|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_
KARÁCSONY ÉJJELÉN
A jég marta hóbuckás járdán feküdt, egészen összegömbölyödve. Már nem érezte a hideget, csak végtelennek tűnő csend vette körül. Hátát nekitámasztotta a kerítés beton lábazatának, kucsmás feje, majdnem a mellkasáig hajolt. Érzéketlenné vált kézfejeit, a kabátujjaiba rejtette.
Egyre nagyobb álmosságot érzett, csukott szemeivel, figyelte az agyából érkező, szaggatott, és kusza emlékképeit. Régi nyarak, arcok, a feledés homályába úszó történetek, amik a valaha volt maradványai, és már csak ő emlékezett rájuk.
Egy vézna, kucvancos, kis termetű fekete kutya tűnt fel a sarkon, megtorpant, és mereven figyelte a félig fekvő emberi alakot. Az nem mozdult, lassan közelített felé.
Aztán, idő múltán, mellételepedett.
Csendben ültek a nagy éjszakai némaságban, nézték a járda havában felejtett lábnyomokat, emberekét, akik rég hazatértek, és a jó meleg lakás rejtekében, készülnek a karácsonyi ünnepi vacsorához.
A karácsonyfák szívet melengető fényeiben, valahogy mindenkiben, valami béke és szeretet költözött.
A feltámadt enyhe szellő, lassan széllé erősödött, sodorni kezdte a puha hó jégszemcséit. Résre nyitotta szemeit, és elképedt a látványtól. A kutya helyén, egy magas, sötét köpenyes alak állt, először, csak nehéz halina csizmáit látta meg. A jelenés köpenyét nem rázták a szelek, nem érintette hó.
Őt nézte izzó fekete szemeivel, tekintetében nem volt semmi rosszindulat.
Rövid szakállas arca, inkább egy ragadozó madár fejére emlékeztetett.
Beszélni kezdett, de nem érte el pislákoló értelmét a hang. Az idegen,
lassan felemelte mindkét karját, a bő köpenye szétterült, és széles szárnyakká változott.
Távoli harangszót hallott, és egy kórus énekét.
Teste egyre könnyebbé vált, már nem érezte a jeges szél, maró hidegét, hunyt szemeivel, virágzó réteket látott, tűzött a nap, és valami boldogító érzés kerítette hatalmába.
Még érezte, hogy teste emelkedni kezd.
Kora reggel talált rá a házmester, mikor seprűjével, agyon öltözve, kijött a házból, járdát takarítani.
|
|
|
- december 26 2018 15:31:44
Ó ISTENEM, KEDVES GYURI, SZÍVSZAGGATÓ!!
Szép halál az ilyen, de ameddig ide eljutott? És a kutya? Biztos Ő is vele ment.
Szeretettel: Viola |
- december 27 2018 23:36:13
Kedves Viola.
Igen, idáig nagyon nehéz lehetett eljutni, mire kárpótlásként megkönyörültek neki az égiek.
Szeretettel. gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 11. szombat,
Nóra, Lili napja van.
Holnap Izabella, Dalma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
