Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 05 2020 01:44:06
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 2
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10200]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3566]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Váltás a VERSEK főoldalára P R Ó Z Á K
patakikatalin: A fenyves erdőn zúg a szél/3
_A vadász asszony története folytatódik....Sándor milyen döntést hoz?

V

A fenyves erdőn zúg a szél

A vegyes telepítésű gyertyános-tölgyes, összezárta lombkoronáit. Kívül reked a hőség, nem engedik kiszárítani a talajt. A sok éves avar alatt nedves a föld. Elcsendesedett az erdő. A madárszülők fáradhatatlanul etetik fiókáikat, nagy a teher törékeny szárnyukon. Védeni kell a fészket, kegyetlen törvények uralkodnak a természetben. Hollóéknál éberen figyel a családfő. A betolakodó felett köröz, és rikácsoló hangot küld a lombok alá. Amott az ösvény közelében, egér cincog a róka szájában. A szajkó tele kiabálja a csendet:” ember, ember!”
Muflonok adnak pisszegő, figyelmeztető hangot a hűsítő völgy mélyén. A bükkfák alatt, gímszarvas emelgeti karcsú lábait, hogy a kidöntött fákat átlépje. Agancsát büszkén viseli a fején. Szép, egészséges példánya a fajtájának, vétek lenne kioltani idő előtt az életét, éremmel kecsegtet. A vadásznak lelkén szárad, hogy ne legyen gyilkosa e sokat ígérő nemes vadnak. Az ember felelősségtudatán sok múlik. A vadász-etikett nem ismeri a kapzsiságot, az esztelen mészárlást. A leölt állat szellemét ki kell engesztelni. Az utolsó falatot a szájába helyezni, és a vérző sebet letakarni. Kalapot emelve, fejet biccenteni.
Sebzett állathoz, nyomkövető kutyákat hozunk. A találat helyét alaposan átnézzük, hiszen fontos információkhoz juthatunk. A vér színe, szőr mennyisége, a vad ugrása jelzik a találatot. Óvatosan megyünk sebzett disznóra. Még a sebágyból is képesek gyilkosan támadni kutyára, emberre. A vadász legyen éber! Nagy árat fizet, ha megszegi a szabályokat. Az állatoknak is van eszük!!
Nyári viharok. Az ember nem nyúlhat büntetlenül a Természethez. Mindennek ára van. Az ember által végzett erdőirtások haragra gerjesztik az öreg fákat... a vén matuzsálemek segítséget kérnek a Vihartól, hogy leckéztesse meg az embereket. Küldjön rájuk félelmetes viharokat, felhőszakadásokat, árvizeket. Mutassa meg felülmúlhatatlan erejét! Az ügy érdekében az erdő áldozatot hoz. Önként vállalt halálba mennek, társaikért. A Vihar felkerekedik és lábnyomában eldől az erdő. Ezüst derekú bükkfák, tövestől kicsavarva fekszenek halomban. A fenyves erdő csúcsait, szinte lekaszálta. A tölgyest derékon törte, mint a fogpiszkálót. Léniát hasított a fiatal fák sorában. A kidöntött fák, élettelen testét a felhőszakadás vitte le az erdei utakra. Dolgát jól végezve haza ment a Vihar a sufnijába. Az ember döbbenten nézte a tragédiát…
Nem is gondolnánk, hogy a legveszedelmesebb évszakunk a nyár. Kiszámíthatatlan az erdő tüzeivel, árvizeivel, a viharaival, a villámaival. Már nem idézik a régi gyermekkori nyári hónapokat. Veszélyes dolog lett a hegyeket járni. Fertőznek a kullancsok, fertőzött a tölgyes erdő lombja. Rozsdafoltok jelennek meg a gesztenyefák levelein. A fenyves nem állja a felmelegedést, hűvös szellő után sóhajtozik, majd csendesen oldalra dől. A vadvirágok jelzéseket küldenek az embereknek, ám hiába. Az ember nem lát a saját gőgjétől. A réti iszalag búcsúzik, egyre kevesebben születnek a hegyi réteken, a korai melegedés miatt. Az orchideák fölül, kitermelték az oltalmazó lombos erdőt. A madarak hajléktalanok lettek, kevés a fészekrakó hely. Nincs fa, nincs odú. Elmennek a nagyvadak, mennek az árnyékos helyek után. Halotti csend a tájon! Kinek jó ez?!

Karolina korán reggel kel, egy gondolattal előbb mint a Nap. Az egész éjszaka alig aludt valamit, a melegtől. Hetek óta tartja magát a kánikula, egy csepp víz nem hullott a fakó égből. A kiszáradás jelei minden fán. Látni, hogy szenved az erdő. Barna színt öltenek magukra a levelek, majd bepöndörödnek önmagukba. Szomorú látványt nyújtanak a hegyek. A maradék erdő is idő előtt búcsúzik.
Az asszony ott áll az ajtóban és szomorú barna szemekkel nézi a fákat. A rét végében már táncot jár a meleg levegő. A tó csontra száradt, nem repülnek a pompás szitakötők. A kinti csapot körül zümmögik a méhek, vízre röppennek, majd elillannak. A darazsak és a lepkék is fölfedezték a víztócsát. A barázdabillegető szalad az úton, majd ő is a szomját oltja. Mindenki szenvedi a szárazságot. ember, állat, növény az életet mentő esőt várja. Azt ugyan várhatjuk! Megállt a levegő a völgyekben, a szellő sem mozdul a hegytetőn. Karolin megnyitja a vízcsapot, és hűsítő vizet pacskol a testére. Nem baj, ha a póló is vizes lesz. Rövid haját is gyorsan megmossa. Vissza megy a konyhába majd ásványvizet iszik, érzi amint a testében szét áramlik. A kulacsba vizet készít, oda teszi a sörétes mellé, a patronokhoz. Szerencséje van ezzel a puskával, jó választás volt.
A fürdőszobában, fényvédő krémet ken az arcára. A szemüveg védi a szemét a káros sugárzástól, anélkül vétek kimenni a tűző napra. A területen alig maradt árnyékot adó erdő.
- Gyere „Adler” jó cimborám!- az asszony vállára veszi a puskát, majd bezárja maga mögött az ajtót. Naplementéig haza sem jön. Minek, ha nem várja őt senki. Lassan elindul az ösvényen, a rét teljesen kiszáradt. A patakon áthaladni nem jelent gondot. Még poshadt pocsolya sincs benne. A tölgyfák alatt kaptat fölfelé, kicsit piheg. A mozgástól hevül a teste. Verejték csíkok csiklandozzák a gerincét. A Kalapallagon át halad, ott a magasles, az etető. Szép emlékei vannak erről a rétről. Szeptemberben itt is nyílik encián. A rét aljában, észak felé teszi a lépteit, a fenyves erdőn ballag csendesen. Mindenütt emlékek villannak föl a lelki szemei előtt. Szarvasokat látott, átváltani a reggeli órákban, hónapokkal ez előtt. A muflonok is fölforgatják a tűleveleket. Kész rumlit hagynak maguk után. Egy hatalmas bagoly suhogtatja szárnyait, Karolin feje fölött, majd landol a fenyőágon.
– Milyen jó lenne, ha Sándor is itt lehetne velem, és részesedne ebből a sok „csodából.” Istenem, hogy szeretem én azt az embert, pedig még nem is találkozhattunk személyesen. Mennyi szeretet sugárzik felém a hangjából. Egy esztendeje, hogy le se vette rólam a „szemét.” Az esti telefonbeszélgetések, mindig elvarázsolnak.-
Az asszony kiér a fenyvesből a Disznósrétre. Egy őzbak ugrik föl a drótkerítés mellől, aki öblös hangon riaszt. A hang körül szaladja a hegyet, gyorsan visszatér a rétre. Hatalmas vágást csináltak itt a télen. A rét egyetlen farakás volt. Teljesen fölszántották a földet az autók kerekei. Tavasszal nem nyílik réti szegfű, tavaszi kankalin. Nyáron nem nyílt a kakukk szegfű, a bársonyos kakukk szegfű, sárga gyűszűvirág. Színes lepkék nélkül maradt a mező. Fokozatosan növekedik a hőség. Vibrál a levegő a földút felett. A vadász asszony, megigazítja a szíjat a vállán, már erősen kidörgölte, érzékeny bőrét. A kopaszhegy oldalát tapossa, itt mindig lát muflonokat ősztől, tavaszig. Az idén nyáron a hűvösebb hegyekbe húzódtak föl, a hőség miatt. Nagyon meredek ennek a hegynek az oldala, megizzasztja az ember lányát. Valamikor az 1300-as években vár állott a hegytetőn. Annak az építő kövei szóródtak szét az évszázadok során. Karola leül egy hatalmas sziklatömbre, s érzékien Sándornál kalandoznak a gondolatai:- Ez a csodálatos férfi segíti az alkotó munkában. Érdekli, hogy mit gondol a világról, érdekli, hogy mit akar megvalósítani élete során. Igazi társ, akire számítani lehet, lelki ügyekben. A szív nagyon tud fájni, ha egyszer neki kezd. Gondolatban, hányszor megölelte, hányszor megcsókolta, forrón, vágyakozva…azt hittem, hogy ilyen boldogság csak a regényekben létezik.-
A nő ismét magára veszi terhét, és tovább halad a legmeredekebb partszakasznak. Szinte visszahajlik a lábfeje. Szerencsére lombos erdő van a feje fölött. Lassan halad, nem mai kislány már. A haját korán ezüstre festette az idő. A korából, nyugodtan letagadhat pár évet. Egy gramm fölösleg nincs rajta. A napi kilométerek formásra szabják alakját. A hegyek jó erőben tartják. A fenyvesek erősítik a tüdejét, a tölgyfák vigyázzák a vérnyomását. Reggeltől-estig, illatterápiában részesül. Az idegeit nem cincálja a rádió és a televízió, szedett-vedett hírei.
Az erdő hangját hallgatja, boldogsággal. Nem szeret a városban élni, ezért költözött ki a vadászkastélyba. Sok évvel ez előtt örökölte a Remingtonnal együtt. Hajlandó volt változtatni az életén. Elég bátor volt a döntéshez. Egyetlen pillanatra sem bánta meg. Akkor kezdett el festeni is, magát tanította innen-onnan.
Karolin a hegytetőn a szikláknál lepakolja a cókli-móklit. Alaposan megizzadt, jó móka volt. A panoráma csodálatosan gyönyörű. Tiszta időben, látni a Fátra csúcsait. Most egyedül csak az övé a hegy. Leveti a pólót és hagyja, hogy a napfénye simogassa a testét. Gyenge fuvallat érkezik észak felől, enyhíti a meleget. „Adlert” árnyékba teszi, hogy ne forrósodjon fel a puskacső. Tarkóját, ásványvízzel locsolja meg egy kicsit. Kellemes bizsergés fut át a testén. A férfi tekintetét érzi magán, ahogy kiállt a szikla csúcsra:- Nem az nem lehet, hogy Sándor a közelembe legyen. Nem mondta, hogy jönni fog, én pedig nem erőszakoskodom. Majd jön ha jönni tud. Márta sorsát el kell rendezni, lelkiismeretesen. A bűntudat miatt rá mehetne a kapcsolatunk. Nem ezt nem akarjuk! Ha Sándor eljön, végleg jön. Vissza út nincs. Ő is Alkotó ember. Két erős akaratnak kell egyezségre jutni. Én képtelen vagyok feladni a festészetet, Ő pedig nem adja fel a szobrászatot. Szükségünk van az alkotás örömeire, keserveire. Az erdő nagy, van benne bőven hely, kettőnk számára. Tudom, hogy tiszta szívből szeret, és én is pontosan így érzek iránta. Majd jön...-
Az asszony visszakapcsolódik a jelenbe és átadja magát a táj szépségének. Nagyon megszaporodtak a vágások. Nem lesz ennek jó vége! Egy repülőgép hangja morajlik bele a völgybe, alig találja a kivezető utat. Ezüst fényben ragyog a gép teste, fodros uszályt húz maga mögött. A kék eget, keresztül-kasul hasogatják, ezek a vasmadarak. Csodálatos élmény ezeken a gépeken utazni. A bodros felhőket felülről csodálni. Olyanok, mint a hegyek, amelyek körül vesznek minket, csak nem zöldek, hanem fehérek. A folyók kéken csillogó szalagok. A házak a domboldalakon, mese szépek. Hidak a folyók felett, vagy összekötő hidak a Dán szigetek között, lenyűgözi az embert. Tudunk mi okos dolgokat is csinálni!
Egy őzbak riaszt a keleti oldalon, majd lassan lenyugszik. Hollók köröznek s egyre alacsonyabbra ereszkednek a zsákmány reményében. A nő teste mozdulatlanul fekszik a fűben. Tudja, hogy a hollók most rá fenik a csőrüket. Jellegzetes hangon rikácsolnak egymásnak s elemzik, hogy miként támadjanak a szabad prédára. Legalább heten suhogtatják az erős szárnyaikat. Lehet hallani, oly közel merészkedtek. A vadász asszonynak kötélből vannak az idegei. Jól szórakozik a hegytetőn, élvezi a pillanat örömeit. A következő percben egy árnyék vetődik a forró testére. Hirtelen felül és egy fiatalember áll előtte. Az ijedségtől, hang nem jön ki a torkán. A férfi sem számított a fürdőruhás látványra. Végül rendezik a gondolatukat.
- Hello.- szól a nő elsőként.
- Jó napot!- válaszol röviden a fiatalember.
- Maga, hogy kerül ide?- kérdezi az asszony, és közben belebújik a fehér pólóba.
- Ornitológus vagyok, jöttem a vonuló madarakat figyelni.
- Igazán remek munka. Messziről jött?
- Igen. Szolnokon lakom. Holnap a Hortobágyra megyek.- világosítja fel a férfi, Karolinát. Szépen bemutatkoznak egymásnak, ahogy illik. A nő tudja a házirendet és szedelőcködik. Ő is egyedül szeret lenni a hegyen. Bizonyára a másik is így van ezzel. Nem marasztalja a középkorú hölgyet. –talán, ha húsz évvel fiatalabb lenne…-
A vadász asszony vállára veszi a fegyvert, a hátizsákot, és lejön a hegyről, óvatosan. Az apró kövek nagyon tudnak gurulni az ember talpa alatt! Az erdő nem játszótér! Mindenki magáért felel.
Lefele haladni szapora dolog. Pity-puty, és lent is van az ösvényen, baj nélkül. A nyergen át a szomszéd hegyoldalban van. Ez sokkal kényelmesebb, mint amit maga mögött hagy. A Jágerréten kis pihenőt tart. Inkább csak nézelődik a fenyves felé. Itt bőgött egyszer a bika mellette,- amikor az őszi kikericset fotózta- szerencsétlen egy nyekergés volt.
Ma nem megy föl a hegytetőre, majd máskor. Árnyékos, jól átlátható erdőn ereszkedik lefelé. Őzek ugranak meg a bokor takarásában. Sűrű az alj növényzet, nyár végével. A Nádaskútnál, a Sástódombra irányítja lépteit. A Kávatető szélén gyönyörű az erdei út. Egy őzbak riaszt, majd a párja is követi. Amott a vörös bundás róka feledkezett el magáról a vadászat hevében. Csuda magasakat ugrik, és vakog. A mókás látványtól az asszony el is feledkezik a fegyverről. Nem kell annak mindig elsülni!
Karolin a kápolna mellett halad, érzi a buxus jellegzetes illatát. Kedves halottaira gondol, akiket életükben is szeretett:" Gerry bácsi a vén betyár…azok a vidáman nevető szemek..."
A kápolnarét sárgult kalászai között fürgén túl jut. Megkerüli a vadászkastélyt, két lépés és otthon lesz.
Nem hisz a szemének... a lépcsőfokon Sándor üldögél, és Őt várja!

Hozzászólások
Torma Zsuzsanna - október 03 2011 19:36:06
Kedves Glica!

Na VÉGRE! A hosszú erdei, dombi séta után, amit megint nagyon szépen írtál le (mint mindig), az asszony végre megláthatja azt, aki után a szíve már oly régóta vágyakozik!

Remélem, boldogság lesz a történet végén!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmiley
patakikatalin - október 05 2011 20:07:18
Kedves Zsuzsanna! Hálásan köszönöm, hogy Érdeklődsz a történet további folytatása után. Azt nem árulom el, hogy mi lesz a VÉGE!
Örülök, hogy "vállaltad" a hosszú erdei sétát....bizonyára, kellemesen elfáradtál?!
Szép estét kívánok:Glica
Papon - október 07 2011 14:36:44
Kedves Katica!
A természetjárás csodáinak leírása ma is feledhetetlen, megunhatatlan. Ma a hősnőnk két férfival is találkozik. Az utóbbinak jobban örül. Nagy lelki körítéssel, de alakul a történet. Valamelyik komment írta, nem kell sürgetni a lefekvést. Szerintem sem. Nem erre megy ki a "játék" első sorban. Ám aminek meg kell lennie, az úgy is meglesz.
Szeretettel:
Papon
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. április 05. vasárnap,
Vince napja van.
Holnap Vilmos, Bíborka, Vilmos napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
04/04/2020 20:08
Szép esét Mindenkinek! smiley

Gyongy
04/04/2020 17:06
Kellemes délutánt Napkorong smiley

KiberFeri
04/04/2020 08:08
Itt már tavasziasan süt a nap... Legyen kellemes és ilyen napja mindenkinek!

Helen Bereg
03/04/2020 18:06
Szép estét Napkorong! smiley

Manon
03/04/2020 15:10
Szia Gyöngy!

Gyongy
03/04/2020 15:09
Szép napot Napkorong smiley

Manon
03/04/2020 08:16
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
03/04/2020 08:03
Remélem mindenki jól ébredt? Legyen jó a napotok!

KiberFeri
02/04/2020 10:18
Szép napot; lakótársasak!

Manon
02/04/2020 08:12
Szép reggelt mindenkinek!

KiberFeri
02/04/2020 08:11
A bezártságban is legyen szép a napotok!

Helen Bereg
01/04/2020 19:12
Szép estét Napkorong! smiley

KiberFeri
01/04/2020 08:24
Legyen szép napotok és ebben nincs semmilyen április elsejei trükk!

Gyongy
31/03/2020 16:52
Szép délutánt Ica! smiley

Helen Bereg
31/03/2020 16:49
Csodás délutánt Koronglakók! Szioa Gyöngy! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes