Napkorong

_Rómát látni és…

Az idős házaspárnak régi álma-vágya volt eljutni Rómába. Olaszországban sokszor jártak már, de Rómában soha. Végre 2016 augusztusában a 69 éves asszony, aki egy órája ült már csendben a laptop előtt, halkan szólalt meg:
- Te. Figyelj csak ide.
A férj is halkan válaszolt:
- Figyelek.
- Norwegien, Róma és vissza. Kirándulásokkal együtt. Kettőnknek tizenkettő. Hallod? Nézz ide. Kirándulásokkal. Itt van. Minden, ami fontos.
- Róma? Tizenkettő?
- Igen és még négy hely van. Nyomhatom?
A 77 éves férfi öt másodperc után válaszolt:
- Persze. Mikor van az út?
- Ma csütörtök van…vasárnap. Délben megy a gép.
- Micsoda?
- Rómát látni és…
- Na, ne! Annyit azért nem ér meg. Jól van. Gyorsan nyomjad.
- A neten már késő lenne. Fel kell hívni és bemondani az adatokat. Kártya, bank, stb…

Vasárnap délben felszállt a gép.
- Ez is jól kezdődik – mondta a feleség.
- Mi baj?
- Nem biztos, hogy baj, csak a pilóta egy szőke nő.
- Szőkenő?!
- Nem úgy értem, de nem férfi. Kanyarog jobbra, balra. Mit csinál ez?
- Kanyarog. Keresi, merre van Róma. Meg a felhőket próbálja kerülgetni.
Már besötétedett, mire csoportjuk a busszal a szállodához ért. Hotel Archimede. Egy sarokra a Terminitől, ahová a vonatok jönnek. Meleg volt. A porta mahagoni, a hall csupa fehér márvány.

Azután minden nap hőség és minden nap kirándulások. A csoport sokat látott. Szinte minden fontosat, amiről egykor tanultak, amiről olyan gyakran hallottak. Minden alkalommal ugyan azon az úton indultak el megnézni valami érdekeset. Először elhaladtak a Termini hosszú épülete mentén, majd alatta egy sötét alagúton. A másik oldalon feljövet mindíg ugyan azt látták: szemben egy nagy ház oldalában korlátos sétány tele beszélgető színesbőrűekkel. Egy alkalommal gyalog is jártak erre, de inkább csak a közelben. Persze ez sem volt szándékos. Egy sarki bolt előtt arab fiú kínálta a járdán sorokozó portékáit. Az idős pár meglátott egy olyan trikót, amit egyszer már Spanyolországban is majdnem megvettek legfiatalabb fiacskájuknak, csak ott több, mint tízszeresébe került. Na, akkor majd most. Amikor a férj jelezte, hogy megvenné az árut, be kellett mennie egy másik fiúval egészen az üzlet legbelső, sötét sarkáig, ahol a kasszagép állt. Ott azután ez a fiú is alaposan rákapcsolt és mindent el akart adni az idős embernek. Nem járt eredménnyel. Az öreg örült is, hogy kint hagyta a feleségét a másik eladóval az utcán. Megkapták a választott trikót és végre eltávolodtak az üzlettől, ahol persze bizonyára egy percig sem voltak veszélyben.

Még volt hátra két nap, amikor egy hajnalban mintha valaki lökdösni kezdte volna az ágyukat.
- Mit csinálsz? – kérdezte a férj az éppen felülő asszonyt.
- Semmit. Mi volt ez?
- Földrengés? Lehet.
Hihetetlennek tűnt, hogy ezek után máris aludtak tovább. Amikor reggel felkeltek, jött a másik meglepetés:
- Te, ez tényleg földrengés volt - mondta a férfi. – Itt van a tévében, hogy Rómától száz kilóméterre sokan meghaltak.
- Rómát látni és…
- Hagynád már ezt? Még van két éjszakánk, aztán megyünk haza.
Nem volt több földrengés. Épségben haza is érkeztek Göteborgba. Másnap mindketten torokfájásra ébredtek és egyre erősebben kezdtek köhögni.
- Te. Most már láttuk Rómát és két napja itthon is vagyunk. Mi ez a szörnyű köhögés?
Pár nap múlva az asszaony már javulóban volt, de a férje még nem. Telefonált az orvosnak:
- Nem akar rendbe jönni. Talán elhülyéskedtük?
- Hogy érted ezt? – kérdezte a doktor.
- Tudod. Sokszor mondtuk mostanában: Rómát látni és…
- Na, neeee. Reggel 9-re gyertek be.
Azóta eltelt további két hét. A férj köhögött még, de már sokkal jobb volt a hangulata…

Göteborg. 2016.

Hozzászólások

farkas viola - November 18 2016 02:09:25
Kedves László!
Jó, hogy megúsztátok és szerencsésen haza értetek.
Szeretettel gratulálok: Viola

PiaNista - November 18 2016 10:32:43
[i][b]Viola[/b][/i], köszönöm szépen az olvasást. Jó, hogy írtál pár sort, mert különben nem tudni, érdemes-e föltenni egy ilyen kis írást.

Üdvözlettel:

PiaNista

farkas viola - November 22 2016 15:55:41
IGEN LÁSZLÓ, érdemes! De tapasztalom, mostanában elfogytak az olvasók és a hozzászólók is. Én is töröm magam, hogy írjak, de van olyan versem most is, hogy senki nem szólt hozzá. Ez bizony rosszul esik.
Szeretettel: Viola