Napkorong

V

A hétvégi Magyar Hírlap Hullámtér rovatában kicsit szégyenkezve olvastam Péntek Orsolya írását Tóth Árpádról.A 125 éve született költőről,
"aki zárójelbe tette saját magát".
Nem tudom,ki hogy van vele,nekem kedvenc
költőim egyike,mégis elfeledkeztem róla,hogy
április 14-én volt születésének évfordulója.
Pedig felejthetetlen versei a magyar líra gyöngyszemei.Kezdhetném a cikkben is említett
legismertebbekkel:az Esti sugárkoszorú, Meddő
órán, Áprilisi capriccio,vagy a számomra kedves
Lélektől lélekig,az 1915-ben írt Esti ének,
szomorkás szonettjei a Tánc,Mámor,Hímzés és még hosszan sorolhatnám.
De említhetnénk,hogy kiváló műfordítóként
tolmácsolt számtalan világirodalmi remeket,angol,francia költők verseit.
És beszélhetnénk a tréfás hírlapi versezetekről
is,melyeket a költő a Debreceni Nagy Újságba írt.Érdekességük nem vitatható,hiszen ezeknek a strófáknak a lépcsőfokain át vezetett az út
szelíd,elvont hangvételű lírájának kialakulásáig.
Bizony szomorú,hogy mai rohanó,kultúra és
költészetellenes korunk oly méltatlanul hagyja
feledésbe merülni e halk szavú költőt és életművét.
Hát legalább mi,költészetet szerető lelkes amatőrök tartsuk meg emlékezetünkben.

Hozzászólások

pircsi47 - April 20 2011 18:28:53
Zsuzsikám!
Nagyon egyetértek Veled! Én azon voltam felháborodva, hogy egy szóval sem hallottam említést a költészet napjáról! Lehet, hogy valamiéárt lemaradtam volna, de Tóth Árpádról pláne egy szó sem.
Középiskolás anyag volt és nagyon szerettem a verseit, betéve kellett tudni! Olyan irodalom tanárunk volt, aki megkövetelte, hogy minden költő verséből néhány versszakot tanuljunk meg!
És milyen igaza volt, mert 64 évesen is emlékszem a versekre!
Gratulálok, szeretettel: Pircsi