Napkorong

Misa éles, szúró fájdalmat érzett a tüdejénél. A kezek -
melyek eddig fogságban tartották r11; elengedték, a lány a
földre rogyott. Tenyerét fájó sebére helyezte, ami rögtön
csupa vér lett. Utoljára madárcsicsergést hallott, majd
lehajtotta fejét a serkenõ fûre.
Kinyitotta szemét, és egy aranylón vakító lábat pillantott
meg. Tudta, hogy nem emberi lénnyel találkozott.
- Segítek ! - nyújtotta a kezét az idegen.
Misa elfogadta a támogatást, felemelkedett, és megnézte
segítõjét. Fekete haja kissé arcába lógott, barna szeme
barátságosan fürkészte õt. Érzéki ajkai mosolyra húzódtak.
Fehér ruhája eltakarta törékeny alakját, hátából hófehér
szárnyak nõttek, és a testébõl melegséget sugárzó fény áradt.
A lány elcsodálkozott, majd bizsergetõ érzés járta át
lapockáját : átölelte a fény. A bõre alól szárnyak nõttek,
ugyanolyan fehérek, mint a fiúé.
- Angyal lettem r11; döbbent rá, és szája elé emelte a kezét.
- L vagyok - nyújtotta ismét jobbját a fiú -, gyere velem!
Kéz a kézben repültek az ég felé.
Egyre távolodtak a lány testétõl, ami t már csak egy
pontnak láttak. Misa szõke hajába bele-belekapott a szél.
- Megérkeztünk - mondta L, majd elengedte angyaltársa kezét.
A lány úgy érezte, hogy egy csodavilágba csöppent.
Akármerre nézett, mindenütt az a meleg fény borította be,
amit L is sugárzott magából. És most már õ is.
- Üdvözöllek, Misa, a Fény országában - szólt egy mély,
nyugodt, fenséges hang.
- Ki vagy Te? - kérdezte a lány, bár tudta a választ.
- Az emberek többféleképpen hívnak: Istennek, Allahnak,
Jáhvének, Nagy Szellemnek. Millió nevem van... Én vagyok a
Mindenség, én vagyok a Világ Teremtõje.
Misa kereste a hang forrását, de nem találta.
- Mostantól Te is egy angyal vagy. Segítõd L, tõle mindent
megtudsz.
A fiú megragadta a szõkeség kezét, és elindultak egy távoli
helyre. Miközben szelték az eget, L beszélni kezdett :
- Gondoskodnunk kell a meghalt testek lelkérõl, és
segítenünk abban, hogy megtalálják békéjüket. Amikor
csilingelõ hangot hallasz, egy lélekért kell menned, hogy a
Fény országába vidd. De vigyázz - emelte fel ujját -, az
Alvilág démonai is e lelkeket akarják, hogy örök kárhozatra
ítéljék ! Minket, angyalokat, ha elkapnak, megkínoznak, és
a Teremtõ kulcsát követelik, ami a mi szívünkben van.
Misa meghallotta a csilingelõ hangot, elengedte L kezét és
lefelé kezdett repülni.
- Légy óvatos!- kiáltotta utána a fiú.
A lány tudta merre van rá szükség. Letekintett a földre, a
betonon egy hatalmas vértócsát látott. Az autók
összetorlódtak, a mentõ szirénája hallatszott a távolból.
Az angyal egy nõ mögé állt, aki egy kis alakot szorított
magához.
- Ne! - kiáltotta az asszony, miközben zokogott- Édes kicsi
fiam!
Misa a nõ vállára helyezte kezét, aki letette a gyermekét.
A lány elõtt egy kis fiú állt, aki értetlenül nézte az
eseményeket, majd odarohant hozzá és megfogta fehér
ruháját. Az angyal rámosolygott , kitárta szárnyait, és
felemelkedtek az égbe. Ekkor hirtelen a bokáját megragadta
valami, erõsen megrántotta, majd lefelé húzta.
Mikor magához tért, próbált mozogni, de egy láthatatlan erõ
tartotta fogságban.
- Magához tért ! - hallotta valahonnan.
- Misa - szólt egy reszelõ hang - Légy üdvözölve az
Alvilágban. Ryuuk vagyok, a Démonisten. Az emberek nyelvén:
Halálisten.
A fogságba esett angyal felnézett a démonra: sárga szeme
sátáni tûzzel meredt rá. Kitárt fekete szárnyaival roppant
tekintélyt sugárzott a groteszk alak.
- Mit akarsz tõlem?- kérdezte a lány erõtlenül.
- Fény országának kulcsát r11; dübörgött a felelet.
- Soha nem kapod meg! - ellenkezett Misa, és megrázta
fényes haját.
- Szedjétek ki belõle! - adta a parancsot Ryuuk, és alakja
eltûnt a sötétben. Sárga szempárként figyelte az
eseményeket.
A démonok elkezdték kínozni a lán- Hagyjátok ! r11; rivallta a Halálisten r11; Változtassuk olyanná, amilyenek mi vagyunk!
Az Alvilág szolgái elkezdtek nevetni, majd egyikük egy
gömböt varázsolt a lány elé, ahol a világ szörnyûségei
jelentek meg.
Egy férfi ütötte-verte kedvesét, amitõl az eszméletét
vesztette. Váltott a kép : egy öt év körüli kislánnyal
fajtalankodott három férfi.
- Ne! - nyögte Misa - Hagyjátok abba!
El akarta fordítani tekintetét a képrõl, de egy láthatatlan
erõ nem engedte. Ismét egy másik szörnyûség tárult szeme
elé. Éhezõ gyermekek csontsoványra fogyva szopogatták a
kavicsot élelem híján.
Misa arcán egy aranyló könnycsepp gördült le. Ryuuk odament
az angyalhoz és éles fogait a nyakába vájta, mire a lány
felnyögött.
Misa újra erõre kapva kiszabadította magát, és a Halálisten
szemébe nézett. Új fekete szárnyak nõttek ki belõle. Arca
elsötétült, régmúlt szõke haja koromfeketén fénylett, ajkai
gonosz mosolyra húzódtak. Az Isteni fény elhagyta testét.
- Tedd a dolgod! - utasította Ryuuk, önelégült arccal.
Hátat fordított és elnyelte a sötétség.
Misa elindult felfelé, körmeivel utat vájva magának a
földbe.
A keze kitört a szabadba, és megragadott egy fénylõ lábat , magával rántva a mélybe. Annak a lábát, aki megmutatta neki
milyen a Teremtõ angyalának lenni.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - July 31 2008 08:16:23
Kedves Lilyen!
Nem olvastam mostanában ehhez hasonló szépet. Még ha nem is így volna, ahogy leírtad, akkor is hasonlóságot lehet benne felfedezni (szimbólikusan) a földi világgal.
Mindannyian õrködnünk kell, ogy az "ördögi erõ" soha ne uralkodjon el rajtunk, és aki nekünk jót tesz, soha ne adjunkl rosszat cserébe!

Nagyon-nagyon szép, én biztos, hogy az elsõ közé soroltam volna!

üdv.: Torma Zsuzsanna