Delfinke: A családi összetartásról,illetve annak hiányáról,egy történet
_“Az anya a család szíve, és mosolya a szívverés.” (ismeretlen)
V
Tolnai Imre:
A családi összetartásról,illetve annak hiányáról,egy történet
Tisztelt Olvasók!
A családom rendkívül fontos Nekem! Fontosnak tartom, hogy összetartás is legyen egy családban, a szeretet és a tisztelet mellett. Így a legjobb .Az ilyen családok a legszebbek,ahol mindezek megvannak.
Viszont gyakran tapasztalom,léteznek olyan személyek a családokon belül,ahol nem segítik egymást az emberek. Nincs náluk összetartás.Szomorú.
A mostani történetem főszereplője Büré,egy harminc éves nő. Két gyermeke van.Mindkettő fiú.Az édesanyja pár napja nagyon rossz állapotba került ,és az egyik nap megkérte Őt,hozza el a fiait hozzá,hogy azok segítsenek Neki bevásárolni. Fölhívta Bürét.
-Lányom , kérlek, hozd el az unokáimat. Alig élek. Erőtlen vagyok.Fontos, hogy segítsenek Nekem bevásárolni-kérte.
-Nem-felelte Büré durván.
-Miért nem lányom? Nem érted,nagyon rosszul vagyok?-kérdezte sírva.
-Nem érdekel-felelte ridegen Büré.
-Akkor, te segíts Nekem-kérte.
Nem fogok-reagált kíméletlenül a főszereplőm,
majd letette a telefont. Azóta megszakadt a kapcsolatuk egymással.Hogy miért nem segített az Anyjának? Nem tudni,hiszen nem indokolta azt meg.
A fenti sztorimban a név kitaláció,ellenben a tartalmában vannak valós,általam is már észlelt részek. Ez pedig egészen pontosan a durvaság, a családi összetartás hiánya. Ezeket többször érzékeltem már,ám nemcsak személyesen,hanem a híradásokból hallva,illetve más családoknál is látva.
Úgy érzem és gondolom,akiket valóban szeretünk és tisztelünk,azokkal nagyon fontos foglalkoznunk ! Össze kell tartani a szeretteinkkel! Ha kell ,segíteni Őket! Örülni,vagy éppen sírni Velük! Átérezni az érzéseiket,figyelni nagyon rájuk! Ezek is mind lényeges dolgok!
A történeted utolsó mondatában minden lényegest megemlítettél, ami szükséges a jó emberi (családi) kapcsolatok kialakítására és annak megtartására. Igaz, lehetnek olyan problémák, amik általunk nem ismertek, hogy ki miért viszonyul közvetlen családtagjaihoz úgy, ahogy! Biztos, mindennek meg van a maga oka, - ahogy szokták mondani. Ezért kívülről megitélni és elitélni senkit nem szabad cselekedeteiért. Mert néha az is elvárja a segítséget, aki életében másokon nem igen segített!
V
