|
 Vendég: 48
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Miről szól a néma feketerigó?
Legyen ez a te megfejtésre váró titkod, amit tovább is adhatsz az imás kedvéért; Mihály
A néma feketerigó
Tudod! Amikor az ember teste már nem képes követni azokat a változásokat, amiket a gondolkodó ember, mint uralkodni vágyó faj társadalommá való szerveződésében ráerőltet önnönmagára… Olyan torz eredménnyel, aminek a test látja a kárát. Rosszabb lesz az elvisel-hetőség, növekszik a gyógyszerek mellékhatásainak összességéből fakadó amúgy még nem számottevő károsodás, elviselhetetlenné téve a lélek számára a testtel való együttműködést.
Ne gondolj itt kreált, tőled elzárható olyan betegségre, ami véled nem kerülhet kapcsolat-ba! Mindennapjaidban te is beleütközöl, átmész rajta, ruhaként magadra veszed, szórakoztatásként, közlekedésgyorsítóként magadhoz engeded, élelmiszer gyanánt, mint energiaforrást gyomrodba tömöd. Természetesen mindez a profit emberének olyan édes trükkje, aminek felelőssége a globalizáció segédletével csak az ő bűne!
Gondoltál–e arra, miért veszel tevékenyen részt benne? Túl tudsz–e jutni azon a gondola-ton, hogy mindenki ezt teszi, meg nincs másra pénzed?! Amikor bekerülsz egy gyógyító hely-re, és szembedűlsz a tényekkel, és Isten segítségét kéred, mert ott, akkor jössz reá, milyen sok hasznos dolgot nem tettél meg, és Isten a gyógyító képében segít néked. Van időd, amit hasz-nosan tölthetsz el. És érzed, képes vagy a vízen járni. Ismerős az érzés? Aztán az elő séta a gyógyító hely főbejárata felé megváltoztat mindent. A profit embere a kétszer egy sáv mögött süti forró zsírban a kolbászt, hozzá kínálva a lágy fehér kenyeret, a hideg sör már ott gyön-gyözik az üvegben… van ugyan tejtermék, meg szódavíz is… ugyan már! Kit érdekel, amikor hallod a kolbász sercegő hangját, az illatok, a látvány képet formál benned, és lábad elindul felé, éhséged vezérelve. Na! Ilyenkor fordulsz el Istenedtől, aki gyógyítóként segíteni akar néked! Lucifer egyetlen titka, hogy azt kínálja számodra elfogadható áron, amire a vágyadat felépítette. Fontossá téve az ő érdekét saját értékrendje szerint. Beléd karol, igazad adva elindul véled, aztán egy óvatlan pillanatban már te mész véle. És onnan még nem jött vissza Jézu-son kívüle senki.
Szóval! Ilyen, s ehhez hasonló gondolatok között toltuk testünket a távolsággá nőtt időben szobatársammal együtt, a debrecei klinika nagyerdőből kiszakított aszfaltcsíkján az aguszta közelségében, látva a vízhiány és az öntözés csodáját, hol lehangolódva, hol gyönyörködve a színek idő–járásfüggőségében. Már túljutottunk a halottasház szürkeségének monoton légkondinizált nehéz szagain, s miközben fuldokló tüdőnkbe tömtük mindezt, édeni friss illatok és üde látvány harmonizálása fogta meg szemünket a nagy üdeségben, ami szinte már egy ötcsillagos szálloda imását építette fel bennünk. A fák ápoltsága, a sövények életteljes kövér-sége, a fű szinte festett zöldje az egyetlen madár látványa, ami egy verébnél ugyan nagyobb volt, de egy galambnál kisebb lévén, láttunkra egy negyven centis fenyőfa alá hátrált, szemét nem véve le egy fehér színű zárt kisteherautó látványáról. Nem zavarta, hogy miközben keres-tük a rejtett öntözőrendszer helyét, egyre közelebb kerültünk hozzá. Nem menekült. Csak hátrált a fa vékony törzséig, aztán csak nézte a fehér autót.
– Nézd már! Feketerigó! – Szólalt meg szobatársam. – Még nem is fél! – tette hozzá, kicsit meglepődve.
– Feketerigó? Én csak verebet láttam eddig. Meg cinegéket pörlekedni. – Méláztam a lát-ványba kicsit.
– Mondom, hogy az! Láttam már ilyet. Nézd az apró fejecskéjét! A szép ívű csőrét! A ko-szos szürke mellényét, a sötét szárnyait! Csak a szeme riadt! Nem értem, miért nem repül el közeledtünkre!
– Lehet, hogy beteg? – szaladt ki belőlem.
– Miért lenne az?
– Madárinfulenzia…
– Akkor taknyos lenne…
Miközben félhangosan tanakodtunk, a madárka, akit feketerigónak hívtunk, mozdulatlanul nézte a fehér csukott teherautót, és sűrűn pislogott. Mink is nézni kezdtük. Hogy miért nézi a mi rigónk.
– Viszi a testet a pléh szamár! –mormoltam magam elé.
– Kell néki!
– Kell, ha már a gazdájának haszontalan…
Szobatársam értetlenül nézett reám. Nem akart kérdezni, én meg válaszolni. Néztük, ahogy a járda, meg az út közti szintkülönbséget gurulós fékezéssel oldja meg a sofőr a teherautó terhére való tekintettel. Ahogy méltóságteljesen hangtalan átsiklik a hullaház felé. Aztán néztük a madarat. Még mindig nem tulajdonított nagyobb jelentőséget testünknek. Riadtan pislo-gott maga köré.
– Nézd már! Mintha sokan lennének körülötte! – szólalt meg a szobatársam.
– Minket, akik itt vagyunk, meg nem lát?!?
– Fontosabb dolog köti le…
– Mi lehet fontosabb az életnél?
– Az, amit lát. Amit csak ő lát. Fél tőle az Isten teremtménye…
– Mindannyian azok vagyunk…
– Igen, csak őt szavával, míg minket kezével… és liheletet adott belénk…
– Most ez hit, vagy vallásosság nálad!
Szegény madár! Csak félve nézett maga köré Viszont a test és a lélek továbbra is lekötött bennünket. Ahogy közelebb jutottunk sétánkban a kocsi helyéhez, szobatársam hangosan ol-vasta; daganatos betegségek… Alig haladtunk, amikor egy nagy fehér táblán felirat; szülő-szobák.. Mindez a daganatos betegségek után rögtön…
2009 junius 1
|
|
|
- június 03 2009 18:46:25
Érdekes megoldása a lélekvándolásnak. Debrecenben tudnak valamit az építészek.... nem gondolod. A rigó, mint köztes állapot nem rossz.
Azért legyen jobb élményed is.
Írásodhoz gratulálok.
Szeretettel Joli |
- június 04 2009 08:00:07
Kedves Mihály!
Ne nevess ki, de én hiszek a lélekvándorlásban. Már egy jó ideje.
Te az egész történetedet - én azt hiszem - szintén erre alapoztad.
Én figyelem a madarakat, s a rigókkal is nap mint nap találkozom a Berzsenyi parkban. A múltkori nagy vihar előtt, amikor sok helyen házak teteje ment tönkre, fákat csavart ki a szél, megfigyeltem, hogy a seregélyek folytonosan köröztek a házak körül, és hangosan "csevegtek". Mondtam is, hogy ezek valamit éreznek. A madarak viselkedése nem véletlenszerű!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- június 04 2009 21:43:13
Ez egy valóban vélem történt képsorozat, aminek értelmét magamra formálva adok át. Egy meghívásos pályázatra küldtem el. Ez is az én értékrendem az én látószögemben kínálva. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
