|
|
_Sz
vallomás
Nagyon szeretlek!Hiányzol nekem az életemből, a mindennapokból, a felkelő napfény melegéből, az ezüstös hold tükréből...a csillagok sárga fényéből, az ég vakító kékjéből...Mindenhonnan hiányzol! A végtelenből is hiányzol - mert te vagy nekem az a porszem a végtelenben, aki újra széppé varázsolja az életem!A te porszemnyi léted ébreszti fel az én lelkem vakító varázsát- s az én kis porszem életem általad nő és alakul azzá,amivé te szeretnéd...Általad lettem újra selymes, tiszta víztükör, mely visszatükrözi a fényeket és magába fogadja a mélységeket...És általad repülök a végtelenen át és melletted mondok el sok fohászt a bársonyos szerelemért...A meleg-barna szemeid tükrében felolvad zöld szemem parázsló fénye, a tiszta szíved melegében felolvad szívem ébredő reménye...Minden szépség általad közelít, minden élmény benned létezik, minden csillogó szikra benned világít, minden csoda benned rejtezik.Minden,mi él - az kettőnknek ad új életet,számunkra varázsol szépségeket...nekünk vakít a Nap az égen, értünk világít a Hold a tó tükrében,a csillagok ezüstje nekünk mutat utat, s hiteddel s hitemmel legyőzünk másokat!
|
|
|
- July 02 2010 07:55:15
Kedves Gabriella!
Nagyon szép, szerelmi vallomás, de vajon miért nem verses formában küldtedbe, hiszen jól rímelnek a mondatok?
Szépek a hasonlatok: "általad lettem újra selymes, tisza víztükör"
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 27. Saturday,
Zita, Mariann napja van.
Holnap Valéria napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
