Nem rég született tíz pelyhes kiscsibe. Tyúkanyóval a közeli rétre igyekeztek bogarászni. Közben a közelben megáradt a patak és kiöntött. Látva ezt tyúkanyó megsürgette csibéit. – Gyertek gyorsan!- Sikerült is épp időben átérni a biztonságos helyre mielőtt odaért volna a víz. Viszont a legkisebb, Csibe Csabi lemaradt. Sírtak, jajveszékeltek, a túlsó partról tyúkanyó a kiscsibékkel, az innenső partról pedig Csibe Csabi. Arra repült a rigó.
- Miért sírsz Csibe Csabi?
- Azért sírok, mert elvesztettem a szüleimet!
- Hát repüld át a vizet, úgy ahogy én!
- De én nem tudok repülni! – Jajveszékelt tovább Csibe Csabi. - Erre a rigó elrepült. Tovább sírt- rítt Csibe Csabi. Arra ment a réce.
- Miért sírsz Csibe Csabi?
- Azért sírok, mert elvesztettem a szüleimet!
- Hát úszd át a vizet, úgy ahogy én!
- De én nem tudok úszni! – Jajveszékelt tovább Csibe Csabi. - Erre a réce tovaúszott. Tovább sírt- rítt Csibe Csabi. Arra ment a nyuszi.
- Miért sírsz Csibe Csabi?
- Azért sírok, mert elvesztettem a szüleimet!
- Hát ugord át a vizet, úgy ahogy én!
- De én nem tudok ugrani! – Jajveszékelt tovább Csibe Csabi. Erre a nyuszi tova ugra- bugrált. Tovább sírt- rítt Csibe Csabi. Aztán egyszer csak arra úszott egy fatuskó. Csibe Csabi gondolt egyet. Abbahagyta a sírás- rívást és gyorsan rálépett a farönkre. Jól megkapaszkodott benne. A farönk pedig átvitte a családjához. Boldogan ugrottak egymás nyakába.
