Napkorong

Gondoltál-e arra... az idõkapun át.

A háromdimenziós térben körvonalozódik, majd beledagadva kiteljesedik formáját öltve egy alak. Bár nem hasonlít az emberre, de tudata élénken emlékszik reá.
Minden általa mért tizedik évben ugyanakkor jön. Megáll a hideg kékségben, felidézi a multat. Hogy volt egy ember, aki megunva a bábeli zûrzavart, sokaságában egységesítette a beszélt nyelvet, ezzel közelebb hozta az egymás megismerésének lehetõségét.
És megállt az ötezer éves egymást gyilkolás, ennyirõl van írásos emlék, mert megtestesült az egyedül nem megy gondolat.
Szemével simogatja a kõbevésett tízparancsolatot, az örökifjú vándorbotot. Emlékeibõl hozzátesz egy képnyi pillanatot, és lelassul a lélek funkcionális hordozójánál.
Furcsa számára a mindenáron való butulásos újjászületés, hogy mindig nulláról kellett kezdeni. Hogy az idejébe szorulva százévenként mindig volt valaki, aki mást akart, és figyelmeztetett, és mindig kinevették. Hogy volt egy Jézus Krisztus.
Ahogy az idõ telt, úgy fedte be a feledés a multat, s az ember mindig ott állt, hogy nem tudta mit csináljon. Akár a nyitott ablakszem melletti tábla elõtt a légyeffektus.
És jött a miért akarsz mást, meg fontosabb a testi éhség.
Állt egy több száz éves kép elõtt, és nem értette alkotója mit akart. Kereste a színekben, a formában, a hordozóban a megoldást. És nem érezte magáénak. Tûzre dobta mert fázott a teste.
Látta a nõt, kinek vajúdása közben lába közül sírva jött elõ a jövõje. Hogy tanította, elérje az õ szintjét, s hogy tovább lép e.
A mesterséges intelegenciában hitte, függetlenné válik a szerves testtõl, s megnyílik elõtte a gyorsu-ló idõ.
Milyen kár, hogy tönkretette lakókörnyezetét. Ez volt számára a paradicsom. Miért nem vette észre?
A háromdimenziós térben körvonalozódik, majd beledagadva kiteljesedik formáját öltve egy alak. Már nem hasonlít az emberre, de tudata élénken emlékszik reá.
Minden általa mért tizedik évben ugyanakkor jön. Megáll a hideg kékségben, felidézi a multat.
Közelében rohan az idõ. Emlékezni jött. Megtehetné, személyesen megy vissza szagossá válva. Magányt akar. Ne zavarja senki. Emléket állít az idõben a Vándor számára, hogy õ ezeket ne köves-se el. Ha elkövette, Õ is állítson egy oszlopot másoknak.
Így növekszenek az idõ tengerébe dimenziójukkal, s mindig van valaki aki megáll elõtte, s próbálja fejteni a számára még titkot.
A fajok egymástól tanulni vágynak.
Nem akarnak gyilkolni már.
A magántulajdon társadalmi célt szolgál. Hogy miért vártak eddig?
A fejlõdés motorja, kíváncsiság, félelem, feledés, nem termel káros anyagot.
Az oszlop alján még kibetûzi;
A HIT LEGYEN VÉLED BARÁTOM MEG AZ ALÁZAT EMBERTÁRSAID FELÉ
Körvonalazódva feloszlik a dimenziókba.
Tovább lép.

Érpatak 2008-1-1
Nagyerdessy Mihály