Napkorong

Z

Dagadást éreztem a gyomrom környékén, éreztem, hogy már hazamehetnék az idegosztályról. A reggel végeztével, gondosan elterveztem mindent, már csak az orvos beleegyezése hiányzott. A betegek elmondása alapján azt mondhatom, hogy az orvosom igen komor nõszemély, lángvörös hajával, csak még idegesebbé teszi az embert. A kemény, harántcsíkolt ágyhuzaton telepedtem, és vártam. Az ember itt hiába néz szét, még a falak is azt üvöltik rá, hogy nem normális; így nyugtatóan igazán csak az hatott, ahogy kibámulhattam az ablaküvegen.
Furcsa mód, telt az idõ. A reggeli gyógyszer teljesen feldobott, leülni nem igazán volt kényelmes, ezért járkáltam fel s alá. A kórház már elég lerobbant állapotban tárult a szemem elé, a folyosó sakktábla mintázatú kövei nemkülönben. Ott, a folyosón fapadok voltak elhelyezve, szorosan a falok mentén. Szemügyre vettem egy orvosnõt, valami mappát nézegetett, keresztbetett lábakkal ült, apró szemüvege az arca dísze volt, napszõke hajfürtjeit a füle mögé igazgatta. Aranyosan mosolygott, ahogy odaléptem hozzá a csíkos pizsamámban, és kérdõre vontam érdekes idõtöltését. Egy dolog nyugtalanított csak a doktornõvel kapcsolatban.
A fehér köpenyzsebébe beláttam, s telepakolta apró ceruzavégekkel, blokkokkal, egy halom gémkapoccsal, és vagy egy tucat befõzõgumival. Nyálazgattam a számat, elég keserû ízt éreztem belül, mintha csak álló nap kávén és gyógyszeren élnék. Az orvosnõt Szidóniának hívták, és ott tartózkodásom maradék részét vele töltöttem és késõbb már a csomagjaimmal. Szidónia jó orvos lehetett, kedvesen bánt mindenkivel, gondoskodónak, sõt odaadónak véltem õt. Mikor eljött a búcsúzkodás ideje, és kezembe kaptam a zárójelentést, a doktornõ hátat fordított, hogy nyugodtan távozhassam az üvegajtón át. Megfordultam, hogy még láthassam egyszer, de megõrültem? Két testesebb, szintén fehér ruhás férfi megragadták egy-egy oldalról az orvosnõ mindkét karját, az pedig felhúzta lábait, hogy repülhessen egészen a kórterem betegágyáig.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - May 22 2008 10:58:46
Érdekes elmefuttatásaid vannak, kedves Arbiter!

Remélem, hogy ezek csak elmerengésed szülöttei, és a doktornõre sem húztak kényszerzubbonyt!

Üdv.: Torma Zsuzsanna