|
 Vendég: 115
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Apámra emlékezem benne
Ott állt talpig feketében,anyja és húga szívbe markolóan,hisztérikusan üvöltöztek:Miért hagytál el minket?Miért ilyen hirtelen? Erősen küzdött könnyeivel,de eszébe jutottak apja szavai. -Férfi ember nem sír fiam. Most némán nézte arcát,milyen nyugodt,milyen békés,mintha aludna.Csendben ment el,arcát nem torzította el a halállal vívott ádáz küzdelem. Emlékei vadul kavarogtak.Anyja telefonált zokogva -Apádat bevitték a mentők a kórházba.16.5 volt a cukorja majdnem bekomált.Nem íratta ki az inzulint. Rohant a kórházba.Apja ágyhoz kötve feküdt.Verekedett az orvossal,a nővérek sem bírtak vele,az infúziót állandóan kitépte a karjából,és haza akart menni.Nem ismerte meg,talán nem is akart senkit sem megismerni,mert haragudott a világra,haragudott a nejére,gyerekeire mert hagyták hogy ágyhoz kötözzék. -Nem szerettek.Meg akartok tőlem szabadulni.Meglátjátok fémtepsiben visznek ki engem. Ismerősek voltak a szavak,nagyapja mondta,mikor kórházba került tüdő gyulladással -Engem csak fémtepsiben visznek ki innen drága unokám.Nem fogok én már meggyógyulni. Megdöbbentő,hogy érzi az ember a halál közeledtét.Egy hónap múlva jobban lett az apja,össze volt csomagolva,amikor beütött a mennykő.Véres lett a széklete,és további kivizsgálásra bent tartották a kórházban.Az inzulin injekciótól is örökre megszabadult,egy adagoló szerkentyűt kapott. -Látod már csak egy szúnyog csípés az egész,ez nem fáj.Végre nem kell szurkálnom magam. Kivizsgálás után behívta őket az orvos.ott ültek az orvosi szobában,s mintha földön túli hang szólt hozzájuk.Messziről jöttek a hangok,és könnyfátyol borította arcukat.Késdöfésként érte őket a diagnózis. -Három témát kel megbeszélnünk.A CT után az agy 20%-os elhalását diagnosztizáltuk.De sajnos mellette végbél rákja is van a Pista bácsinak.Műtétről hallani sem akar,kérem győzzék meg valamilyen módon,de ne szóljanak a rákról. Nehéz feladat várt másnap rá,de az apja makacsul tartotta magát.Tehetetlen dühében kifakadt,és életében először nem szégyelte,hogy sír. -Rákod van!Nem akarsz élni?Szeretünk téged nem tudod felfogni?3 hónap múlva meghalsz,műtéttel meg még éveid vannak hátra.Kapsz egy szép kis zacskót amibe a székleted távozik,de tudhatod mit jelent ez,mert a sógorod már 18éve él vele.Érted?Él!Te meg esélyt sem akarsz adni sem magadnak,sem nekünk,hogy tovább szeressünk,és ne a sírodra hordjunk virágot. Sokáig hallgattak,majd halk nesz törte meg a csendet. -Megműttetem magam. Megsimogatta az őszülő fejet s csókot nyomott homlokára.Csak a műtét után ment be,hogy megnézze az apját.Nem akarta hogy úgy érezze,búcsúzik örökre,s nincs legközelebb.ólom súly ereszkedett lábára,mikor üresen találta az ágyat. -Hol az apám?-kérdezte az éppen betoppanó nővértől. -Az intenzíven.Ilyen súlyos műtét után oda kerülnek a betegek. Felment az intenzívre,de mielőtt beengedték volna az apjához,félre hívta az orvos. -Sajnos nem jó hírrel szolgálhatok önnek.Túl súlyos volt a műtét,nagyobb volt a daganat,mint amire számítottunk.Az édesapja jól viselte a műtétet,de sajnos egy vérrög elállta a vér útját az agyánál.Az édesapja kómában van,és agyhalott.80%elhalt az agyának,gyógyulásra semmi remény. -Mennyi ideje van hátra? -Egy nap,egy hét,talán kettő?Minden attól függ,milyen erős az édesapja szervezete. Az ágy mellett ott volt édesanyja is.elmondta,hogy jobban volt az apja a műtét után,még beszélgettek és mennyire boldog volt,hogy megműtötték.Aztán hirtelen légszomja lett,és elájult.Kómába esett.Beszélni szeretett volna hozzá,bocsánatért esedezni,amiért a halálba küldte,de megbénult az ajka.Sírva borult az apjára,kezét fogta és csókolgatta.Apja szemei forogtak a lecsukott pillái alatt,mintha keresné őket és mondani akarna valamit. Most ott áll a nyitott koporsó előtt,s teljes erejével azon volt,hogy örökre bevésse arcát az agyába,mielőtt végleg bezárul a szemfedél.Hirtelen eljött az utolsó pillanat,bezárult a koporsó és rajta a felírat:Nemes István élt 66 évet.Tudta jól,hogy csak a testet ragadja el a föld örökre,de az emlékek mindig velük maradnak. |
|
|
- június 02 2009 08:07:01
Kedves Megallica!
Nagyon megható írást olvashattam Tőled. Sajnos, éppen most történt a családban is egy tragédia, a legidősebb unokatestvérem (Laci) távozott el, aki két héttel ezelőtt agyvérzést kapott, és Pünkösd első napján délben az "örök vadásmezőkre" távozott.
De talán így jobb volt neki, nem szenvedett tovább és a hozzátartózóit is megkímélte.
Sajnos, amikor már nagy a baj, a műtét sem segít, sőt néha sietteti a sertburjánzást. Nem lehetünk ebben a helyzetben elég okosak.
Nagyon sajnálatos, hogy így kell elmenniük, és lehet, hogy nekünk is így kell majd elmennünk.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 02 2009 12:56:16
Most látom, kedves Metallica, hogy az előbb elírtam a nevedet. Ne haragudj érte. Ha sietek az írással, gyakran megesik, hogy elírom, vagy felcserélem a betűket.
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
- június 02 2009 16:31:16
Köszönöm együttérzö soraidat kedves Zsuzsa.A halál is nagyon tud fájni,s remélem most már eltudom engedni magamtól az apámat.Nekik a megnyugvás,nekünk a szenvedés marad.
Köszönöm,hogy olvastál:István. |
- június 02 2009 18:25:53
Kedves Metallica!...Nagyon szomorú és fájó érzéseket vetítettél elénk!...Talán az idő gyógyító ereje segít!...Lyza |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
