|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
_Indián nyár/Az este
A nő szorosabbra fogta át mellén fehér gyapjúkardigánját. A nyári este langyos simogatását csontjai hűvösebbnek érezték, mint máskor.
-Az a fránya tüdőgyulladás lehet az oka, amiből még nem épültem fel teljesen- gondolta.
Az utóbbi egy évben több időt töltött a kórházban, mint otthon, s gyerekei nagyon aggódtak érte. Mint valami míves, drága porcelánt adogatták körbe egymás otthonában, kicsit eltúlzott, már-már nyomasztó szeretettel.
Hálás volt a figyelemért, gondoskodásért, bár úgy érezte valahol e nagy szeretetben elvesztette az önállóságát, a saját életterét.
De ez az este most csak az övé a régi kis kerti lakban, amit jó öreg barátnőjétől kapott kölcsön a hétvégére. Mikor megkapta kimenőjét az őt féltő családtagoktól, érezte ez a hétvégi kiruccanás különös utazás lesz számára lélekben, testben és időben.
A rozsdás kis kerti kapu jól ismert csikorgással üdvözölte, a kis házikó falai maszatos közömbösséggel tekintettek rá, ám a buja kerten látszott, hogy gondos női kezek munkálják. A szomorúfűz időtlen, kissé megtépázott ágai alatt várta őt a kis kerti szék az emlékekkel. Mint valami lélekmelengető teát, úgy csorgatta végig magában a múltat. Rég engedett meg magának ilyenfajta kilengést…
A foszlányos képek lassacskán egésszé simultak, s az idő visszarepült vele tizenöt évet…
Látta negyven éves kacér női mivoltát- ó, hogy akkor mennyire fiatalnak gondolta magát- és látta Őt is, akinek a tekintetében felolvadt és megszűnt létezni körülötte a világ.
Hallani vélte a férfi mély, mégis lágy orgánumát, a nyári szellő mintha az ő illatát hordta volna be a kertbe és az árnyak az ő alakjává szelídültek volna az úton…
Tizenöt éve… az az este zökkentette ki addigi dobozba zárt életéből. Mintha megtalálta volna azt, amit mindig is keresett. Noha nem volt boldogtalan, mégis mindig úgy érezte, hogy vár valamire.
Azon az estén megtalálta, de az érzés félbehagyott boldogságként csúszott ki kezei közül.
A férfi, ki álmokat súgott a szívébe, és szerelmes szavakat a fülébe, váratlanul kihátrált az életéből. Most sem értette a miértet. Talán a ránehezedő felelősség, hogy belelép egy család boldogságába, vagy a félelem, hogy másnak látja őt a nő, mint amilyen a valójában…
Már sohasem kérdezheti meg tőle…
A férfi, a lelke másik fele egy éve meghalt. Nem volt boldog élete. Azután a különös, varázslatos este után irreálisan rövidnek tűnő időn belül megismerkedett egy gyönyörű, fiatal nővel, akit el is vett feleségül. Nem lehetett boldog soha, mert szerelmet százat is találhat az ember, de az igaz szerelmet csak egyszer nyújtja felénk az élet…
A múlt sajnos már elfolyt a maga medrében, pont úgy, ahogy kettőjük élete is…a maga, maga medrében.
A nő hosszú vívódások után elvált, s mélyen eltemette magában szerelmet is. Hosszú évek teltek el, mire újra önmagára talált. Különös ajándékot kapott az élettől, az írás ajándékát, amivel megbűvölhetett más lelkeket, amivel egy képzeletbeli világot teremthetett önmaga számára is.
Egy éve is van már annak, hogy utoljára írt..Tollából kifogytak a szavak, lelkéből a férfival együtt távozott a hit és a remény. Annyira vágyódott utána…kimondhatatlanul vágyódott…
Most mintha melegebben ölelte volna testét a nyári este…Papucsából kibújva mezítlábas lábával a fűszálak puhaságába merült. Szemét behunyta és tarkóján érezte a férfi meleg tenyerének érintését, száján a nedvesen gyöngéd, mégis mohó csókot…
Ezt a csókot csak egyszer lehet elcsókolni, s csak egyszer lehet megélni az életben…
A hajnallal táncoló napsugarak a kis kerti székben találták a nőt, a szája szélén megpihenő boldogsággal, mintha csak édes álmát aludta volna…
|
|
|
- November 05 2009 20:06:04
Szép! |
- November 05 2009 20:07:25
az első kettővel az igazi köszönöm |
- November 05 2009 21:48:01
Bocsi! csak az "Emlékek/Mama" címűt találom, de ahhoz fűutem megjegyzést..
A novellákra rákeresni nehezebb? |
- November 05 2009 22:02:45
megtaláltam ! és még valamit (feltettem!)
valami hasonlóságot fogsz találni... |
- November 06 2009 08:33:25
Gratulálok, hibátlan |
- November 09 2009 17:05:02
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 27. Saturday,
Zita, Mariann napja van.
Holnap Valéria napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
