Volt egyszer talán a Mecsek lábánál az erdő szélén egy gazdaság. A baromfiudvar lakói csendesen, nyugalomban éldegéltek. Nem volt veszekedés, nem volt vita. A kakas a szemétdombon kapirgált, tyúkanyó tojásokon kotlott. Kiscsibék bújtak ki egymás után a megrepedt tojásokból. Libák gágogtak, kacsák hápogva siettek a tóra úszkálni. Pulyka az itatóból ivott. Disznók röfögtek és falatozták a moslékot a vályúból. Szarvasmarhák, kecskék, juhok legeltek a réten. Teheneket fejték az asszonyok. A böllér egy disznót vágott éppen. A kutyus békésen feküdt a pamlagon. Cica egeret kergetett. Közben este lett. Feljött az égre a sok- sok csillag és a fénylő hold. Ekkor odasettenkedett a róka- bóka is, aki már egy ideje a bokor mögött leskelődött.
- Hol van az én nyulam- bulam, a finom vacsorám? - Nézett huncutul. Vizslatta a gazdaságot és közben csorgatta a nyálát. - Hol van az én tyúkom- búkom, a finom vacsorám? - Nézett huncutul. Vizslatta a gazdaságot és közben csorgatta a nyálát. Ekkor már vészesen közel járt hozzájuk a róka- bóka. De észre vette ám a házőrző és hangos ugatásba kezdett: vaú- vaú- vaú. Ekkor a róka- bóka nyaka közé szedte a lábát és eliszkolt. Sose látták többé. Erdő szélén a kis őzem-bőzem végig látta, hogy mi történt.
