|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Minden relatív!
Az elveszett játék
Maróti László
Soha olyan nem hallottak még a Tudományház nagytermének falai olyan féktelen nevetést, mint amikor a fiatal tudós hallgatósága elé tárta a gravitáció mibenlétének tényleges megfejtését. Sokan homlokukat csapkodták és örömükben, vagy ámulatukban, de legtöbben talán mérgükben nevettek, hogy miért nem jöttek rá maguk a szinte kézenfekv? megoldásra. Egyesek szerint azért, mert tulságosan nagyra becsülték a feladatot. Hogy sikerét tovább fokozza, az el?adó, maga is kuncogva , felfedte a gravitáció, nyugodtan mondhatjuk: házi el?állításának módját. Ekkor egy pillanatig halálos csend következett, a hallgatóság szinte megdermedt a hallottak gyermekien egyszer? voltán, mire a fiatal tudós annyira elkezdett nevetni, hogy kicsordultak a könnyei. Azután csak nézhette, hogyan marad magára: a néz?téren mindenki tülekedve, egymást fellökve tódult a kijáratok felé, míg ? maga végül ott állt teljesen egyedül a szószéken. Nevetése elhalkult, arcának vonásai egyre komolyabb kifejezést vettek föl, mert rájött, micsoda lavinát indított el a gondolkodó lények világában.
Mindenki feltaláló akart lenni. Gyárak épültek. Talán a játékipar jött ki a legtöbb érdekességgel. Csupán a fantázián múlott, hogy ki mit gyártson. Mindenki saját gravomobilján közlekedett. A nehézipar gépei éppúgy újakra cserél?dtek, mint ahogyan a hétköznapi személyi használati tárgyak és konyhai masinák is egyszer?bbek, de praktikusabbak lettek. Nem volt többé gond az energia, hiszen a mesterséges gravitáció a legvérmesebb reményeknél is több lehet?séget kínált.
Persze gondokat is szült. Nagyon sokat.
Naponta lehetett hallani tömeges közlekedési katasztrófákról. Egy sor új törvényt és szabályt kellett alkotni, s az új járm?vek használata mellett sürget? szükség volt új közlekedési szabályokra is, miközben a gyakran elszabadultan száguldó használati tárgyak már a lakosság puszta létét veszélyeztették. A legtöbb gondot mégis az otthonaikban kisérletez? amat?rök okozták, akik ismerték már a mesterséges gravitáció el?állításának módját, de hiányos ismereteik miatt nem voltak tisztában vele, hogyan fékezzék meg a gyakran egészen váratlanul fellép? iszonyú er?ket. Hatalmas lakóházak d?ltek össze maguk alá temetve az új tudóst, a szomszédokat és sokszor a járókel?ket. Az így fellép? kezdeti z?rzavar és a korlátozó törvények bevezetése után szinte mindenki jelentkezett a gravitációval kapcsolatos tanfolyamokra, s így hamarosan helyreállt a rend, s a balesetek is megsz?ntek. A mesterséges er?terek többnyire a hétköznapi feladatok megoldását, általában az életet könnyítették meg.
Lehetetlen teljes bizonyossággal megállapítani, de valószínüleg az említett tanfolyamok vezet?je lehetett az, aki tanítványainak mesterséges naprendszert épített. Nagyszer? látvány, s ugyanakkor valóban szemléltet? volt, amint egy átlátszó falú kockában izzott, világított a nap, körülötte keringtek a bolygók, azok körött a holdak; itt-ott fel-fellobbanó üstökösök, meteoritok szinesítették a mesterséges VILÁGMINDENSÉGET. Ez a figyelemre méltóan - a szó szoros értelmében szemléltet? - eszköz felkeltette egy játékgyár f?mérnökének figyelmét, akinek üzeme a találmányt hamarosan sorozatban gyártotta. Készültek kisebb, olcsóbb variációk, de voltak egész naprendszer-csoportok is. Az elkészült rdarabokatr1; papírkartonba csomagolták, hogy az azután egy lakás dísze, vagy egy gyermek tanszere legyen. A nagyobb, vagy néha hatalmas példányok pedig általában egy-egy park, vagy éppen valamelyik jelent?sebb tér közepén kaptak helyet. A gyár, különösen amíg újdonságról volt szó, alig gy?zte teljesíteni a megrendeléseket. Nagy volt a sietség, hiszen a megrendelt szállítmányok nem késhettek. Bizonyára a felfokozott verseny, az iram, vagy egyszer?en a gondatlan pakolás volt az okozója, hogy szállítás közben elgurult és tartalmával együtt elveszett egy karton. Soha nem került el?...
Mindez sok-sok-millió évvel a mi ind?nk el?tt történt. A csomagolás papírkartonjával hamar elbírtak az elemek, de az alatta lév? generál er?térnek semmi nem árthatott. Hogy egy-két hold a maga természetes módján elhasználódott és megsemmisült, az természetes. Ezzel szemben minden jel arra utal, hogy, legalábbis ebben az esetben, nem fordítottak elég gondot az elkészült naprendszer bels? tisztaságára. Eme olyan régen elgurult és elveszett univerzum-csodakölteményben maradhatott valamennyi szennyez?dés. Csak ezzel magyarázható ugyanis, hogy annak egyik bolygóján elburjánzott a szerves élet egy sajátos formája, kés?bb pedig az, amit ma így nevezünk: ember.
Stockholm.1983.
-vége-
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
