Születésnapját ünnepelte egy kora őszi este a mezei nyúl. Vendégségbe érkeztek az erdő állatai: sün, mókus, őz, szarvas, vaddisznó, róka és a farkas. Mindegyik hozott valami finomságot. Az egyik répát, a másik káposztát volt, aki kukoricát, burgonyát, volt ki lóherét és lucernát hozott. Jókedvvel indult az ünnepség, ettek, ittak, beszélgettek, mulatoztak, amikor hirtelen a nyúl hegyezni kezdte a fülét. Kifinomult szaglóérzéke jelezte a veszélyt. Ekkorra a többiek is megérezték a bajt, sietve megköszönték a vendéglátást, majd elfutottak, ki erre, ki arra. Hirtelen, - hisz több helyen befogócsapdákat állítottak a vadászok - erőteljes bőgés, vonyítás, röfögés verte fel az erdő csendjét. Öblös hangján szarvas kiáltott segítségért. Aztán motorok éktelen hangja dübörgött egy ideig, majd néma csönd lett ismét. A mezei nyúl kivételével mindenkit elfogtak és ketrecbe zártak.
