Napkorong

Princess Pocahontas III. - Utolsó rész.
Igaz történet

Most már együtt jártak a szabadban,hármasban,csodálták a természetet,az állatsereget amikről az indián lány
végtelen történeteket mesélt a férjének, aki boldogabb volt mint valaha,mert Rebecca volt az ő álma.
Nemsokára úgy határoztak visszamennek végleg Angliába az ős hazába.
Princess Pocahontas kérte férjét mielőtt elmennének engedje meg,hogy gyerekével apjához menjenek.
John nem akart menni,elengedte feleségét, aki sok ajándékokkal halmozta el a Nyugati part híres indián fönökét.
Rebecca nagy kisérettel érkezett,mindenki csodálta,milyen nagy tiszteletnek örvendezett.
Powhatan chief a Paramount indián törzs fönöke alig merte megölelni lányát a gyönyörű szép köntösbe.
Könnyek csordultak mindkettő szeméböl,a viszontlátás boldogabb volt mint valaha. Rebecca fájó szívvel
emlékezett régi barátokra. Mikor a hajó elindult a parttól,Pocahontas tudta,a jó utat választotta.
Megkezdődött a készülődés a hosszú útra,mikor majd Pocahontas tiszteletét a nagy angol királyi család előtt
megadja.Sokat hallott arrol amit majd ott fog látni. Képzelete nem hagyta nyugton mert amit ő eddig látott az ő
szerény világában az is túl sok egyszerre befogadni felzaklatott gondolatában
Nagysokára az angol hajó megérkezett a kikötőbe,mielőtt kiszálltak volna Rebecca szemlélte a környéket amit
a hajórol látott,nem hitt a szemének,hatalmas kőházak,hidak,tornyok és a sok cifra öktözetű népek.
Hintóval érkeztek meg a férje birtokára,ahol az ámulat betetézett minden eddigi elképzelést Rebecca boldogságára.
Kellett egy pár nap kipihenni az út fáradalmait. A lakosztály amit kapott fellülmúlt minden gondolatot.Kisfia John
is boldog volt,hatalmas park a kastély mögött,ami tipikus English garden volt.Anyja nem engedte őt ki a kezéböl,ez a fiú volt az egyetlen aki emlékeztette őt a régmúlt de felejthetetlen fájó szerelméről.
Rebecca gyönyörű ruhákat kapott a bemutatkozóra,nagy kalapot a fejére,úgy nézett ki,hogy a királynő is
megirigyelhette volna érte.Westminster Abbey volt a hely,hatalmas gótíves terem ahol hosszú út vezet a király
trónjáig,kétoldalt a Lordok sorakoztak kik ő előtte mélyen meghajoltak.
A bejelentő szónok hangosan kopogtatott botjával,kiáltotta :Princess Pocahontas Rebecca Rolfe !
Mikor Rebecca elért a király elé,mélyen maghajolt,mondta :- Üdvözlőm fenségeteket a hatalmas Paramount
indián törzs nevében,fogadják el az ajándékokat amiket apám :Powhatan
chief küld tisztelettel,békés megértésben. -
Az egész terem előkelősége tapsolt,éljenzett miközben szolgák hozták a sok ajándékokat. Megtörtént a nagy
nap mindenki boldog volt. Lord John Rolfe feleségére nagyon büszke volt. Teltek a napok, mindenki ismerni akarta az indián princesst.
A kicsi John már lassan négy éves lett,mikor egy nap jött egy váratlan ütenet,mitöl nagyot dobbant Rebecca szive. legfőképpen John Rolfe volt nagyon megdöbbenve. John Smith küldte az üzenetet, szeretné látni a kis
gyereket. Az érzelem még nem teljesen gyógyúlt be,ami Rebecca szive körül kószállt, gyakran visszatért
emkékezetábe.
Lord John Rolfe tudta mindég,felesége hogy érez,szerette Rebeccat nagyon méghozzá annyira,hogy adott
neki egy lehetőséget,azt akarta,hogy felesége igazán boldog legyen és ha akar visszamehet hozzá.
A princess döntött mielőtt még találkozott volna szerelmével, a férje az,aki igazán szereti őtet akit el nem
hagyna soha.
John Smith és tebecca a kertben takálkoztak,végignézett azon a nagy emberen akiben nem látott mást csak egy kalandort,aki ha igazán szerette volna minden másképp végződött volna.
A látogatás meglehetősen rövid és hideg. Rebecca rohant vissza férje karjaiban, aki már tudta,hogy szerelmét
örökre magáénak mondhatja.

John Rolfe és Rebecca kiket az Isten megajándékozott még három gyerekkel,boldogan éltek a hatalmas birtokon. Az indián Princess böl előkelő angol lady lett akit befogadtak a nagy társaságok és kedvence lett
mindenkinek. Az indián Princess nem élt hosszú életet de a neve és története beketűlt örökre a történelembe.