodott bele. Ebben a pillanatban megérzett valamit, amire egész életében vágyott, de még nem sikerült elérnie. Úgy érezte, hogy ?k már egy család, egy boldog család, hisz karján újszülött gyermekével, oldalán a n?vel, akit teljes lényével akart. Akit most már teljes valójában hozzákapcsolt az a perc, amikor Virág megszületett. Feltette magában, hogy jó apja lesz ennek a csöppségnek, s jó férje Kittinek, ha úgy dönt. Tudta, hisz az óta is hallja, ott motoszkál a fejében az, mit a lány mondott, hogy tudná ?t szeretni. Ez az, ami az óta is hajtja, és tartja benne a reményt. Bízott abban, hogy Kitti komolyan is gondolja. Ezért hát eltökélte maximálisan a lány kedvére tesz, s biztosítja számára a boldogságot, hisz akkor ? is ezt kapja. Nagyon vágyott már erre. Arra, hogy kapjon egy kis melegséget, szeretetet. Azóta is érezte a simogatást, amit Kitti ujjai adtak, amikor végigsimogatta arcát. Imádta visszaidézni az érzést, a tapintást. S szíve mélyén azt remélte sok ilyen érintést kap, s most végre megismerheti az igazi szerelmet, amire vágyott. Úgy gondolta az élet lesz még hozzá olyan kegyes, hogy engedi ezt a tapasztalást. De azzal is tisztában volt, hogy lesz még néhány álmatlan éjszakája is, míg Kitti az övé lesz. Tudta mindent meg is tesz ezért.
Most azonban óvatosan segítette be ?ket a kocsiba, vigyázva arra, hogy Kitti meg ne csússzon.
- Jól ülsz, kicsim? - Kérdezte szelíden, amikor elindultak.
- Igen. Milyen szép fehér lett minden. Nagyon szeretem a fehér karácsonyt.
- Én is, az gyönyör? tud lenni. F?leg, ha az ember nem egyedül van. Virág alszik? - kérdezte szelíden, hangjából sugárzott a boldogság, s a meghatottság. Hisz határozottan boldog volt.
- Igen, jól lakott, s most szunyál. - szólt szeretettel Kitti. - Meglátod milyen aranyos, s hogy szereti a pocakját.
- Én téged szeretlek. - Bókolt megillet?dötten. Károly arcán szelíd mosoly jelent meg, amikor halotta, hogy Kitti milyen szeretettel beszél a gyerekr?l. - Majd biztos megengeded, hogy lássam, amikor eszik. Most csak had aludjon. Otthon úgyis gyönyörködni fogok bennetek. Már nagyon vártalak haza.
- Kari, most pont olyan érzésem van, mintha mi egy család lennénk. Olyan, mintha a férjem lennél. Teljesen úgy viselkedsz.
- És ez téged zavar? Nem jó így? Szólj, ha nem akarod, akkor megpróbálom visszafogni magam, de most tényleg így is érzem.
- Nekem is jó, csak olyan furcsa. Úgy teszel, mintha házasok lennénk.
- Számomra azok vagyunk!... Akárhogy is lesz, ez most akkor is jó. Legalább az ünnepek teljenek így. Olyan rég nem éreztem ezt. Tavaly még fám sem volt. Úgy gondoltam, egyedül minek, nem éreztem fontosnak. De az idén nagy fát vettem, mert azt szeretném, ha te is úgy éreznéd, hogy jó velem, hogy boldog vagy. Mint én, mert én most nagyon boldog vagyok, hála neked.
- Nekem is jó, hogy veled vagyok, pedig júniusban még azt hittem, egyedül leszek. Akkor még kilátástalan volt minden. De most jó, nagyon jó. - Kitti hangjából érezhet? volt, komolyan így érzi, hisz meghatott volt, s teljes valójában érezte a boldogságot. Károly is megérezte ezt, s szívében melegséget érzett. Tudta jó úton halad, hogy meghódítsa a lányt.
- Ennek örülök. Azon leszek, hogy még jobb legyen, mert te csak a jót érdemled. Tudom, ha rajtam múlik, azt is kapsz, míg élsz. A legjobbat mindenb?l.
- Eddig is csak jót kaptam t?led. Tudom, ezután sem kapok mást. Én hogyan tudnám viszonozni neked! Megpróbálok a legjobb társad lenni, s megígérem, jól foglak ellátni.
- Ne Kiki! Nem ezt akarom! Nem azt, hogy kiszolgálj, hanem, hogy szeress. Ha úgy érzed, hogy tisztán, ?szintén tudsz szeretni engem, akkor leszek igazán boldog. Ha érzem a szerelmedet. Remélem azt is, megkapom egyszer. Addig meg melletted vagyok és teszem a dolgom, s azon leszek, hogy ne csalódj bennem. Ígérem, jó apja leszek Virágnak. Akárhogy is alakul ez velünk.
- Tudom, hogy arra vágysz, hogy szeresselek. Ígérem, ha úgy érzem rajtam nem fog múlni. Légy türelmes kérlek. Tudom, hogy nehéz neked, de kell egy kis id?, amíg... de úgy érzem, már hamar eljön.
- Tudom, de arra kérlek, ha úgy érzed, hogy eljutottál hozzám, akkor igazán szeress. Csak akkor tedd, ha ?szintén tudsz az enyém lenni. Nem akarom csak hálából. Az nem kell, inkább nem! - Károly hangja remegett. Érezte, ki kell mondania, annak ellenére tette ezt, hogy iszonyatosan vágyott Kittire, de talán az igazi érzésre jobban. Tudta, muszáj, hogy a lány tudja. Remélte, eljön az id?, amikor nem pusztán csak lelki kapcsolat lesz köztük, hanem ?szinte, tiszta szerelem is. De erre még amúgy is várnia kell, tudta jól, de azt akarta Kitti tisztában legyen vele, mit szeretne, s ha eljön az id?, így tegyen.
De most, ahogy a fa el?tt állnak, s látta a lány arcát, ahogy áhítattal nézi, úgy érezte, háborgó lelke eljutott végre a nyugalom és a béke kiköt?jébe. Tudta soha nem engedi el már maga mell?l. Álltak a fa el?tt, amely terjedelmes testével majdnem a nappali felét elfoglalta. Az ég?sor tarka színeivel pompázott, árasztotta magából az ünnepet, a békét. Állt a lány mellett egy darabig, majd a háta mögé lépett, s óvatosan nyakába akasztotta a láncot, amit ajándékul szánt. Ahogy az ékszer a b?réhez ért, Kitti felriadt ámulatából. El?ször nem is tudta mi az, de ahogy Károly kezét érezte, amely oly lágy és szelíden simogató, ráébredt, az ajándékát tette a nyakáéba. Hirtelen odakapott, s végigsimogatta az ott lógó díszt. Látni még nem látta, csak érezte, hogy értékes darabot kapott.
- Köszönöm! Én... én... - meghatottságában kereste a szavakat, de nem tudta kifejezni azt, amit érez. Hirtelen szembefordult Károllyal, átkarolta a nyakát. - Nagyon szeretlek téged! - Miel?tt a férfi válaszolhatott volna forró, lázas csókkal takarta be a száját, s Károly leveg? után kapkodva, lihegve tartotta a karjában. - Ha, majd eljutunk odáig, érezheted, mert én csak úgy tudok szeretni, hogyha a szívem is teljesen a tied. Nem tudok másként. Ezt már mondtam. Nem akarok fájdalmat okozni neked. Tudom, hogy nagyon szeretsz, s hogy mindent nekem adnál, de nem az számit Kari, nem a külcsín. Ha a tiéd leszek, akkor az azért lesz, mert jó ember vagy. A bels? értékeid olyanok, amilyeneket kívánnék magamnak. S nem számít az sem, hogy hány éves vagy. Tudod, az nem érdekel. Én téged választottalak, mert veled akarok élni. Nekem is jó ez az érzés, hogy úgy érzem, mintha a férjem lennél. Nem akarom, hogy vége legyen, hogy felébredjek, csak álom volt.
- Nem álom, tényleg itt vagy velem, itt is maradsz, ha akarod. Én azt szeretném, ha végleg velem maradnál, s a feleségem lennél, mert most tudom, hogy tényleg szeretsz. Köszönöm neked. Évek óta el?ször érzem az ünnepet valóban ünnepnek. Idáig csak megtartottuk Tomival. Jó volt, de mégsem az igazi, mert hiányzott bel?le valami. Sokáig nem tudtam mi, aztán rájöttem, a szerelem hiányzott. Az, hogy igazán szeressenek. Tudom, ha eljutunk odáig, igazán fogsz szeretni. Kívánom, mert... - Károly viszonozta az el?bb kapott csókot. Forrón, lázasan. Nagyon vágyott Kitti szerelmére, de tudta ki kell várnia. Egyel?re így is a fellegekbe járt, teljes lényében mámorosan csókolta kedvesét. Égette száját a csók, mely átjárta teljes testét, minden porcikáját. Megbabonázva tartotta karjai között szerelmét, s érezte, viszonozzák csókjait. Egyre inkább hatalmába kerítette ez a csodás érzés, az, hogy viszonzást kap.
- Mindig erre vágytam, hogy érezzem nem csak én szeretek, mert az nem az igazi. Nagyon örülök neked. Tudod, most bánom egy kicsit, hogy... - Károly hangja lemondást sugallt, nem akarta azonban, hogy Kitti észrevegye, de elkésett.
- Mi az, amit megbántál? - nézett rá kérd?n.
- Nem bántam meg semmit és nem is fogom. Azt bánom, hogy várnom kell. Nem tudom kibírom-e addig?
- Meddig?
- Míg nagykorú leszel. Csak azért bánom, mert addig nem érhetek hozzád. Nem lehet.
- Februárban betöltöm a 18. Akkor már nem kell engedélyt kérnem senkit?l, hogy kit szeretek, és kihez megyek. Addig légy türelmes. Utána meglátod, mindent bepótolunk, s te is meggyógyulsz végre. Azon leszek, hogy visszaadjam mindazt, amit t?led kaptam. A kislányomat, s azt a sok kedvességet, mindazt, amit adtál nekem. Boldoggá teszlek, meglátod, csak addig légy türelmes. Ha úgy könnyebb hozzád sem érek.
- Azt ne! Had érezzelek legalább. - Vonta magához ismét, s szorosan átölelte. - Hozzám jönnél? - Kérdezte hirtelen.
- Feleségül? Kérdezett vissza meglepetten Kitti, hogy jól hallja-e, de amikor látta Károly szemében a fényt, s azt, milyen kérd?n nézi, hirtelen rávágta. - igen!
- Kiki! Komolyan úgy érzed, hogy tudnál velem élni, tudnál tiszta szívedb?l szeretni?
- Igen, boldogan leszek a feleséged, mert szeretlek. Tudom, már a korházban is éreztem, de most már határozottan érzem. Azt viszont nem tudtam, te is ezt akarod-e? Sejtettem, hisz tudom, hogy szeretsz.
- Igen babám, mindennél és mindenkinél jobban. Kívánom a szerelmedet, tudod, hogy nagyon szeretlek. Csak azt nem akarom, hogy hálából légy az enyém. Az nem kell!! Nekem a szerelmed kell, de az nagyon. Ha tényleg így gondolod, akkor van a számodra még valami. - Hirtelen elengedte a lányt, s sietve a dolgozóba ment, majd pár pillanat múlva ismét megjelent. Kezébe fogta a lány kezét, s ujjára húzta a neki szánt gy?r?t. - Csak azért nem hoztam ki idáig, mert nem tudtam, hogy elfogadod-e. Te is felhúzod? - Nyújtotta ujját a lány felé, aki remeg? kézzel húzta fel rá. - Imádlak, tudod? - Átkarolta, s szíve minden szerelmével csókolta.
Kitti könnyein keresztül látta Károly csillogó szemét, melyben ott égett a szerelem tüze, s ült a könnye. Észrevette a férfi szemében ül? könnyet, s megérezte az ? boldogságát is. Azért erre nem számított. A kórházban gondol-kozott azon, vajon milyen lesz a karácsony, Károly mellett. Tudta, mindent meg fog tenni azért, hogy ?neki jó legyen, de ezt még álmában sem gondolta. Olyan szorosan simult a karjaiba, hogy hallotta szívverését, amely heves zakatolással jelezte gazdája lelkiállapotát. Érezte, ahogy teljes testében remegve öleli magához, olyan er?sen, hogy szinte mozdulni sem tud. Arra eszmélt, hogy a gyerekszoba fel?l a kislány sírását hallja. Károly is, mintha álomból ébredne megriadt, s lazult az ölelés.
- Biztos éhes - szólt Kitti, halkan hangjában meghatottság bujkált. De Károly nem engedte el, ölébe emelte, s elindult vele a hang irányába.
- Ne, mit csinálsz?!
- Nyugi baba! Csak odaviszlek - szólt, s nagyon óvatosan letette az ágyra. - Idehozom a picit, amúgy is pihenned kéne, s közben meg... - forró csókot adott, s a kiságyhoz lépett. - Picikém, éhes vagy babám. Jól van, mindjárt eszünk. - Kiemelte a gyereket, magához ölelte, s a pelenkázóra fektette.
- Mit csinálsz? - Kitti csodálkozva nézte, ahogy gyors határozott mozdulattal cseréli le róla a pelenkát. Nézte, ahogy sugárzó arccal tevékenykedik a kislány körül. Hangja szelíd, cirógató, ahogy becézi, babusgatja. Amint evvel elkészült, gyengéden felvette, s az ágyra Kitti elé tette.
- Itt vagyok mami, kérek enni. - Mosolygó arcából a két bogárszem most csillagként ragyogott. Láthatóan határtalanul boldog volt. Észrevette Kitti csodálkozó szemeit.
- Mondtam, hogy segítek, amiben csak tudok. Neked csak pihenned kell. Az etetést még nem tudom átvállalni helyetted. - Szólt szelíden.
- Nem is kell, csak nem értettem, mit csinálsz. - Kitti zavarban volt, mert Károly leült az ágy szélére és nézte.
- Kimenjek, - Kérdezte, ahogy észrevette zavarát.
- Nem, csak... még meg kell szoknom, hogy itt vagy.
- Nincs baj szívem, csak szólj. Majd jövök. - cirógatta meg az arcát, felállt és kiment.
Amikor visszajött kezében tálcával, amelyen két szál gyertya kíséretében a vacsorát tálalta, látta, hogy Kitti elaludt. A kislányt átölelve, ahogy a szoptatás után csodálta. Feje a gyerek feje mellett pihent. Amint meglátta, boldog mosoly suhant át az arcán. A tálcát az asztalra tette, majd óvatosan, vigyázva, hogy egyikük se ébredjen fel, a picit a kiságyba fektette, Kittit betakarta. Ült az ágy szélén és nézte.
- Gyönyör? vagy csillagom. A legszebb a földön. - Tétovázott egy darabig, majd gyors mozdulattal bebújt Kitti mellé. Átkarolta, s behunyt szemmel feküdt mellette. Agyában a délután eseménye járt. Még mindig alig hitte, hogy valóban igaz, a lány szereti ?t. Pedig forrón égette száját még mindig a csókja. Ismét beleremegett, ha csak rágondolt. Édes volt és tüzes. Zsigereiben érezte a lány testét, ahogy hozzásimul, kezeit a hátán, ahogy simogatja. Feküdt mellette, hallotta egyenletes nyugodt szuszogását. Határozottan tetszett neki ez az állapot. Lassan álomba szenderedett. Arra ébredt, hogy gyereksírást hall. El?ször halkan messzir?l, aztán, ahogy tisztult a feje egyre közelebbr?l. Ráeszmélt, hogy Virág sír, mire azonban megmozdult volna a sírás abbamaradt. Kinyitotta a szemét. Látta, hogy Kitti karján a babával az ágy szélén ült. Lassan felemelkedett, s a lány válla fölött nézte, ahogy a kislány szopik. Er?teljesen, nyugodtan. A csendben lehetett hallani, ahogy kortyol. Kitti álmosan ült, félig aludt. Megfogta a vállát, s óvatosan magafelé húzta, amit?l a lány hátrad?lt. Felriadt, s el?ször ellenállt, de amikor észrevette Károlyt, hagyta.
- Fenn vagy? Pedig próbáltam hamar elhallgattatni, hogy aludni tudj.
- Nem baj szívem, egy darabig felébred majd. Tudom. Nem, csak teáztatod?
- A kórházban azt mondták, hogy nem kell etetni, de nem akartam, hogy sírjon. Volt egy hölgy velem, ? mondta, hogy nyugodtan etessem meg. Ha nem kell már neki, nem ébred föl. ? is így csinálta az el?z?kkel. Neki ez a harmadik babája volt, csak tudja.
Károly elégedetten nyugtázta, amit hallott, s szelíden megsimogatta a lány haját, s megcsókolta a nyakát.
- Nagyon szeretlek, tudod?
- Én is elhiszed? Elég volt picikém? - Emelte föl a kislányt, aki jóllakottan ismét aludt. Károly óvatosan átvette a csöppséget, s tartotta karjában. Kitti pár pillanat múlva aludt is. A férfi nézte ?t, s szívében határtalan boldogsággal nyugtázta, amit látott. Azt, hogy Kitti fölkelt a gyerekhez, nem hagyta sírni, mint Irén annak idején. Mindig is érezte a lány gondoskodó szeretetét a pici iránt, de a benne lév? félelem fel-felütötte a fejét, hisz ? nem ezt tapasztalta akkor. Most, hogy látta Kittit, ahogy eteti babáját, megnyugodott, s ha lehet, még jobban szerette. Amikor a gyereket visszatette, ? is végignyúlt párja mellett. Szorosan magához vonta, vigyázva a lány álmára. ? azonban megérezte az ölelést, s belesimult a karokba.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
