A Zempléni- hegységben élt történetünk hőse a hím öreg farkas. Egy időben ő volt a falkavezér. – Milyen boldog voltam abban az időben! – mondta. Szép voltam, erős és fiatal. Nem lesből rohantam le a prédát, hanem hosszasan űztem, hisz kitartóan tudtam futni. Most meg itt vagyok, gyengén és öregen- gondolta búsan. Közben eszébe jutott az utolsó küzdelme, amin alulmaradt egy fiatal hímmel szemben. Könnybe lábadt a szeme. Ahogy kóborolt magányosan az erdőben, szembe találkozott egy kutyával. Ott szaladgált gondtalanul, önfeledten. Meglátott egy nyulat s vidáman kergetni kezdte. Örömében néha vakkantott egyet. A farkas bánatosan nézte. Egyszer csak észrevette őt a kutya. Odaszaladt hozzá, farkát csóválva, s megkérdezte tőle. - Miért vagy ilyen lehangolt? Eszembe jutottak a régi emlékek! - mondta. - Gyere, fogócskázzunk! - csaholta a kutya, s szaladni kezdett. A farkas egy darabig eltűnődve nézte, majd vállat vont és szaladni kezdett utána.
Neked8 - augusztus 20 2019 20:35:14
Farkas, ne szaladj! Nem szabad! Ne add fel önmagad!
Komolyra fordítva a szót, sajnos mi "farkasok" megöregszünk... De még mindig van valami, ami a "kutyáknak" sohasem lesz a birtokukban. Ez pedig a szabadság...
