|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
_Tina az utcán biciklizett, egyedül, ahogyan szokott. Figyelte hogyan rajzolnak a nyárfák levelei közt átszûrõdõ napsugarak mintákat az útra. Érdekes vol, voltak egész mókás alakok, sárkányok, meg futó manók. Megállt, leszállt a biciklirõl, lehajolt egy árnyékhoz.
-Szia!- szólt egy hang, ismerõs volt, valahogyan
Tina lassan megfordult, Stef volt az osztálytársa.
-Szia.- Felelt alig hallhatóan,- Hát te?-
- A boltban voltam. Vettem túrórudit. Kérsz?-
Azzal a fiú Tina kezébe nyomott egyet a csemegébõl, a lány csak állt és hol a finomságot, hol a fiút nézte.
- Na én megyek.Szia!- mondta Stef, és elfutott.
Tina ott állt sóbálvánnyá dermedve. Neki nem szoktak adni semmit, pláne nem fiúk..Életének eddigi 10 évében csak kicsúfolták, és átnéztek rajta, ezt most miért? Leült a járda szélére, kezében a túrórudival, és csak nézte. Majd szépen kibontotta, és nagyon-nagyon lassan ette, hiszen ez egy egészen különleges finomság volt. Mikor elfogyott, a papírt gondosan összehajtogatta és a zsebébe tette. Megõrzi majd, és emlékezni fog rá..
Már nem volt kedve semmihez, begurította a biciklit az udvarra,bement a szobájába.
Hirtelen ötlettõl vezérelve egy lapot tépett a füzetébõl, és írni kezdett, jöttek a sorok.
Egészen csinos kis versike lett. Büszke volt magára, és talán Stefnek is tetszene.. Talán..
Teltek a napok, hetek, nagyon szerette volna megmutatni Stefnek amit írt. Egy magyarórán nem bírta tovább, elõvette a lapot és összehajtogatta, Megcímezte ahogyan a többiektõl látta, és útnak indította. Õ elõl ült, Stef leghátul,nem mert hátranézni, próbált figyelni, de nem ment. A gondolatai máshol jártak.
- Mi az?-csattant a tanárnõ hangja.-Add csak ide!-
Stefhez lépett aki Norbival, a padtársával kuncogott valamin. Elvette a lapot, és olvasni kezdte. Tina elvörösödött, és szeretett volna elsüllyedni. Az osztály halkan sustorgott és kuncogott.
-Tina, szünetben beszélni szeretnék veled!-szólt a tanárnõ szigorúan. Az óra vége sosem akart eljönni.
Akkor a szünetben megdorgálták; "Nem neked való még ez a versírás, felejtsd el, ezek a szavak nem gyereknek valók! Meg ne lássam mégegyszer."
Nem értette mi a baj a szavakkal, hogy kedvesem, meg drága, az mért baj? Igazából nem is ez volt a legrosszabb, mikor visszaért a terembe, a többiek, Stef is, kórusban kántálták a versikét közben nevettek, és gúnyolódtak rajta. Nem szólt senkihez, csak leült a helyére.Nem értette az egészet, olyan szépen megírta, és jó is volt, ezt a tanító is mondta, akkor mi a baj vele?
Lassan eltelt a nap.. Hazaért, és leült az asztalhoz, elõvette a füzeteket. Nemsokára azonban homályos pacákká áztak a csíkok a lapon a könnyeitõl.
Kitépte a lapot, megfordította, és írni kezdett. Amikor kész lett, elolvasta, tetszett, szomorú volt, de szép. Mégegyszer átfutotta, majd hirtelen széttépte.
- Nem akarok többet, nem szabad..- gondolta- Nem akarom, hogy nevessenek!- és a szemetesbe dobta a darabkákat.
folyt. köv. |
|
|
- March 14 2008 12:43:56
Kedves Crysty!
Kíváncsian várom a folytatást!
Remélem, hogy azzal a fiúval még összefutnak az életben és remélem azt is, hogy ez a kislány Te voltál és nem hagytad abba az írást!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. April 28. Sunday,
Valéria napja van.
Holnap Péter napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
