- Hol a fenében kóvályogsz kedvesem - hallom Tündi hangját a "messze távolból" és kezd elsötétülni a világ...pillanat tört része alatt megpadlózom, amikor néhány perc múlva magamhoz térek, Tündi (az ihletem) fehér ijedt arcát látom az enyémhez közel. Két szemében rémület, kezében a nem szeretett mobilunk és tárcsázza a mentőket. Meg is érkeznek hamarosan, engem - persze ő is jön velem - beszállítanak a Bázisra, ahol gyógykezelésben részesítenek!
- Coronária őrzőbe, megfigyelés alá! - mondja a doki miután kikérdezett a történtekről.
Betolnak az ötszemélyes intenzív osztályra és rám aggatják a kábeleket, mely a monitorhoz csatlakozik - melyen vizsgálják a szívműködésemet, valamint a vérnyomásmérőt! Ott kell maradnom, most már látom, ki kell deríteni, hogy igazából mi a pálya velem. Természetesen Tündi is velem van, ott ül a vállamon, csak ő láthatatlan - csak én látom - természetesen szóba elegyedek vele, és ezt a doki konstatálja. Ugyanis, mozog a szám, szemkontaktust teremtek "valakivel", gesztikulálok, na igen Ő ennyit lát. És azt pedig én látom, hogy ő elgondolkodik, hogy nincs-e esetleg képben egy pszichiátriai trauma is.
- Megmentettem az életedet kedvesem - így szól Tündi, ugyanis, észrevettem, hogy lopakodik a nyomodban Kaszás Peti, el akart kapni, csorgott a nyála, és buja szavakat súgott a füledbe a mocsodék én pedig felvettem vele a harcot. Előkerestem a túlélő felszerelésünket, tudod, amit egyszer kétszer bedobtunk a köztudatba amikor bajban voltunk. Elő kaptam az éles tőrömet és kaszaboltam Petit ahol értem. Helyzeti előnyben voltam, mert ő nem látott engem, így tudtam hatástalanítani. Te ekkor ájultál el!Nem ért hozzád Peti, ne aggódj, mert akkorát csaptam a kezére az ostorommal, hogy meghátrált.- mondja Tündi és roppant büszke magára. De tényleg mi is lenne velem nélküle?
Miután megfigyelés alatt álltam - a zsinórok közvetítették az adatokat, arra a következtetésre jutott az orvosi team, hogy át kell csusszannom egy másik bázisra, ahol a parancsnok elvégzi a beavatkozást. Nem volt apelláta, mennem kellett.
Érzékeny búcsút vettem az egy hete tartó "rabságomnak", mely a drótokat illeti. Na de még nem szabadultam meg tőlük véglegesen. Kijelölték az időpontot, amikor a gyöngyszemmel telített pacemakert behelyezik. Paráztam mint a fene, de gondoltam, hogy millióan túl élik ezt a műtétet, talán én sem leszek kivétel.A bázison nagyon kedvesek voltak az orvosok, figyeltek rám, vigasztaltak, szóval szuper volt ahogy elkezdődött. Nem éreztem semmit.De a végkifejlet "kemény"volt, olyannyira, hogy kicsordultak a könnyeim.
Az egyik doki kedvesen letörölgette, majd a bázis parancsnok zárta le a történetet.
- Kedves Asszonyom! Ez a kis szerkezet lesz ezután az Ön védelmében, a szíve ettől függ, nagyon vigyázzon rá. Tele van gyöngyökkel! Igaz gyöngyökkel, ez az Ön vagyona további életében. És utamra engedett a kórterem felé.
- Mondd Tündi, miért sírsz? - közben az én könnyeim is potyogtak és egyikőnk sem tudott megszólalni. Vajon mitől is eredtek el könnyeink? Biztos nem a hagymától, mert főzni nem tudunk, az kizárt.
Elgondolkodtunk. Igen, ez a gyöngyökkel telített kis szerkezet lesz a szívem őrzője legalább még 10-15 évig, utána következik majd a műtét. De ha csak 10-15 év fér még bele, azt is megköszönöm. Hogy kinek? A sorsnak, vagy mit tudom én!
szinci - April 07 2017 21:00:40
Évike ! Nagyon erős vagy, és ez legyen is így sokáig. Nagyon élethűen írod le a rosszulétedet. Együtt érzek veled, apukámmal ugyanezt végigcsináltuk.Nagyon vigyázzál magadra. Minden jót kívánok Neked.
Ölellek. szinci
gyongyszem555 - April 07 2017 22:17:54
Köszönöm szépen szincikém, hogy olvastál, ha végig csináltátok, akkor tudod, hogy miről beszélek. Hogy erős vagyok-e, nem tudom. Most nem éreztem magam erősnek és igencsak elkeserített az eszméletvesztés. És az a tudat, hogy - a pacemaker nélkül - bármikor bekövetkezhet. Mert a rosszullétek azért nem múlnak el teljesen, de a műszer blokkolja! Ezt nekem olyan szépen, érthetően elmagyarázta a doki.Köszönöm szépen a jókívánságaidat, és én is jó egészséget kívánok Neked!
Le kell lassúlnod a nyugalom a lényeg,örülök,hogy jobban vagy.
A zene szép,az eredeti mindég a kedvencem volt amit ezek egy régi olasz
operábol loptak
Kivánok sok szerencsét
szeretettel : Tibor
Örülök, hogy aggódsz értem - ami már a versem alatti kommentedből is kiderült - de ennél lassabban, nyugodtabban már nem élhetek -, de semmi köze a szívbetegségemnek a stresszhez. Azt sem tudom, hogy mi az a stressz, ha erre gondolsz. Örülök, hogy kedveled az operákat és párhuzamot tudsz vonni a slágereink és az opera között.
Köszönöm a jókívánságaidat, mindig szívesen látlak, szeretem a kommentjeidet.
