Napkorong

A Bakker Straight-re aznap estve is leereszkedődött a menet-rendszerű mencseszteri köd. Nagy utat teve meg, így még időben odaért Londonba. Üres volt az ucca, csak egy kései facsargó meztéllábos léptei nyikorogtatták meg az aszfaltjárgányt. Ha belátott volna a szemköpszi ház kovácsoltvas ablakán, két fő karaktert vehetett volna szemüreg. De nem volt belátással. Pedig ott ücsörgött karmosszékében a jó Sörluk Holmis, egyre csak szuttyogtatva a pitáját. Jól McThömte, bár fogytán volt a dohnányi.

- Nem is emléxem, jó öreg Vacconom: említettem-e volt már a farkatlan farkas esetét? – kérődzte elhalló hangon a neves gyomolvasó. De hiába.

- Attól tartok, Mesterem, ellenzőleg – védekezett Vaccon Doktor. – Volna keddre pótolni most a nyulasztását?

- Minthogy jelenleg úgyis esetlenek vagyunk, már mér ne? – tiltakozott Sörluk, belegyezően. – Neki foglyak?
És úgy tőn, mert nem várt sem igenlő, sem nemelő akciót. Mondása nyomát magunk is republikáljuk az elkövetkező számban.
- Nos, akkor, Vaccon Dogtor, nekimesélkednék, helyezze a fülét. Olybá tűn, hogy vagy tíz Eszterdeje történt. Éppen lezárván a Gyöngy király fogadó rejtvényes kettős emberölelésének ügymenetét, kicsiny szobámba torpanék. McKotortam a kihugyóban levő fahasángokat a pantallóban, amely már alig sugárzott hőt. Ekkor ütötte meg a fülemet. Egy ismerős hang a Bakker Straight felől. Azt üvölté docensen: „Uram, a konfliktus előállott!” És csakugyan. Kétlovas volt, a kocsis ott ült a makkján. Már akkor feltűnt nekem valami az arcán, amit azonban akkor még nem vevék észre.

Aztán közelebbről is megnéztem, de még mindig semmi. Észbe kopva fordultam át feléje:

- Megmutatná, kérdem, a másik profánját? – kértem őt fenn, hangon. Úgy tőn. És akkor már persze, hogy nem tudtam átsikoltani rajta! Ott húzódott négy köröm nyomata, amiről akkor honnan tudhattam volna még, hogy karom? Sehonnai. Pedig de.

- Viharos lehet a háztartási élete, barátom? – tanárgattam sejtetősen. De elhárított minden belsőséges közlekedést, csak alig halandóan Margot. Oszt majd mégis:

- Olyas valami történt velem, hogy juszt se hinné el, ha elmetélném.

- Hátha – bisztattam sokat selypítően.

- Inkább közölhetné végülis, hová vihetem! – hadarta kitérítően.

Gordonkodóba estem. Egy rövid ügetés nem volna elég megismerni a titkot a konfliktus hajtányától, pedig már nagyon túrta az oldalomat a kivagyiság. Ravaszdi módon kitérő választ voltam képtelen adni:

- Jorksír Rúd, 323-as ház, négyemelet, jobbra az ötös bemenet. Nem foglya megbánni!

Felmérte és belefagott.
”De csak Félix sikerült végigmondania, mire megéreztünk. Kecsegtettem, hogy dupla orravalót kap, csak várjon meg a visszaútra s nem habzott elfogadni.

Felrohadtam a negyedikre, ahol már ott tüskénkedtek a hivatásos rendördögök, ki-ki a dolgát végezte. Kisebbet, nagyobbat, mán ahogy lenni szok.

- Isten vele, Herisz Konstápler – jelentettem ki sokat ígérően. Ő is a kezét gyújtotta. – Ez itt a tetthelyszín?

- De ez ám. A szobaleány az áthozat, mérgezett krokettütővel zsarolták meg. Nincsen nyoma idegenkesztyűségnek. – „Azt maga csak gombolja” mormogtam magamban, de csak halkan, szerecsenre mégsem halotta. Tovább tudálékoskodék:

- Remélem, biztosították a tejszínt.

- Én nem beszélnék bele a szagemberek dongába Ön helyett, ha én volnék Ön – szúrta össze a szempupilláját. Közben egy ujjlenyomozó ecsetelte, hogy mi a lelemény. Hát semmi, pedig mindent beporzott. – Elszállíthatják az átkozatot – rendelkezett végül Herisz Konstápler. - Maga is tározhat, Holmis. Majd elküldöm a Boncz Géza jelzőkönyvet.

Úgy tevék, abban a regényben, hogy odalent várakozik a türedelmes konfliktus. Nem csalódtam. Ott folyatta, ahol abbahagyma, mégis kellett tennünk egy kitérdelőt, hogy ne érjünk haza túl Korán. Ám a fogantatás odahaza hűvös volt.

- Na mi az, mi az, Prescott, mióta kell külön szólni, hogy piszkálja fel a szüzet? Nem érzi, hogy nem tüzel a kandeláber? – De nem éreszte, héjába szólongattam, csak terpeszkedett ottan fekve, körülrajzoltan. Bizony, senem mozgott, senem lélekzett, nem is pulzált. Itt már csak a halott gémnek maradt tejemlője.”

- És, és? Mi lett a farkatlan farkassal? – vedelte közbe Vaccon Dogtor türemkedve.

- Megígérem, hogy elmesélem, csak vegye meg a következő számat!

(De tódított, mer vége.)

Hozzászólások

esprit - July 29 2013 21:33:50
Vagyon kellemes sírás

üdv. esprotni

Ross - July 30 2013 08:21:52
Nedves Esprotni, McTistel a +-ív észrevetélő.

(Most, mint a sofőrnek kigyorsítás előtt, vissza kell váltanom normál stílusra.) Akinek volt szerencséje olvasni John Lennon írásait (angolul az "In His Own Write" kötetben, fordította Révbíró Tamás), annak aligha lehet ismeretlen ez a fajta stílus, amelynek azért magyar elődje is volt: Rejtő Jenő teremtette meg Fülig Jimmy leveleiben.

Torma Zsuzsanna - August 21 2013 15:00:11
Kedves Ross!

Én meg sem próbálok hasonlóan fogalmazni, mert hátha nagy hülyeséget írnék, de azt mondhatom, hogy jót mulattam a történeten, amelyben nem is történt semmi komoly és érdekes, de a szavak betűinek más betűkkel való behelyettesítése, esetleg egész más szóval való helyettesítése nagyon mulatságos!
Gratulálok! Nekem is tetszett!

Szeretettel: Zsuzsa