|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Egy 50-es hölgy visszaemlékezése az első szerelemre.:-)
Zahorán Kitty korán elveszítette apját, így az utóbbi években anya és lányának rendszeres programjává vált a közös koncertlátogatás.Egyrészt anyjától örökölte muzikalitását - mindenevő lévén a klasszikus zenét is tudta élvezni – másrészt az ő bőrnyakú Fecóját nem igen lehetett elcsalni egy hangversenyre.Fecó általában üzleti ügyeire hivatkozva szokta anyósának ilyetén programokra történő invitálását elhárítani, s már Kittyke sem erősködik vele, amióta egy Mendelsohn koncert andante tételénél le-le csukló fejével felriadt, s levegő után kapkodva olyan tuba szólót repesztett az áhítatos csendbe, hogy a háttal álló abszolút hallású karmester is elbizonytalanodott, hogy tudniillik jót néz-e a partitúrájában?
Kitty a szeretetén kívül jó néhány értékes tulajdonságot is örökölt, (empátia, jó ízlés, nyitottság, érdeklődés, mint új iránt) s külső megjelenésében is anyjára ütött.
Az 50-es évei elejét taposó Édesanyja nyugodtan letagadhatott egy "tízest", Kittyke sokat élt arca, kemény sminkje, álmodozó libidós szeme miatt még jóval többnek nézett ki koránál, így aztán inkább testvéreknek nézte őket a Zeneakadémia publikuma.
Kitty kifogástalan alakjának egy kicsit nőiesebb változata volt Margó, akinek a tyúkláb mintás Chanel kosztüm csak kiemelte lényének visszafogott eleganciáját, s Kitty már-már közönséges megjelenésével ellentétben, erotikus kisugárzásának volt egy olyan szűzies bája, mely egyéniségének egyszerre kölcsönzött megközelíthetetlenséget, de állandóan izgató vonzerőt is.
Kitty tépett szalmasárga hajával, testére feszülő plüssbársony felsőjével - egy kis türkiz-zöldes strassz lepke volt a bal mellénél - ezüst selyem nadrágjával, s a tűsarkú miatti kancás tartásával, míg Margó enyhén melírozott , "bátor vörös" hajával, fekete szűk szoknyája által is hangsúlyozott jó lábaival, elegáns, illő színházi retiküljével, nem hivalkodó, ízléses, valódi ékszereivel, "megtekintésre érdemes" jelenségei voltak az előtérben várakozó úri közönségnek.
A Tavaszi Fesztivál egyik legrangosabb koncertjének szünet előtti utolsó száma: Boccerini: Menüettje volt.
Szinte minden ember életében vannak olyan jelenségek, melynek láttán, hallatán mindig ugyan azok az élmények, történések, képek idéződnek fel, hogy egy illat pl. mindig ugyan arra az illetőre emlékeztet, vagy a szomszéd lakásból kiáramló pörkölt szag gyermekkorunk menzájának krumplis tészta evésit idézi fel.Nos Kitty anyját megrohanták az élmények., csukott szemmel hagyta, hogy Boccerini zenéje elragadja, hagyta, hogy felidéződjön fiatalságának egyik meghatározó élménye.
Ő a patinás gimnázium B osztályába járt -Ők voltak a gimnázium történetében az első vegyes osztály -míg Péter felette, a csupa fiús E-be.
Akkor kezdődött, amikor szeptember végén a közös szilvaszedő táborban a "szigorúan ellenőrzött" ismerkedési esten összefutottak. Margó éppen a tábori kantinból két pohárba töltött bambival a kezében araszolt vissza osztálytársaihoz, amikor a másik padsor egyik háttal ülő alakja hirtelen felugorva kiverte kezéből az egyik poharat. Kárt ugyan nem tett Margó ruhájában, de akkoriban szokásos 20 Ft-nyi havi zsebpénz majd 10 %-ába kerülő, kátrányból készült sárgás-vörös lötty, a kapitalizmus egyik átkozott jelképének számító Coca-Colának nem titkolt előhírnöke - mégis csak pocsékba ment.
Margót megigézte a bocsánatot kérő fiú krémes sima bariton hangja, s szőrös, közel ülő szemöldöke alatti tenger-kék pillantása. Pétert egy új, érintetlen, gumis-porcelános-csatos üvegben letudta Bambi tartozását, s mire Margó aléltságából magához tért volna, vége is lett a látomásnak. Margó lelkét ekkor érintette meg egy fájdalmasan gyönyörű érzés, lelkében percegni kezdett a szerelem- szú, s keserédes vájatai kezdték egész testét behálózni!
. Egyik nap, amikor Péter mögötte állt a sorban az iskolatej osztásnál, s köszöntötte őt, sőt mi több néhány mondatot is váltottak, naplójában két egész oldalt szentelt az ilyen boldogságok leírásának, de amikor egy kosárlabda mérkőzés közben látta a csitri lánysereg rajongását a nagy játékos, a 22 pontot dobó Péter iránt, a féltékenység vájt belé vájatot.
A menüett hangjai az elmúlt években megszokott sorrendben és szinte tapintható módon idézték meg e diák szerelem stációit, a szeretett Péter illatát, férfiasan eres jellegzetes kéztartását, de leginkább szívébe látó tekintetét.
Akkortájt kezdtek Margó hormonjai aktivizálódni s a pajzsmirigytől a mellékvesén át az ösztrogénig, szervezete egy olyan endokrin offenzívába kezdett, melyek átalakították gyermeki-plátoi érzését, vágyai Péter alakjában öltöttek testet. Rájött , hogy nemcsak egy konyakba áztatott vanília fagylalttal nyakon öntött, hűtött sárgadinnyés kehely okozhat boldogságot, nem csak egy ötös irodalomdolgozat jelenthet szellemi kielégülést, de testének eddig ismeretlen zónái is újszerű örömszerzési lehetőségeket hordoztak.
A utálatos egyen köpenyre engedélyezett, vastag gumírozott deréköv behúzásával igyekezett nőiességét hangsúlyozni, s a februári szalagavatón -a tiltás ellenére - egy kis diszkrét sminkkel is igyekezett magára felhívni a figyelmet. A tupírozott haj, az abroncs:- vagy rafináltan fel sliccelt twiszt szoknya egy kis lopott rúzsból származó szájpirosító, de főleg egyre teltebb mellének látványa megtette hatását.
Éppen itt volt az ideje, hiszen osztálytársai között már egyre többen csókolóztak - vagy legalábbis ezt hazudták - sőt Dercze Ildi már a szüzességét is elveszítette. A fizikai előadóban mintegy 20 zöldfülűnek mesélte élményeit, hogy tudniillik az őrbottyáni TSz egyik traktorosa, hogy tette magáévá őt, s a lópokroccal letakart széna pajtában azóta is rendszeresen találkoznak.
Margó sokszor elképzelte, sőt vágyta is az első csókolózást, Istent is kérte esténként, hogy addig ne haljon meg, míg meg nem tudja, hogy milyen érzés, milyen élmény?
A zene tanulása, szeretete sietett segítségére. Kiderült, hogy Péter is jár zeneiskolába, sőt ugyan az a Steifelmayerné , Vali néni a tangóharmonika tanára, mint Margónak. Amikor a tanulók záró vizsgakoncertjére Vali néni Pétert és Margót egy produkcióba sorolta, a közös zenekari próbák során Péter is felfedezte Margót és eldőlt rendeltetésük a világban.
Próbák után rendszeressé váltak a Duna parti sétáik. Jó volt kibeszélni, utánozni a föci tanár feleltetési módszereit, jó volt megbeszélni a világ dolgait, de sokszor csak nagyokat hallgatni. A budai oldal fényei, a Világörökség árnyképei meg-megremegtek a langy meleg tavaszi széltől fodrozódó Duna vízében, s Margó túlcsorduló szíve is beleborzongott.
"A csend termi a szépet" hirdette a zeneiskola próbatermének ajtajára kitett jelmondat, melyet Margó abban az időben még nem értett. Később, ahogy idősödött, egyre többet gondolt-e Duna parti estékre, a sokat mondó hallgatásokra, a szív hangjával elmondott vallomásokra. Felfedezték a csend, a mélázó, elmélkedő gondolat nagyszerűségét, határtalan lehetőségeit, az emlékezés, vagy a tervezés megnyugtató, vagy felizgató hatását. Volt idejük, igényük felfedezni, megismerni a másikat, fogni a másik kezét, csak érezni, hogy én vagyok a legfontosabb neki e világon, s elfelejteni a kapcsolatokat silányító siettető időt.
Így jött el a május végi koncert napja, amikor a zenedések szülők, hozzátartozók, s barátok jelenlétében adtak számot hangszeres tudásukról. Egész nívós kis koncert szokott minden évben kerekedni, s ahogy a műsor haladt előre egyre színvonalasabb produkciók idézték az ismert és ismeretlen zeneszerzők műveit.
Évek óta Czipri Bandi volt az utolsó szereplő, aki egy valóban tehetséggyanús növendéke volt az iskolának, s ebben az évben Csajkovszkijt játszott. Volt előtte Cserny etűdöket, Mikrokozmoszt játszók és 15-ként konferálták fel Margóékat.
Ma már nem tudta, hogy ki dolgozta át két tangóharmónikára Boccerini menüettjét - elég pihent ötletnek tűnt - de végül is sikert arattak. Margó egyszer B helyett Há-t ütött, Péter basszusjátékéban több hiba is csúszott, de mivel nem az övé volt a főszólam, sokan azt hitték, hogy ez is van megírva.
Koncert után Péter hazakísérte Margót - no nemcsak azért, hogy segítsen hazacipelni dög nehéz 80 basszusos Hohner tangóharmónikáját - hanem a szokásos lépcsőházi beszélgetést ma különösen vágyta. Mindketten érezték a helyzet jelentőségét, tudták, hogy nincs több zenekari próba, nincs több ürügy a hazakísérésre, itt az év vége s nem engedhetik, hogy a jelen varázslatos pillanatát elhomályosítsa a múló idő eseménytelensége.
Péter a legváratlanabb pillanatban, szinte kérdés közben csókolta meg Margót.
Mit fogunk legközelebb játszani?- utalt Péter a koncertre, melytől Margónak egy pillanatra elcsendesedett az addig zavarában egyfolytában dib-dáb dolgokat hadaró szája, s ahogy Péter közeledő arca belépett intim szférájába, lassan lehunyta szemeit.
Végre ajkán érezte Péter ajkának hűvös nedves száját, s olyan magától érthető természetességgel nyíltak meg ajkai, mintha a legtapasztaltabb szerető lenne.
A hormonok végezték feladatukat, a férfi és nő közti vonzalom ledöntötte a gátlás gátakat, s a testi szerelem is beindult az ő maga útján.
Margó csak egy pillanatra nyitotta ki szemét, hogy aztán elmerülve Péter szemtengerében , újra, meg újra átadja magát a varázslatos első csók mámorító érzésének.
A közönség kitörő tapsa űzte el a Margóra törő emlékképeket. Néhány másodpercig szinte még érezni vélte a múltidézés férfiasan kellemes illatát, s aztán már csak a még most is meglévő emlékkönyvének oly sokszor olvasott beírásait mormolta:
"Margónak, egyetlen szerelmemnek, aki nekem a kezdet és a vég, akinek köszönhetem, az élet legszebb érzéseinek megismerését: szeretni egy lányt -örökkön örökké: a te Pétered"
A széksorok között lassan lépkedve nem először gondolt Péterre, az elsőre. 15 éves osztálytalálkozón tudta meg, hogy disszidált, Montreálban él, családja van, de a gimnáziumi évek óta sosem találkozott vele senki.
- Figyu ,Anyci! Én iszom egy lightos narit a büfében, hozzak neked valamit?
-kérdezte Kitty Margót!
- Menj csak , én rendbe hozom magam a mellékhelységben(nem mintha nem lett volna makulátlan rendben a toalettje, a sminkje, vagyis mindene, bár ez a Boccerini mindig összekuszálja lelkét, rendetlenné teszi szíve dobbanását.
Szinte hihetetlen, de Boccerini menüettje Váraljai Péterben mindig ugyan azokat az emlékeket idézte. A Steifelmayerné által annak idején belé vert tangóharmónika szólam, Margó kedves személyiségével, az első csók élményével kapcsolódott össze, s az idő megszépítő múlásával csak felerősödtek emlékei.
Akár a Montreáli Filharmonikusok koncertjén, akár a csodálatos kanadai erdőkben, lazac horgászat alkalmából a táskarádiójából csendült fel az ismert dallam, maga előtt látta Margó mély barna gyönyörű szemeit, lecsukódó szempilláit, s tarkója belső oldalán érezte illatát.
Egész fiatalon hagyta el az országot, s ez az élmény az egész életére kiható diákéveket, az óhazát és a másik nemhez fűződő viszonyát idézte fel. Ma már tudta, hogy az élet fiatalon várt nagy dolgairól sokszor csak utólag derül ki annak "nagysága", sokszor csak később értékelődnek fel jelentéktelennek hitt történések, események. Ilyen volt az érettségi, ilyen -talán egy férfinek is az esküvője - , ilyen a gyermekének a születése, de ilyen az első csók is.
Margó mindig szereplője volt a múlt idéző képeknek.
Hol csak kékes füstként lebegett egy-egy házibuli emlékeinek idézésekor, amikor az orsós Tesla magnóval Paul Anka : You are my desteni c. számra lötyögtek az
eggyé vált párok, hol meg az égboltot is betakarta szép, szőrös, tágra nyílt tüzes barna szemeinek érzéki tekintete.
Péter egyre gyakrabban jött haza Magyarországra, s a Zeneakadémia jeles koncertjeinek szinte állandó résztvevője volt.
David( akit Dave-nek hívott)fiával már sokszor járt a szülőföldön, megmutatta neki gyermekkorának emlékezetes helyszíneit: a szülői házat, hol időnként drótos-tót üvöltötte szolgáltatásait, ahol verklis tekerte a dallamait, ahol a gangról papírba csomagolt forintosok hullottak alá a belső udvarra, s hol Csicsmanné vasárnap délután, csendes pihenő idején porolta a szőnyeget.
Megmutatta neki a Duna partot és a Balatont, a gimnáziumot és a zenedét, azt a pressót, ahol 5 órai teák idején élőzenekar játszotta a swinges talpalávalót, s ahol rakott szoknyás festett szemű kedves lányokkal lehetett rockizni.
Margóról sosem beszélt gyerekeinek, s most is, amikor a menüett végén a közönség tapsa szállította alá a lebegő múlt felhőiből, látszólag könnyedén szólt Dave-hez.
- Hozz nekem légyszíves egy kávét és egy ásványvizet a büféből, megvárlak az előtérben.
Dave le sem tagadhatta apját. Egymás mellé állítva, plasztikusan lehetett volna magyarázni, tetten érni a múló idő fogalmát.
A kb 30-35 éves, 185 cm magas , szőkés, kék szemű Dave jól illusztrálta az idő kezdetét, s Péter lehetett volna a 20-25 évvel későbbi változata.
Dave szilvakék öltönyében, halvány rózsaszín ingében, sötétkék, kis rózsaszín tűpettyes nyakkendőjében igazán vonzó, jóképű fiú volt.
A mögötte sorban álló Zahorán Kitty már a fiú kellemes hangja -két kávét és egy buborékos ásvány vizet kért - kissé idegen akcentusa és illata alapján kiszúrta, ám amikor a fiú hirtelen szembe fordult Kittyvel, és az egyik kévét véletlenül Kitty blúzára löttyintette, teljes lett Kitty öröme.
Dave szabadkozott, elnézést kért, felajánlotta a tisztítás költségeinek megtérítését, s átnyújtotta névjegykártyáját. Kitty szinte belerokkant, megtántorodott a férfi tekintetétől, bocsánatért esedező, "névjegykártyás" úriember stílusától.
- Ugyanmár! Köszike, s közben átvette a névjegy kártyát - feketén a fekete nem is látszik, s majd vesz a Fecó nekem másikat, ha ez olyan zsenántnak tetszik - és ezzel elindult Margót keresni.
Kitty édesanyja látta az emeletről a büfénél sorban álló ismerkedési "balesetet".
Megmagyarázhatatlan áramütés érzett amikor Dave feléje fordult.
Úgy érezte, hogy szembe jött vele a fiatalsága, úgy érezte, mint aki egy sötét szobába lépve is érzi a gyilkost, vagy a rég nem látott szeretteinek egyikét....
Megérezte, hogy Ő is itt van valahol.
- Kittyke! Ki volt az a vonzó, csinos fiatal ember, akivel beszélgettél a büfénél?
- No de Anyci! Ő nem a te korosztályod - s átnyújtotta a kapott névjegykártyát.
Margó szemüveg nélkül is látta, szinte tudta…
DAVE VARALJAI
MONTREAL
Csak nézte, miközben dúdolta
dó,ti,dó,ré,dó,dó,mi,szó,szó,fá,fá......
|
|
|
- június 09 2009 12:09:50
Kedves Novellista!
"Nomen est omen" mondhatnánk Rád. Sajnos nem tudom a polgári nevedet, de azt hiszem, a novellaírás kiválóságai közé tartozol. Ezt tanúsítja fenti írásod is.
Bennem is gyönyörű emlékeket ébresztettél írásoddal, (főleg amikor említetted a bambis üveget, s az iskolaköpenyen kívülhordott széles övet, amit úgy kellett elől összecsatolni), és més sorolhatnám hosszan.
És mindenről eszembe jut egy-egy mondás, most például az:
"A történelem megismétli önmagát".
Teljesen beleéltem magam az édesanya, Margó "szerepébe" és szó szerint a helyébe képzeltem magam.
Persze vannak kisebb hibák azért benne, pld. "vájt vájatot", vagy kávé helyett kévé, de ez bizonyára csak elírás lehet.
Ettől függetlenül nagyon jó a témaválasztásod, és számomra ez a novella felülmúlhatatlan!
Üdvözlettel:Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
