Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMarch 28 2024 10:34:39
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 8
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Váltás a VERSEK főoldalára P R Ó Z Á K
patakikatalin: Póznák
_Haladás... de merre visz az Ember útja?





Póznák

Reggeli ébredés novemberben.



M




Tegnap, - október utolsó napján-, mint nyughatatlan őrült, úton volt a szél. Süvítettek, fütyültek a telefonvezetékek, csikorogtak, nyöszörögtek a szurkozott oszlopok, amelyek lépésenként ballagnak föl a hegyekbe, s kerge táncot jártak fölöttem. Összesen kilencven darab fenyő lelte halálát. Az „okos ember” szinte mindenhová betelepíti ezeket a póznákat, hogy vigye a hírt –Ő utána. Tudni akar mindent, hogy mi történik a tőzsdén, és a bankokban:- semmiről sem akar lemaradni. –Lehet, hogy nem is szél miatt visítoznak, hanem a hír a vezetékekbe belegyömöszölve? - Felrobbantották, lelőtték, kigyulladt, összeomlott. Ezek a gyászos üzenetek mennek az ember után az erdők csodákkal megrakott világába.-
Gyöngyöstarján, amelyet most magam mögött hagytam, innen visszatekintve a dombról, mint egy húsvéti kötözött sonka a völgy mélyén bepácolva. Különböző vastagságú dróthuzalok tömkelege, már nem is látom a kutyaugatástól hangos portákat, rövidke utcákat. Hihetetlen mennyiségű elektromos vezeték himbálózik az emberek feje fölött.
Hátat fordítok a falunak, s a vállamra véve a reggeli napot, elindulok világot látni. Időnként előre taszogat a sűrű szél, lökdös, haladjak már gyorsabban, ne cammogjak, mint az öreg medve s belebújik a zsebembe, hogy én cipeljem. Mindig ezt csinálja, ha találkozunk! Pár lépésenként meg-megállok s látom a „mester” befejezte az őszi tájkép festését. Egyetlen színharmóniába áll össze a láthatár. A nyári hónapok színei, fényei a múlté, eltűnt az utolsó emléke is.
A lassan szétterülő napfény a „víz”, amely feloldja a sárga, a vörös, rozsdabarna s az okkersárga színeket. Megállva a hegyek csúcsain, óvatosan kiönti ezt az egyveleget és hagyja alácsorogni a völgybe. Hétről-hétre láttam, miként halad lefelé a festék, a természet zöld vásznán. Tegnap, végre elkészült a monumentális műalkotás. A természetfelelős álomszépet alkotott. A fajzati hegykoszorút új, estélyi ruhába fölöltöztette.
Itt állok a kereszt oldalán, e csodálatos tájkép előtt, képtelen vagyok tovább haladni az utamon, és rögzítem magamba az emlékképet. Az őszi csendélet fölé rideg, hideg kéklő eget tett. A Tót-hegyes és a Világos-hegy elmaradhatatlan glóriái a habos felhők. A festményt arany fényű széles keret határolja körül. Lelki szemeimmel fölszeleteltem e tájat, hogy mindent alaposan megfigyeljek és ezt a hatalmas méretű vásznat a fejembe sértetlenül a legbiztosabb helyre eltegyem.
A MOST egyszeri és megismételhetetlen!
A holnap majd teljesen más lesz. A mai éjszakával a varázslat eltűnik és a reggel új- vásznat készít elő, ugyanilyen alapos gondossággal mint a mai, hogy azt is feloldja majd egy később érkező esti sötétség.
Ez így történik nap, mint nap. Tegnap volt az ősz utolsó napja, végső búcsúzása!

S november reggelén beköszöntött a fehér tél, lassan szállingóztak a hópihék s a tölgyfalevélben hosszú útjuk véget ér.
Az „okos ember” pedig telepíti a telefonpóznákat, villanypóznákat, hogy:- egy méter magas betonoszlopokhoz csavarozza a hajdanvolt fenyőfákat. Hetvennyolc halálra ítélt fenyőfa, karjaiktól megfosztva –(amelyek nem is oly régen madárfészket őriztek.) Baglyok kaptak lomha szárnyaikra és lejtettek át távolabbi fenyőágakra. Időnként felzúgott a fenyves erdő, hogy a hírt továbbadja.
Most itt állnak csupaszon, meglopottan, HOLTAN. Időnként a póznák tetejét a harkály tévedésből megkopogtatja.
S az ember telepít minden eszement dolgot, röpke életében. S amíg telepít, nem veszi észre, hogy kihagyta az életét az életéből.
Figyelmetlenségből s véletlenül „munkája” közepette beleesik egy gödörbe.
Akik pedig kint maradtak, póznát állítanak föléje.

A póznák bosszúja:
Egy szép nyári délután a traktoros hazafelé tartott a kis falujába. Azon gondolkodott, hogy milyen jó, hogy a mai napra előjegyzett munkát sikeresen elvégezte. A hernyók, és kártékony lények a halálukat lelték a vegyszeres gyomirtás során. Holnap a szomszéd szőlejét teszi rendbe, már előleget is kapott. A Nap lemenőbe van a Havas-hegy mögé, harangszó kíséri színpompás útját. A férfi gyengén masszírozza a szívét, majd lassan irányt vált a traktor, és a tizenhármas jelzésű póznát kitörve nagy robajjal borul be az árokba. A középkorú férfi testét maga alá gyűri a nehéz jármű. A széles gumikerekek pörögnek a levegőbe tehetetlenül…

Minden nyáron, júliusban autóversenyt rendeznek a fajzati útszakaszon. Gyöngyöspata felől, a vasvázasnál Gytarján irányába fordulnak a versenyautók. Egy vegyes telepítésű erdő mentén száguldanak, egymás nyomát követve a versenyzők. A kereszt előtt, kettős kanyart követően, nyíl egyenesen suhannak a faluba.
A kettős kanyarban benn reked egy fekete versenyautó. Rabul ejti a negyvenhármas pózna. Összeölelkeznek. Recsegve-ropogva törik az ablaküveg, és a karosszéria. A kocsi felismerhetetlen, egy fiú lelke száll a tölgyfaerdő lombjai fölé…

Egy frissen állított kereszt, virág koszorúkkal elhalmozva. Szemközt a huszonegyes jelölésű pózna. Döbbenten állok, és keresem a választ. Miért halt meg ez a szerencsétlen? A veszélyes kettős kanyart már maga mögött hagyta. Az erdő mélyéről kiugró vad, nem lehetett a „bűnös!”
A földút jobb oldali szélét szakadékok szegélyezik. Védő korlátok nem védik az ismeretlen gépjárművezetőket, ha éjszaka járnak erre. Nagy sebesség mellett, könnyedén le lehet „repülni” a keskeny úttestről. Itt nincs közvilágítás, csak a Hold és a csillagok. Mámoros hangulatban az életével játszik, aki erre jár. Könnyen lehet, hogy „disco” járat lehetett a „kertek alatt.”
A két falu között ez a legrövidebb (rendőrmentes) szakasz hazafelé. De nem mindenkinek…

Fekete és szürke felhők gomolyognak, majd a hegyoldalnak neki rontanak, odébb akarják tolni. Vihar közeleg, fények cikáznak a messzeségből. Morajlik a széltelen égbolt, hordókat döngetnek az Istenek. Jön az elszámolás bűvös órája. A hegyek között besüvölt az északi szél, görgeti az ördögszekeret. Szinte szeletelni lehet a levegő sűrűségét. Ráhasalok, és kézzel-lábbal kapálózok, küzdök az esztelenül, tomboló viharral. Mögöttem marad a falu utolsó portája, az eget simogató akácfákkal. A völgy oltalmából, nyílt területre léptem, és szembevág a hűvös esővel bélelt szél. A zsebembe bújik, majd a bőrömet hasogatja. Az égre emelem tekintetem. Akkor látom, hogy miként suhognak ég és föld között a fekete dróthuzalok. Nyöszögnek, csikorognak a vaspántok, végre kiszabadítják magukat. Száz méter hosszant suhognak a vezetékek, telve villamos árammal. Jaj, csak el ne szakadjon, és derékon ne csapjon a szikrákat szóró kábel! Az öt kilométeres szakaszon, több helyen is elszabadul az életveszélyes vezeték. Szerencse dolga volt, hogy nem követelt emberáldozatot…

Amerre a szem ellát, minden fekete, és koromszagot áraszt. Valaki ismét fölgyújtotta a Mulató-dombot. Rendkívül veszélyes szórakozás, hiszen erre a területre, már július elejére beköszönt az aszály. Egy tenyérnyi zöld foltot nem találni. Gyorsan ugra-bugrálnak a lángocskák, fű csomóról, csomóra. A vadrózsabokorra olvad a műanyag szemét, amit a viharos kedvű szél a közeli szemétlerakóról fölkap. A koromtenger alján láthatóvá válnak a mezei egerek kitaposott útjai. Rengeteg barázda keresztezi egymást. A marószag csípi a szemem, és az orromat facsarja. Döbbenten haladok a ezen a holt pusztaságon a hegyek felé. A szurkos oszlopok egymást követően fekszenek a kormos földön. A betonoszlop csavarját elengedték az elszenesedett fenyőfák. Fekete kígyóként kúszik a dróthuzal az árokban, töltve árammal! Fajzatra kiérve, tizenegy csonka póznát számláltam meg. Az emberi felelőtlenség határtalan! Azon gondolkodom, hogy: Milyen barbár tud lenni az ember!? Föl sem mérte az eldobott, égőgyufaszál következményeit!
A „rendszeres” gyújtogató személye ismeretlen…




Glica
Hozzászólások
Papon - February 23 2011 10:22:33
Ecce homo!!
Az írás bízvást "elmenne" a "zöld" újság ünnepi számának vezércikkeként.
A másik asszociációm idegen tollakkal ékeskedik:

Émile Verhaeren:

A szél

A végtelen vad réteken
novembert trombitál a szél,
a végtelen vad réteken.
Zúg-búg a szél
garaboncásan útra kél,
és mindig új haragba fúj,
zúg-búg a szél,
a vad novemberi szél.

A kutakon viharra vár
a vaslakat, s a csiga, zár
csikordul:
az utakon viharra vár
a vaslakat s a csiga, zár
zordul
azt mondja, hogy halál.

A szél a vízen nyargalász,
levél röpül nyomába száz,
a vad novemberi szél,
a szél haragja szétszed
minden picinyke fészket:
vasvesszővel dörömböl,
agg lavinát tépáz szilaj örömből,
üvölt a tél,
üvölt a szél,
a vad novemberi szél.

A nyomorult kis kalyibák
megfoltozott ablakja sír,
röpül a rossz újságpapír,
a szél mível most galibát
- a vad novemberi szél! -

És mit se tudva az időről,
a vén malom csak jár le-fel,
villanva kattog, kelepel,
a bús malom most szelet őröl,
a lisztje most a szél, a szél,
a szél,
a vad novemberi szél.

A régi pajta nyöszörög,
a vén templomtorony mögött,
recsegnek régi cölöpök:
sóhajt a gátor, a sikátor,
a bátor
szél vad zajától,
a vad novemberi szél zajától.
A temetőn a sírkeresztek
holtak kinyúló karjai,
lehullanak, a fejfa reszket,
a szél, a szél csavarja ki.

A vad novemberi szél,
a szél
halljátok, hogy sziszeg a szél,
boszorkánylakta út a cél,
fagyot fütyöl, dühvel tele,
remegjetek, tarol a szél,
a félelem és jaj szele.
Láttátok éjjel őt, ki oly vad,
letépte az égről a holdat,
remegtek rozoga faluk,
a megriadt nép nem aludt,
csak vacogott az ugaron,
mint a barom.

A végtelen vad réteken
bömböl a szél,
a vad novemberi szél.

/Ford.: Kosztolányi Dezső /

Üdv.
Papon
patakikatalin - February 23 2011 13:27:33
Papon-Köszönöm ezt a DRÁMAI-verset!!-Gyönyörű.
A saját szavaid is hálásan köszönöm....látom, van helye a megbocsátásnak..."vezércikk?" Nincs benne némi túlzás?
Szeretettel:Glica smiley
Tara Scott - February 24 2011 18:27:40
Jaj Glicám ez borzasztó! Tudjuk, hogy nem lehetett másképp megoldani akkoriban a táv,-és hírközlést, de a karbantartásukra sohasem volt pénz, és talán a nemtörődömség is közrejátszott az elhanyagolásukban. A rendszerváltás óta meg minden az üzletről, a pénzről szól. "Építés" címszó alatt soha nem látott pusztítást végez az értelmes ember. Ott van, a legjobb példa Egerszalók. mikor még csak a forrás volt, és a természetes fürdési lehetőség, pár forintért bemehettél, a természetes környezetben pihenhettél. Most luxusszálló, luxusstrand, a hozzá tartozó árakkal. Megint csak egy bizonyos rétegnek. Abádszalók Tisza-tó szintén. "Építünk" az egyenlőbbeknek.
Szeretettel ölellek: Tara
patakikatalin - February 24 2011 20:56:46
Tara-Kedves, köszönöm, hogy Olvastad. Most látom, milyen "szerencsétlenre" sikeredett a Cim-választás!!! Mire változtassam, hogy az Érdeklődést-fölkeltse?!
Gyilkos póznák az utakon! A "gyilkosságra" mindenki fölkapja a fejét? Az emberek fájdalom küszöbe nagyon magas lett...köszönhető az amerikai film világnak!!!
Szeretettel ölellek:Glica
Sajnos, mind kettőnknek igaza van....
Torma Zsuzsanna - February 26 2011 12:37:28
Kedves Glica!

Nagyon szép ez a történeted is, hiszen mindent olyan jó helyismerettel írsz meg, hogy azt csak csodálni tudom.
Sajnálatos, hogy az emberek felelőtlenségéből, akarattal, rossz szándékkal elkövetett cselekedeteiből mennyi sok kára lesz a természetnek. S lehet, hogy egy erdő felégetése után hosszú éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy újra élet fakadjon a helyén.


Üdv.: Torma zsuzsanna
smileysmileysmiley
patakikatalin - February 26 2011 13:45:40
Zsuzsanna-Gondoltad volna, hogy a tölgy 1o-15 évig csak a gyökerével "foglalkozik?"....kezdi meg a fölfelé növekedést, évente kb.1ocm!!!
A legérzékenyebb fa fajta! Hidegre-melegre, esőre-szárazságra...ám ha túl éli, egy Csoda növekedik belőle!
Ez a Mulatódomb már a 6o-as években is pusztaság volt, legelőnek használták...Volt minden a faluban akkor!!!!
Köszönöm, hogy Olvastad.
Szeretettel:Glica
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. March 28. Thursday,
Gedeon napja van.
Holnap Auguszta napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Szollosi David
22/03/2024 01:16
Március 10 óta nem küldtek be verset???
Wino
18/03/2024 01:35
Jó pihenést mindenkinek!
vali75
09/03/2024 12:28
Szép napot kívanok! smiley
vali75
07/03/2024 06:24
Jó reggelt kívánok! smiley
rapista
05/03/2024 00:47
Jó éjt!
vali75
04/03/2024 06:02
Jó reggelt kívánok! smiley
vali75
01/03/2024 15:08
Szép napot kívánok! smiley
2xistvn
21/02/2024 10:06
csodás napot "Napkorong"smiley
vali75
18/02/2024 07:56
Szép napot kívánok! smiley
Szollosi David
16/02/2024 18:18
4x Szép napot! Feb 12-től máig... smiley
vali75
12/02/2024 15:21
Szép napot kívánok! smiley
vali75
11/02/2024 21:45
Jó éjszakát kívánok! smiley
2xistvn
11/02/2024 09:37
Köszöntelek "Napkorong" Szép napot!
vali75
11/02/2024 07:43
Jó reggelt Napkorong! smiley
vali75
10/02/2024 15:47
Szép napot kívánok! smiley
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes