Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikJanuár 22 2020 10:43:50
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 5
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Anagramma
Asszociáció.
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10198]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3565]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Váltás a VERSEK főoldalára P R Ó Z Á K
DOHOS SÓHAJOK
_


DOHOS SÓHAJOK

Az elhanyagolt- gazos kertben derékig ért a csalán. Elkorhadt kerítésén, bárhol- bárki bemehetett, de senki nem akart ebbe a különös kertbe belépni.
Magában a látványban volt valami visszataszító, és a kert felett, olyan különös szag terjengett, hogy még a bátrabbjának is inába szállt a bátorsága.
Annyira kihalt volt az egész, még a hangyák sem szorgoskodtak az elrothadt aljnövényzet maradványain.
Senki nem emlékezett rá kié a kert, még az öregek is úgy beszéltek róla, hogy mindig is így nézett ki, és sosem volt gazdája.
Az egészre rátelepedett egy nehéz csend.
A köves dűlőút túloldalán lakó öregember, már sok éve figyelte a kertet, az idők folyamán, már – már eszelőssé vált ez a szokása, minden idejében az ablakából figyelt. Összefolytak számára a nappalok az éjszakákkal.
Éjszaka, főleg ha erősen világított a hold, látni vélte a hajladozó csalánerdőt, és közte halvány alakokat feltűnni.
Átsütött testükön a hideg fény, súlytalan lebegésükkel benépesítették az éjszakát.
Tudta, a kert végében megbúvó, részben beomlott pincéből jönnek ki ezek a jelenések, és a hajnal érkezésével ott nyeli magába őket a föld.
Azért tudta mindezt, mert nappal bemerészkedett a gaztengerbe, végigtúrta magát az összekapaszkodott növényerdőn, és eljutott a korhadt kerítés előtt tátongó, sötét lejáratig.
Az üregből tűrhetetlenül erős doh és pusztulásszag áramlott az arcába, mint nehéz sóhajok törtek fel az ismeretlenből, beszívódva tüdejébe, átjárva egész testét.
Hátratántorodott, mellbe vágta a borzalom, kezeit arca elé kapva, fuldokolva menekült.
Egészen kimerült mire hazaért, pedig karnyújtásnyira volt a háza. Utolsó erejével ágyához vonszolta magát, és ruhástól végigdőlt. Azonnal rátelepedett egy eszméletlenül mély álom, reggel tért csak magához.
Kissé szédelgett, de azonnal az ablakhoz ment.
A kert napfényben fürdő békéje, rezdületlen nyugalma hihetetlenné tette az éjszaka történteket.
A sötétség ismét meghozta a jelenéseket, de most már egészen a kerítésig nyúltak, és az öregember látta és érezte, figyelik a sötét ablakban rejtőzködő alakját.
Mozdulni sem mert.
Még akkor éjszaka a szobájába is megjelent a dohos szag, finoman és halkan, de érezhetően jelen volt. Különös módon nem érezte közel sem olyan kellemetlennek, mint mikor arcába csapott a pincelejáróban.
Egy még sosem tapasztalt fásult nyugalom lett rajta úrrá, már ébredésekor feltűnt neki, nem tudta mire vélni a dolgot.
Megszűnt benne az utóbbi évek szorongó félelme, és ahogy kinézett a napfényes kertre, először hatott békésnek, és kedvesnek.
Ismét este lett, a holdfényben fürdő kert, az ablakból nézve igazán vonzónak, és hívogatónak tűnt.
Érezte, megindulnak vele lábai, mint egy kábulatban haladnak a kert felé.
Belépett, végiggázolt a csalántömegen, elérve a pincét.
Merev lábakkal elindult lefelé.
A maróan erős dohszag marcangolta tüdejét, de nem okozott nála köhögőgörcsöt.
A vastag sötétségen érződött, az örök éjszaka jelenléte, de nem érintette meg.
Arcán a láthatatlan szelének hűvös keze, simogatásként hatott.
Előretartott karokkal elindult befelé.
Érezte, a gödrös- köves talaj, a mélységbe visz.
Távoli zúgást hallott, egyre erősebben, mintha közeledett volna, a hang, lekeveredve artikulátlan sikolyokkal, hörgő sóhajokkal.
Kemény szárnyak szele marta arcát, tollaik gorombán érték testét, a tökéletes kiszolgáltatottság réme lelkére telepedett.
Ahogy haladt, halvány- derengő fények világították meg a mellette húzódó végtelen cellasorra emlékeztető- téglafalú bemélyedéseket, bennük térdeplő és fekvő emberszerű lényeket, akik karmos újaikkal marták a salétromos, pókhálóval vastagon beszőtt falakat.
A zúgó hang, és sikoltozás körülötte csavarodott min egy örvény, korbácsütésként be, becsapkodva egyik- másik cellába.
az öregember arca elé emelt kezei véresek voltak, arca elé tartotta őket, és botladozva haladt tovább lefelé.
Minél lejjebb jutott, annál fullasztóbbá vált a hőség, és a forró pára miatt, már tátott szájjal kapkodta a levegőt.
Minél beljebb került, úgy haltak el gondolatai, félelmei, már sem fájdalmat, sem fáradtságot nem érzett.
Arcán tudta, az őt körülrepkedő áttetsző árnyak szelét, egyre többen kísérték egyre beljebb és beljebb.
Az éjszakában hirtelen kivetítődtek képek, amiket nem tudott értelmezni, még rá nem döbbent, hogy hosszú életének emlékei ezek,
Nyomasztó, százszor megbánt, és majdnem elfelejtett epizódok, úgy hasítottak lelkébe, mint a kés.
A fehér, halvány derengésben látta, hogy a folyosók mindkét oldalon szerteágazóan kígyóznak, és tűnnek el a feketeségben. A földet behálózó végtelen pincelabirintus, a földalatti világ, a maga szabályaival, és életével.
Egy meghatározott irányba vitték lábai, nem tért le, és nem tűnt el örökre a hatalmas labirintusban. Valami irányította lépteit.
Távolról hatalmas, nehéz döngő léptek közeledtek, beleremegett a folyosó.
Éles fények villóztak a fekete mohás kőfalakon, még a levegő is kihűlt és megdermedt.
Az őt kísérő árnyak eltűntek, egész testében elömlött a halál érzetének közelsége.
Ösztönösen behúzódott egy falmélyedésbe.
A hatalmas léptek dörgő hangjai betöltötték a teret, elviselhetetlen félelem markolta a torkát.
Aztán elhaladt előtte a jelenés, láthatatlan, és felidézhetetlen valóságában, örök rettegést ültetve lelkébe.

Egy házához közeli platán törzsének dőlve tért magához,
Hajnalodott, nagy nehezen talpra állt, akkora fáradtságot érzett, mint még soha életében.
Ruhája elnyűtt, és csupa sár.
Körülnézett a hajnali feltámadásban, magába szívta, az újrakezdés friss reggeli illatát, látta házát a fák között, de a kertet, a kertet nem látta sehol.
Hozzászólások
farkas viola - április 30 2019 21:11:06
Kedves Gyuri!
Félelmetes dolgokat tudsz leírni. Még jó, hogy kikeveredett abból a szörnyű pincéből.
Szeretettel gratulálok: Viola smileysmileysmiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. január 22. szerda,
Vince napja van.
Holnap Zelma, Rajmund napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
21/01/2020 19:08
Szép estét kívánok!

Manon
21/01/2020 16:56
Szép délutánt mindenkinek! smiley

Helen Bereg
21/01/2020 13:15
Szépnapot Napkorong! smiley

KiberFeri
21/01/2020 08:44
Jó reggeltet kívánok; kedves lakótársak!

nagygabi
21/01/2020 07:19
Szép jó reggelt kíívánok Mindenkinek! :-)

vali75
20/01/2020 20:57
Szép estét kívánok!

Helen Bereg
20/01/2020 19:03
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
20/01/2020 12:24
Szépséges napot Napkorong smiley

KiberFeri
20/01/2020 08:03
Kívánom, hogy legyen jó a mai napotok, meg az egész hetetek is!

Helen Bereg
19/01/2020 18:50
Szép estét Mindenkinek!

Gyongy
19/01/2020 13:52
Szépséges napot Napkorong smiley

Maya Blank
18/01/2020 21:43
Szép estét kívánok mindenkinek! smiley

hzsike
18/01/2020 20:44
Szépséges estét mindenkinek! smiley

2xistvn
18/01/2020 18:59
Szép estét és kellemes hétvégét! smiley

Gyongy
18/01/2020 17:20
Szép estét Napkorong smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes