|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
Keresztnevek : adás és viselés
Mi, magyarok a keresztnevünket a vezetéknév után használjuk.
Nem minden országban van ez így – tudjuk.
Keresztnévnek azért nevezzük, mert a keresztény szertartás keretében kapták régen az emberek, noha a hivatalos adat az anyakönyvbe került.
Az elmúlt századokban a névadás az első gyermek szülei nevét kapta. Szokás volt azt a nevet adni, ami a gyermek születésekor a naptárban szerepelt. A naptárban nem szereplő neveket nem lehetett anyakönyveztetni. Jó példa erre például lányom Nóra neve, ugyanis ez így az ő születésekor még nem szerepelt a naptárban, csupán a név Eleonóra vagy Leonóra változata. Ő soha nem használta ezeket, és ma már van Nóra – név, rövidített változat is.
Korunkban a régi nevek – melyeket már csak az idős nemzedék visel – Mária, Júlia, Erzsébet és még sorolhatnám… - véletlenül sem fordulnak elő, a mai anyakönyvekben, hivatalos iratokban. Az a gyermek, aki ilyen nevet kapna, szégyellné nevét. Most a magyar nevek helyett külföldi filmekből, jócskán kibővített naptárból kapják nevüket az újszülöttek. / Dzsenifer, Vanda, Krisztián, Tamara, satöbbi /. Nem is egyetlen nevet kanak, hanem minimum kettőt, de néha ötöt is. Mintha nem is magyarok lennének.
Ha valakinek nem tetszik a saját neve, amikor felnőtt lesz, megváltoztathatja vagy kiválasztja sok neve közül a neki legjobban tetszőt.
Az én nevem. Sarolta. Családunkban senki nem nevezett így, de még osztálytársaim, barátaim sem. Nekem sem tetszik.
Akkor miért is kaptam? Anyám Gabriellának hívott volna, apám
Cecíliának. Közbeszólt a sors, születésem előtt meghalt az édesapám, és a rokonság követelte, hogy apai nagyanyám nevét viseljem. Így lettem Sarolta, és csak egyetlen nevet viselhettem. Becenevemet is apámtól örököltem, Duci lettem, holott sohasem voltam kövér. A becenév is divatos megszólítás volt, a személy tulajdonságit csúfolták vagy dicsérték, tréfálkoztak vele. Nagyanyám humorérzékéről árulkodik apám beceneve. Három fiát d betűs kezdővel nevezte. Dini, Dönci, Duci. Gyermekkoromban családomban engem is így szólítottak, sőt még húgom most is. Az iskolában Sári, vagy egyes tanároknak Tóth, barátaimnak Saci névre hallgattam. Doktori disszertációmon és a díszoklevélen – mivel latinos változat – Karolina néven szerepelek.
Egyes népeknél szokás, hogy a gyerekek szüleiket keresztnevükön szólítják, ez nálunk nem szokás,így én változatos megszólításokat nyertem lányaimtól, unokáimtól.
Vagyok: Mama, Mamuszka, Anyuci, Anya, - idegeneknek Sári mama, Pákozdi néni, Tanárnő, de Saci, Sárika is.
Magamat – a változatosság kedvéért – most Saroltának hívom, mert ezzel nagyanyámra emlékezem, akit nagyon szerettem.
Minden nevemet elfogadom, értem, de egyiket sem kedvelem. Milyen nevet szerettem volna? Ezt nem árulom el. Maradjon az én titkom.
A név nem ünnepelni való,
csak egy megkülönböztető jel,
ünnepelni nem a nevet,
ha érdemli, viselőjét kell.
Én nem tartottam névnapot, ajándékot sem kaptam erre az alkalomra, esetleg gyerekeimtől virágot. Így volt jó!
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. április 18. szombat,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
