Napkorong

Káposztásmegyertől Békásmegyerig

Hogy is tartja a mondás? Ember tervez, Isten végez. Most se igazán terveztem el nagyon dolgokat. Már szerdán haza szerettem volna menni, és még mindig Pesten vagyok, ma a három gyermekemmel (fiam, lányom, vőm) jártam a várost. Sikerült három órát izzadni az autóban, sikerült kivárni, amíg a fiatalok kiválasztották a megfelelő bútordarabot, sikerült velük takarítani, szóval alig vagyok!
Egy vendéglőben ebédeltünk, és nem restelltem a fiamtól és a vőmtől megkérdezni, hogy most melyik evőeszközt is kell majd használni? Ugyanis volt egy kanál, két villa, két kés és még egy villa kitéve, én meg Brassóit kértem. A két fiú vendéglátós, és otthon vannak a témában, én meg nem annyira, lévén nem szoktam vendéglőben étkezni. Nekem van diplomám, nekik meg nincs. Ám most megtanultam ezt is! Ezt azért írtam le, mert több ember blogjában téma volt, hogy csak diplomással ülne le randizni, és már eleve elítélik, ha valaki nem tudja étteremben megfelelően használni az eszközöket. Én nem szégyellem, hogy elég járatlan vagyok ebben, hiszen nem szoktam étteremben fogyasztani, viszont mindent meg lehet tanulni, s nem vallottam szégyent itt sem. :)
Ma a két városrész között jártam. S este, amikor a lányomék vittek Dunakesziből, Káposztásmegyeren át Békásmegyerig, nem is volt az olyan kis távolság. Azt mondják, ha már meglenne a körgyűrű ez az út jócskán rövidebb lett volna. Talán ezt is megérjük!
Próbáltam ma is átvenni a pesti nyüzsit. Elég pörgős vagyok, s nem is taszított semmi, viszont ezt a nyomott levegős meleget elég nehezen viseltem. Eszembe jutott a hűvös szoba a Mátra alján, a patak a kert végén. S bár milyen szép helyen is lakom, még is azt érzem, hogy az már nem az otthonom! Akkor vajon hol van? Pesten? Ki tudja. Kétlem, hogy sokáig kellene itt laknom, csak meg kell tapasztalnom itt is valamit. A sors majd tudja.
S két napot fogok még eltölteni valakivel, aki egyre fontosabb kezd lenni nekem! Irány Tatabánya!
S hogy ma se maradjatok idézet nélkül:
„- Mi tartott ilyen soká?
- Csak egy perce, hogy segítséget kértél, - felelte a hang.
- De már órák óta bolyongok!
- Te döntöttél így – szögezte le a hang. – Mi tartott Neked ilyen soká, hogy kérésedet megfogalmazd,
- Úgy érted, csak akkor kapok segítséget, ha kérek?
- Igen. Micsoda felfogó készség! – felelte az angyal. – Szabad lélek vagy, áldott és hatalmas, aki képes arra, hogy saját útját megteremtse, ha úgy dönt. Te is ezt tetted egész életedben. Mi mindig itt vagyunk, de csak akkor cselekszünk, ha kéred. Mi ebben a furcsa?”

Nem régen beszéltem az USA-ban a duálommal. Meglepődtem, mert azzal kezdte a beszélgetést, hogy szeretne nekem sok dolgot megköszönni, legfőképpen azt, hogy megtanítottam őt kérni. Bizony, amikor megismertem, nem hitt semmiben, nem fogadott el semmilyen eszmét, semmilyen tanítást. Most pedig úgy látom, hogy fejlettebb lélek, mint én, s nagyon jól látja a dolgokat, már ezért sem volt hiábavaló az utam. Ez is feladatom volt ebben az életünkben, hogy egy útkereszteződésben az életében pont akkor voltam ott, s pont abban segítettem, amire épp szüksége volt.
Tanuljatok meg kérni! Ez a mai világban nagyon fontos. Meghallják és teljesítik a kéréseinket, csak nem mindegy hogyan, s mit kérünk. Legyen hitetek, erőtök és bizalmatok!

Aki mer, az nyer

Milyen igaz a mondás. Tegnap az IC késése miatt én meg lekéstem az utolsó buszt Budapest felől, amihez lett volna csatlakozás Parád felé. Aztán gondoltam, megyek a következővel Gyöngyösig, majd csak megoldom valahogyan, hogy hazajussak onnan. Telefonáltam nyolc embernek, hogy haza tudna-e valaki fuvarozni, és a nyolcadiknál sikerrel is jártam, akit szintén innen az NLC-ről ismerek. Nem mondom, hogy kicsi a világ, csak azt mondom, hogy nincsenek véletlenek! A busz azonban olyan iramban ment Gyöngyösig, hogy elérte a korábbi buszhoz való csatlakozást, mert az meg késett, így nem szorultam senkire. Úgy vélem, ez is bizonyítja, hogy felülről azért vigyáztak rám, és aki mer, az nyer!
Már sötétben bandukoltam anyumhoz, ahol a kocsimat hagytam, hiszen tovább már nem tudtam volna mivel hazamenni.
A macskám sem halt éhen. Amikor kilenc után beálltam a kocsival az udvarra, furán nyávogott, már azt hittem baja van, de csak így hívta fel a figyelmemet, mert egy egeret hozott a szájában, s mutatta, hogy milyen jól elvolt, míg nem voltam itthon!
A virágaim sínylették meg legjobban a váratlan, nem tervezett hosszabb távollétet, most már azok is kezdenek magukhoz térni.
Közben már szervezem a szeptember végi rendezvényt, visszavárjuk rá az erdélyi és felvidéki testvér települési küldöttséget és még sok más vendég is lesz.
Épp most egyeztettem egy pesti zenész ismerősömmel, akik a sztárvendégek lesznek. Szuper görög buli lesz, úgy érzem, ez lesz az utolsó rendezvény, amit a falunak szervezek. Ez lesz a búcsúm!
Most, hogy vége a nyárnak, s bár nem terveztem el, még is jól alakult a szabadságom, nem unatkoztam most sem, az biztos! Nehéz lesz visszarázódni a dolgos hétköznapokba.
Korában már írtuk többen, hogy kérjetek, és hogy ne adjátok fel! A kéréseket teljesítik, van, amiket már azonnal, van, amiket pedig csak hosszabb idő múlva. Higgyétek el, működik! Én is példa vagyok rá, és azért osztom meg az életem történéseit veletek, hogy higgyetek, s tanuljatok belőle!
Hallgassatok az ösztöneitekre, mert ha jelez, annak oka van! Legyetek bátrak, s merjetek dönteni, lépni! Lehet, hogy nem itt van az a férfi, vagy nő, akit kerestek, de hogy ezen az oldalon rendkívüli emberek vannak, az biztos, én sokat megismertem közülük, s nagyon örülök, hogy megismertem őket!
Vannak álmaitok, vágyaitok, céljaitok, terveitek? Kérjetek, segítenek! Szerető öleléssel kívánok mára szép napot!

Hozzászólások

Eta-Etusom - May 08 2010 11:57:06
Több olyan fontos dolgot olvastam most amire érdemes fokuszálni...
Egy mindig adni,követelmény rendszerében élő embernek,nagyon nehéz megtanulnia azt hogy fogadja azt ha kap.Mindegy hogy mit szeretet ,figyelmet, odaadást nagylelkű támogatást...nehéz mert a zsigereiban más kódoltak a belső parancsok..

A Hit...akiben ez meg van az irigylésre méltó,mert menedéket kap,
menedéket nyer a saját kétségei elől és megtanul talán előszőr vagy újra bizni félrevetett értékekben.
Egyszer egy blogban belekeveredtem egy diploma közötti vitába.A polémia arról szólt a diplom értékét minősiti a megszerzésének ideje és módja szakágazata is.Nagy patt helyzet jött ki de a társkeri oldalakon főképp a férfiaknál meglepően majdnem 95% a diplomával rendelkezők aránya.Elgondolkodtató,a diplomások ennyire kalandkedvelők volnának vagy rugalmasabb az életvitelük,
esetleg kivló potencia képességük a késztetés mozgatórugója, vagy a jó magyar kivagyiság és remekül kozmetikáznak.
Nagy örömmel olvastalak és várom a folytatást, mert az irásaid mindig önvizsgálatra inditanak.Szeretettel Etus

lenabelicosa - May 09 2010 17:03:58
Köszönöm, hogy olvastatok.
Zsu, írj emailben ezekről a históriákról. Az Ady szobor a kultúrház előtt áll. 67-ben vagy akörül építették, a szobor talán kicsit később. Bodony szép hely, nehezen is hagytam ott....

Etus, ez így igaz. Én is nehezen tanultam meg kapni, elfogadni. Soha sem kaptam se a gyerekkoromban, se a házasságomban... aztán már a válásom után az egyik randin egy osztrák férfitól kaptam egy parfümöt, nem tudtam kezelni ezt a dolgot, majdnem visszaadtam neki, s akkor tanultam meg, hogy ő ezt örömmel adta, elfogadtam, és a lányom nagyon örült neki... Innentől kezdve azonban már mindent el tudtam fogadni, és lecsendesítettem a bennem lévő hőzöngést, hogy "nem kell nekem semmi".
Nekem is volt blogos vitám a diploma körül. Volt, aki nekem is odavágta, hogy én egy vidéki, primitív senki vagyok... erről azt hiszem írok a könyvben is.
A diplomások valóban másképp állnak a társkeresők világához, ezt én is megtapasztaltam...