Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMárcius 26 2019 18:15:42
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 8
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Asszociáció.
Anagramma
Minden ami jó... :)
Tagjaink által bek...
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10187]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3541]
PageRank mérõ
Google PageRank
Váltás a VERSEK főoldalára P R Ó Z Á K
HÓVARÁZS
_
NAGY DOMOKOS IMRE

HÓVARÁZS

Fent járok a Kőlyukgalya tetején. Kopasz fák ágai meredeznek körülöttem, s fekete, száraz téli ágaikkal, mint valami mérges vad-disznók sűrűsödnek a bokrok. Januárvégi csend. Nagy-nagy álmos csend és köd.
A ködben egy árnyék imbolyog. Tétovázva kerülgeti a bokrokat. Hatteras kapitány szelleme lehetett ilyen.
Egy száraz ág megreccsen alattam, mire a „fantom” megszólal:
– Te csinálod ezt a zajt?
Mégsem kísértet. A barátom.
Együtt indultunk fel a hegyre kora délután. Amikor még magasan úsztak a felhők, s szép kilátást ígért a hegytető. Át a kopasz erdők, fehér oldalak fölött, le az Alföldre, egész a Tiszáig talán. Ahogy kapaszkodtunk azonban felfelé az oldalban, úgy jöttek lefelé a felhők; s mire felértünk a nyeregbe a két csúcs közé, már benne jártunk. Köd lett körülöttünk; puha, szürke gomolygás. És csend. Ezért hallatszott zajnak a kis ágreccsenés is.
Most már nem akarunk felmenni a csúcsra. Semmi értelme. Úgysem lehetne látni semmit.
Megyünk hazafelé. Az eltévedéstől nem félünk. Legföljebb nem találjuk el a legrövidebb utat, és egy kicsit kerülünk.
De nem tévedtünk el. Az ösvény egyre jobban ereszkedik. Megyünk rajta óvatosan. Mintha meseerdőben járnánk, s attól félnénk, hogy felébresztünk valakit.
Az oldalban valami zörög. Lassan, tétován.
Mi az? Ember? Madár? Vad?
Nem lehet tudni. A zörgés halk és bizonytalan, távoli, egyre elfoszlóbb, majd beletűnik a ködbe. (Ma sem tudok ennél megfelelőbb kifejezést találni. A hallható zörej beletűnt a ködbe, mint egy szétfoszló árnykép.)
Erre mesék vannak. Titkok, álmok, vágyak, melyektől terhesek a felhők, és most leszálltak velük.
Nem is szürke ez a köd. Fehér. Csendes, dédelgető, titkokat ígérő. Fehérlik az út is. Hó!
Felnézek: semmi. Szürke felhők, alig látni a fák csúcsait is. De lent: hó. S ahogy lefele nézek, meglátom az első hópelyhet. Valahol térdem magasságában, s hullik le egyenest a bakancsom orrára. Jobban figyelek, s egyre többet veszek észre. De mind lent, derékmagasság alatt. Még nem igazán pelyhek, inkább csak kristálykák.
De már hó. Itt születik körülöttünk.
S csönd van. Végtelen csönd.
Ahogyan ereszkedünk lefelé, úgy növekszenek a pelyhek, úgy imbolyognak egyre magasabbról. Az út már fehérlik, s mi megyünk egyre beljebb ebbe a csodába.
Aztán megtörik a varázs.
Gyenge zaj hallatszik, s az ösvényen megjelenik egy felfelé igyekvő férfi. Megáll egy pillanatra, észrevesz bennünket, s nem tudom, mi van az arcán: csodálkozás, meghökkenés, ijedtség, harag? Biztosan elámult, hogy itt emberekkel találkozott.
Már megy is tovább. Siet. Jó utat kell megtennie Kisgyőrig, mert fedelet hamarabb nem talál.
Eltűnik, lépte se hallik. Az ösvényen azonban ott a nyom. Már nem meseerdő ezt, ahol a hó születik. Csak erdő, ahol esik a hó és emberek járnak az utakon.
S közben váratlanul előbukkan egy asszony. Jön felfelé, furcsa arccal ránknéz, aztán megy tovább, már nincs is, csak a kettőssé vált nyom tanúskodik arról, hogy erre járt.
(Most, évek multán okoskodhatnék. Magyarázhatnám, hogy így meg úgy… Valami homályos összetartozást éreztünk a két ember között; de tél volt, s gondolatink belefulladtak a hóba. Ma már hiába próbálnám gondolatban követni őket, csak elmosódó, szürke alakjuk tűnik be a hóködbe.)
Mentünk mi is.
A hó egyre jobban hullt, már nem is hullt, esett, zuhogott. Betemette a gödröket, elsimította a keréknyomokat, eltüntette a csapásokat. Mire leértünk a hegyről, újra egyedül voltunk a világban, s az országúton bokáig érő töretlen hóban mentünk, míg sapkánkon, vállunkon vastag hópárnák alakult ki. Újra Hatteras kapitány szellemei voltunk. Vagy Franklin expedíciójának utolsó élő emberei törtettek így előre a sarki hóesésben., csakhogy őket a bizonytalan fagyos másnap várta a meleg szoba helyett? Vagy Jack London prémvadászai?
Mentünk. Nyomunkat belepte a hó, és talán nem is léteztünk.
*
Az igazi ajándékot másnap kaptuk a téltől. A Lőrinchegyen a műút majd’ két kilométer hosszan egyetlen összefüggő csodálatos hó-palota volt. Schönbrunn, hóból. Utolérhetetlen finomságú hó-csipke, régi idők híres csipkeverőnőinek munkája, makulátlan hószőnyeg, hódunna, a legkisebb gallyacskán is ujjnyi hó.
És csend, csend, csend!
Tévetegen járkáltunk a műút szűz havában, és nem szóltunk, mert minden hang megtörte volna az ünnepet.
Délutánra elmúlt a varázs. Az idő kicsit megenyhült, a hó egy része lepergett a fákról, az utat a szánok letaposták, a hulladékban madarak kutattak, és a reggeli tündérvilág elszállt.
Csak lelkünk őrzi emlékét, meg néhány fénykép, hogy hol volt, hol nem volt, talán igaz se volt: volt egyszer egy hóból épült tündér-palota…

(1961 január)


Hozzászólások
Helen Bereg - december 16 2018 15:50:58
Nagyon tetszett a hóvarázsod és a tündér-palotád. Szeretettel. Ica
lazarhzs - december 29 2018 17:16:17
Gyönyörűséges mesét szőttél a hóesésről... nekem is már csak emlékem van erről a csodáról. Manapság nincs igazi havazás, az a tenyérnyi csipkecsoda, ami tenyeredbe hullik, s megcsodálhatod a természet tökéletességét egyetlen hópihében.
Szeretettel olvastalak!
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. március 26. kedd,
Emánuel napja van.
Holnap Hajnalka napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Manon
26/03/2019 17:58
szép estét Napkorong!

hzsike
26/03/2019 17:13
Szépséges napot mindenkinek! smiley

Manon
26/03/2019 07:28
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
26/03/2019 07:04
Kellemetes jó és szép napot kívánok mindenkinek!

vali75
25/03/2019 21:30
Jó éjszakát kívánok!

Helen Bereg
25/03/2019 18:02
Szépséges estét Mindenkinek!

vali75
25/03/2019 11:34
Szomorú napra ébredtem, de nektek legyen szép napotok.

pircsi47
25/03/2019 09:49
küszöntöm irén és irisz nevű írótársaimat!

pircsi47
25/03/2019 09:48
szép napot kívánok mindenkinek!

KiberFeri
25/03/2019 08:13
Jól kezdődő hetet kívánok mindenkinek!

Manon
25/03/2019 05:53
Szép reggelt mindenkinek!

orok szerelem55
24/03/2019 10:04
Kellemes, gyönyörű vasárnapot kívánok Mindenkinek! smiley

pircsi47
24/03/2019 09:16
KÖSZÖNTÖM A GÁBOROKAT ÉS KARINÁKAT NÉVNAPJUKON: ISTEN ÉLTESSE ŐKET, EGÉSZSÉGBEN BOLDOGSÁGBAN!

pircsi47
24/03/2019 09:09
SZÉP VASÁRNAPOT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Manon
24/03/2019 08:25
Sziasztok Vali, Feri!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes