|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nedan az elárvult lány megtudja, hogy valójában királyi leszármazott, s ? hivatott visszaálítani a rendet az egész birodalomban...
El?vezetés:
- Na, akkor kezdhetjük? - Szóltam rá az 5 lányra, és lekapacsolva a villanyt elhelyezkedtem a párnámon.
- Pontosabban kezdheted! - Javított ki a nyakig pokrócba bugyolált Jules. A nyári szünet el?tti utolsó éjszakánk volt ez a kollégiumban, senki sem aludt még. Öt legjobb kollégista barátn?mmel a leghátsó szobában gy?ltünk össze. A korom sötétben, egy végelgyengülésben szenved? elemlámpa társaságában egymás kitalált történeteit hallgattuk, éjszakáról-éjszakára. A mai napon rám került a sor. Két szobatársam, Bianka és Claudia a falhoz d?lve várta, ezúttal mivel rukkolok el?, míg szomszédaink;, Jules, Móni és Juli az íróasztalokra telepedtek.
- Kezdheted, Dorkácska - vigyorgott rám Bia, s bekapcsolta az elemlámpát. Nagy leveg?t vettem, mint azt ilyenkor szokás és belevágtam a mesélésbe.- Ebben a tanévben utoljára:
- Hát akkor, figyeljetek...
Dyränat-han egykor élettel teli, virágzó földjén mára nem maradt más, csak nyomor, éhínség, háborúk és egy törvénytelen, zsarnok király. Az igazságot rég ki?zték e vidékr?l az uralkodó katonái, s csak egy homályos monda tartotta az emberekben a lelket, amely szerint a közel húsz éve legyilkolt király gyermeke ma is él, s még visszatér bosszút állni! Sok esztendeje, a végzetes felkelés éjszakáján, a puritánok vezére betört Vaorgh király kastélyába. ?t magát saját kardjának élére t?zte, asszonyát messzire szám?zette az országból, s elfoglalta a trónt. Csupán a király utódjáról nem tudott, a pár hónapos csecsem?r?l, akit az életben maradt szolgálók kimentettek a kastélyból, s elrejtettek az erd?ben. De mivel féltek, hogy valaki tudomást szerez róla, s talán fejükkel fizetnek ezért, sorsára hagyták a gyermeket. Az egyetlen jel, amely utalt arra, hogy az elárvult csöppség királyi leszármazott, egy pecsétgy?r? volt. Így a szolgák biztosak lehettek benne, hogy aki megtalálja, s felneveli, tudni fogja, milyen nagy titkot hordoz!
***
Hajnalban Nedan mély kürtszóra riadt. Felült szakadt pokrócán, és belebámult a reggeli napfényben fürd? erd?be. A körülötte fekv? farkasok élénken figyeltek, s mikor a kürt megint felhangzott, megindultak a hang irányába. A fiatal lány a leveg?be szimatolt. Nem érzett veszélyt, de a biztonság kedvéért el?húzott egy kisebb t?rt csizmája oldalából. Miel?tt a farkasok után ment, levelekkel takarta le fekv?helyét, hogy ne hagyjon nyomot maga után. Óvatosnak kellett lennie, mint mindenki másnak. Thod király emberei csak az alkalomra vártak, hogy elfoghassanak egy-egy Zendül?t, akik lassan két évtizede fosztogatták a birtokokat, ezzel lázadva az udvar ellen. Nedan gyermekkora óta a Zendül?kkel élt, amióta elárvult. Vezet?jük, Herdar úgy bánt vele, akár a lányával. Kardforgatásra, íjászatra és lovagolni tanította. Kötelességének tartotta felnevelni Nedant, akinek szülei maguk is a Zendül?k csapatába tartoztak egykor. Azonban társaikhoz hasonlóan, ?k nem élték túl húsz éve a Nagy lázadást. Thod saját kez?leg végzett velük. Csak egy régi, kopottas gy?r? szolgált emlékként. Ez volt az egyedüli dolog, melyet Nedan meg?rizhetett magának...
Hangtalanul követte a négy farkast. Minden bokor és cserje mellett megállt. A fölébe tornyosuló gesztenyék és tölgyek már majdnem lehullatták leveleiket. A kid?lt, mohás fatörzsek és az avarszín? levelek, fák között remekül beleolvadhatott a környezetbe. Amikor végre leért a tisztásra, ismer?s hangokat hallott. A kürtszó a táborból jött. Nedan két, telerakott, medveb?rrel letakart szekeret pillantott meg a csúcsos sátrak el?tt, a feketén füstölg? tüzel?helynél. Tehát a "Sólymok" visszatértek a zsákmányszerzésb?l, nyugtázta elégedetten, s kissé irigykedve. "Sólymoknak" hívták azt a férfiakból álló csapatot, akik éjjelente a király földjein portyáztak. Sólyomként, hangtalanul, de villámgyorsan vették el azt, amit Thod megtagadott a népt?l. A tábor egy csapásra felébredt. Míg az asszonyok és lányaik a vásznakat és a gabonát szállították a földalatti raktárhelységbe, addig a többiek a frissen zsákmányolt állatokat hordták egy helyre.
- Nedan! - A lány felkapta fejét. A nagyobbik szekér mell?l Herdar intett neki. Rövid szakálla meg?szült az évek alatt, de nem látszott rajta az id? nyoma. - Nézd, micsoda pompás termést hozott az éjszaka - s körbe mutatott. Nedan lesétált az emelked?r?l.
- Valóban, Herdar - mosolygott. - A "Sólymaid" ma éjjel is túljártak az ?rök eszén - a vezet? büszkén bólintott, és a sátrába invitálta.
- Igen, szinte kezdem azt hinni, hogy Thod nem is akar elkapni minket, ha semmit sem tesz, hogy védje a terményét és az állatait. De másról akarok beszélni veled! - El?re engedte a jurtaszer? b?rsátorba. Már várták ?ket. A szalmával kitömött ruhaanyagon Herdon, a Zendül?k reménybeli vezére, Herdar id?sebb fia ült. Kedvesen biccentett a lánynak.
- Jó reggelt, Nedan! Egy ilyen fárasztó éjszaka után, öröm újra látni téged - majd hellyel kínálta.
- Szervusz, Herdon. Nem tudtam, hogy te is elkísérted a "Sólymokat", szerencsés vagy - ámult a lány. Neki sosem engedték, hogy részt vegyen a portyákon, mondván, nem asszonynak való feladat. Mindig is vágyott rá, hogy egyszer bizonyíthasson, de nevel?je óvta ett?l. Leült a fiú mellé. Herdar elkapta a beszélgetés végét.
- A fiam nem pusztán elkísérte, hanem ? vezette ?ket. Tudod, Nedan, Herdon ma átveszi a helyemet felettetek - helyet foglalt, a két fiatallal szemben. - Bizonyítania kellett, s még kell is jópárszor a rátermettségét, csak így lehet méltó a vezéri címre - arcát aggodalmas ráncok barázdázták. - Ez okból, és mert a holnapi napon leszel húsz esztend?s, leányom, komoly dolgok elébe kell állítanom téged - Nedan a férfiúra nézett. Biztos volt benne, hogy Herdon tudja, mir?l van szó. Az ifjú lágyan viszonozta pillantását, türelemre intve a n?t.
- Ki vele, Herdar! Mi az, amit mondani akarsz? - Kérdezte, ám sejtette a választ. Beleharapott az ajkába, s ökölbe szorította bal kezét, melyen a gy?r?t hordta. Herdar felállt és járkálni kezdett. Idegesnek t?nt.
- Nos, két dologról szeretnék szót ejteni. Az egyikr?l jóval könnyebb beszélnem, s ha megengeded, azzal kezdeném: Herdon nem kis terhet vállal magára. Ezentúl ? fogja irányítani a Zendül?ket. Tapasztalt férfivá érett, s vezérként példát kell mutatnia az embereknek. De ezekkel együtt van még valami, amit teljesítenie kell - szünetet tartott, hogy megnézze, érti-e a lány, mire céloz. Nedan hatalmas, szép szemeib?l mindent ki tudott sz?rni.
- Azt hiszem, értem, mit akarsz mondani - Herdar folytatta.
- Nedan, nem szépítek, hiszen nincs értelme. Herdonnak párt kell választania, egy életre. Tudni akarjuk, hajlandó vagy-e betölteni a feleség és a harcosn? szerepét egyben? De egyel?re ne adj választ, kérlek! - A lány lehajtotta a fejét és elnyomott egy sóhajt. Hónapok óta érezte, hogy Herdon többnek tekinti ?t, mint egyszer? barátnak. Ki kellett volna vennie szavaiból szándékát. Ugyan nem tudta, hogy a fiú szereti-e, s mennyit jelentene neki, ha nemet mondana, de ? tiszteleten és barátságon kívül nem érzett mást iránta. Herdon megszorította a kezét.
- Most biztosan zavarban vagy, és megértem, hidd el, de még nem kell válaszolnod. Szeretném, ha megosztanánk egymással az életünket, de err?l csak azután dönts, ha meghallottad, mi az, amit édesapám még közölni szeretne veled! - Nedan egyre sz?kösebbnek érezte a sátrat. Ez a hirtelenjött lánykérés kizökkentette. Ugyan megtisztel? volt számára, hogy a leend? vezér ezt a rangot kínálja neki, ám ? mégsem örült igazán. Ha most hozzámegy a fiúhoz, megsz?nik függetlensége, irányítani fogják, s szertefoszlik minden álma, amit a szerelemr?l sz?tt. Nem, Herdon nem jelenthette számára az igazit. ? csak a kötelességeinek és az apjának akart megfelelni...
- ...-Igen, van itt még valami - szólalt meg újra Herdar. - Amit most mondok, talán az elkövetkez? életedet végig befolyásolni fogja. A szüleidr?l lenne szó - a lány eddigi gondolatai elillantak. Izgatottan kiegyenesedett, és feszülten várt minden egyes mondatot. Keveset hallott a szüleir?l, alig tudott róluk valamit.
- Emlékszel, mit mondtunk? Hogy hogyan haltak meg a szüleid? - Nedan bólogatott.
- Persze. Azt mondtátok, Thod gyilkolta meg ?ket, húsz éve, pár hónappal azután, hogy megszülettem.
- Így van, és ez az igazság - helyeselt Herdar. - És mégsem teljesen... - A lány összevonta vékony szemöldökét.
- Hogy érted ezt? El...hallgattatok valamit?
- Be kell vallanom igen - felelte a férfi b?nbánóan. - Hazudtunk neked a Nagy felkelésr?l. A Zendül?k nem indítottak háborút Thod ellen, mert csak akkoriban vált királlyá. Tehát a szüleid nem ott haltak meg. A király keze által, ez igaz, de nem úgy, ahogy elmondtuk. Restellem, hogy ennyi id?n keresztül ezzel a történettel áltattunk, de a te biztonságodat szolgáltuk vele! Édesapád és édesanyád sosem tartoztak a Zendül?k közé! Amikor megtaláltalak azon a helyen, ahol a mai napig a négy h?séges farkasoddal alszol, még nem tudtuk, ki vagy. A pecsétgy?r? volt mindaz, amit a pólyádban találtunk. A néhai Vaorgh király birodalmának jelképe, a holdköves koronaékszer! Egy nappal azel?tt, hogy elrejtettek volna téged az erd?nkben, Thod felkelést szított csatlósai között, és a palotában megölte a jóságos Vaorgh-ot. Feleségét, a királynét, vagyis anyádat Dyränat-han bányáinak egyikébe szám?zte. Hacsak azóta bele nem halt a fájdalomba, ma is rabszolgamunkát végez. Thod nem tudott rólad, különben téged is megöletett volna. De a gy?r? révén hamar rájöttünk, kit sodort hozzánk a sors - fejezte be Herdar, majd meghajolt a lány el?tt. - Nedan hercegn?, gyermekem, bocsáss meg nekünk! Jogod van hozzá, hogy dühös légy ránk, és f?ként rám! - Nedan szemébe könnyek gy?ltek, nem tudta és nem is akarta visszatartani a sírást. Alig hitte el, amit hallott. Reggel még egy Zendül? volt, múlt nélkül, emlékek nélkül, és most, húsz év után megtudja, ki is valójában. Nem haragudott nevel?jére, sem azokra, akiknek kötelességük volt fenntartani a látszatot. Ürességet érzett magában. Valahol, belül mindig is tudta, hogy különbözik társaitól, s ahogy a pecsétgy?r?re nézett, idegen behatolónak érezte magát itt, ahol feln?tt.
- Mit szándékozol tenni, mondd! - Törte meg tétován a csendet Herdon. Nedan megtörölte kipirult arcát. Próbálta feldolgozni a hallottakat.
- El?ször is nektek kell tennetek valamit. Mégpedig el kell mondanotok mindenkinek, hogy ismerem a múltam. Ne hazudjunk többet - határozott.
- Aztán... - mély leveg?t vett. - Thod... amikor végzett a szüleimmel, nemcsak ?ket ölte meg. Hanem az egész országot... ezért tartunk most itt. Ezért bujdosunk, és ezért éhezik a nép. Vissza akarom szerezni, azt, ami az enyém, a mienk! A trónt és a szabadságotokat. Bosszút akarok állni! És fogok is, erre esküszöm!
Herdar és Herdon térdre borultak a n? el?tt, s kardjukat nekiajánlották.
- Nedan, felesküszünk szolgálatodra! Tartozunk neked ennyivel, miután ilyen hosszú id?n át hazugságban éltél.
- Én tartozom köszönettel, hogy megvédtetek - mondta hálásan. - Kevés id?nk van. Mindjárt beköszönt a tél. Meg kell kezdenünk a kiképzéseket, ha le akarjuk gy?zni a királyt. Most viszont nem csak a Zendül?kre van szükség. Meg kell nyernünk a parasztságot és Thod elnyomottait, hogy er?s sereget kovácsolhassunk!
***
- Így Nedan elhatározta, hogy háborút indít a király ellen - barátn?im várakozva hallgattak.
- És? Azután?- Kérdezett közbe Juli, aki id?közben összegömbölyödött az ágyon.
- Mindjárt meglátjátok - s már agyaltam is tovább...
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
