|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Van, mikor az ember nem is tudja mit gondoljon valakiről, akit szeret, de tudja, hogy nem kellene kedvelnie. Aztán végül mégis tisztázza magában a helyzetet.
Talpra állok!
Ülök a parton és gondolkozom. Az a drága napsütés!... A lemenő nap fényében fürdetem arcomat és csak Rád gondolok. Mi mindent is tettünk. Ki is vagy te, és ki is vagyok én. Milyen lett volna, ha átölelsz,vagy ha csak simán egymás támaszai lettünk volna. Akármi történt volna, ott álltunk volna a másik mellett, segítettünk volna neki. Én megtettem volna. És te? Le merted volna törölni az arcomról a könnyeket? El mertél volna kezdeni sírni? Hagytad volna, hogy gyógyítsam lelked sebeit, amik kínzóbbak, mint bármely fizikai fájdalom? Ki merted volna önteni a szíved? Szemembe néztél volna? Én képes lettem volna rá. Segíthettem volna. Talán jobban, mint bárki más. Bírtál volna éjjel csókot nyomni arcomra, s annyit mondani „Aludj jól”? Végig tudtál volna nézni rajtam és kijelenteni „Így is szép vagy”? Kinevetsz? Nem baj. Eddig is csak kacagtál álmaimon, de most elérkezett az őszinteség órája. Már nem tudsz mást csinálni, csak őszintén elmondani, hogy végig ostobának tartottál. Mert éltem és álmodtam szívem szerint. Hogy ütődöttnek hittél és hiszel most is, mert mosolygok az élet apróbb bajai után, ha engem gyűlölnek akkor is. Azért mert világ életemben optimista voltam és nem RÁD hallgattam! Rád aki azt vallottad: Az van, amit ma élsz meg. A holnap ugyanilyen lesz. De én nem akartam soha más lelkének darabjain járkálni. Nem vitt rá a lélek, hogy másokat tönkretegyek, hogy felnézzenek rám, hogy rettegjenek, hogy mindenki „barátjának” akarjon, mert a barátaimba nem kötök bele annyira. Most itt állok az emlékeim közé zárva, és van rá egy napom, hogy áttekintsem őket. Összetörött bennem valami, s ezt Te segítettél szétzúzni. Ha már nélküled kell újra felállnom a múlt sírhelye mellől, legalább hazug emléked, az a bálványkép segítsen! Kisebb levelek, régebbi pillanatkép-cafatok alá temetve játszom el neked az erős lelkű lányt. Körülöttem repkednek régi és új gondolatok rólad. És te nem segítesz de a nem létező másod igenis kiragad innen! Egyre kevesebb emlék kínoz. Bár az álomkép folyton vonz, csalogat magához, ellenállok még neki is. Hogy miért?
Mert már csak egyetlen kép maradt nálam az elmúlt időből, s tudom, én már nem szabadulhatok tőle. Amikor felismertelek téged a gyönyörű maszk mögött.
Látod? Még a másod is szertefoszlott... |
|
|
- június 01 2009 13:30:50
Amara drágám, les ez még jobb is, mert Te ettől sokkal jobbat érdemelsz. Lépj túl az egészen, hallgass rám,!
Üdvözlettel. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 19. péntek,
Viola napja van.
Holnap Teofil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
