|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
_
Képzeletem játszik velem, így született történetem. Valóságból indult, elkalandozott, a fantázia szigetén kikötött és ott maradt.
Rokonlátogatáson jártunk a minap. A család gazdálkodik. Szép házuk a falu szélén épült, szomszédok közelben nincsenek. Mellettük ritkásan nőtt akácfák erdeje, mellette végét nem látható gabonaföldek terülnek el. Így fontos a védelemről gondoskodni, ami természetesen nem is maradt el. Magas, átláthatatlan deszkapalánk veszi körül a tágas portát. Három nagy termetű, fajtiszta eb őrzi a lakók és a ház nyugalmát, biztonságát.
Sajnos az állatállományt támadó ragadozóktól mégsem tudták megvédeni a gazda tyúkjait.
Rókák és patkányok dézsmálják az istállók lakóit és ritkítják az állatokat. Panaszkodott a gazda, hogy a szép aranybarna, fényes tollú, szorgalmasan tojó tyúkokat megtizedelte –a szó legszorosabb értelmében – mert éppen tíz darab volt – az éjszakánként ide látogató, zsákmányt vadászó róka. Kilenc tojót hurcolt el folyamatosan. Az egyetlen életben maradt tyúk – a legnagyobb testű, kaukázusi juhászkutyához költözött mintegy védelmet keresve. Ugye nem is igaz a mondás, „annyi eszed sincs, mint egy tyúknak!” – mert ennek az én mesém szereplőjének nagyon is volt magához való esze! A hatalmas termetű eb, - akár egy kisebb barnamedve is lehetne – szívesen fogadta és védi az új barátot. Közös tálból esznek, isznak, a maguk nyelvén beszélgetnek és meg is értik egymást.
A tyúk tojásait azonban más helyre rejti, egy farakás lombokkal eltakart vackában – hosszas keresés után lelt rá a gazdaasszony. Ekkor már tíz darab gyűlt össze, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy majd kiscsibék kelnek belőle. A tyúk gyerekekre vágyott. Sajnáltam, mert
számomra a szomorú igazság egyértelmű volt. Kakas hiányában a tojások nem „fiasak”, nem termékenyítettek, a tyúkocska álma tehát nem teljesülhet. Javasoltam is a gazdaasszonynak,
hogy szerezzen egy kakast, hogy legyen párja az utódokra vágyó házi szárnyasnak. Erre persze nincs esély.
Ekkor meglódult a fantáziám. Elképzeltem –ami az állatvilágban lehetetlen – hogy a kutya és a tyúk között szerelem szövődik: a tojásokból újfajta, különleges kis utódok születnek a furcsa szerelmi nászból: „kutyúkok”. Vajon milyen külsejük, milyen tulajdonságaik lennének? Tolluk vagy szőrük lenne, vagy fele-fele arányban borítja testüket a védő bőrt takaró felület? Ugatnak vagy kotkodácsolnak? Hány lábuk lenne: négy vagy csak kettő?
Tudnának-e tojást tojni, lenne-e csóválható farkuk? Próbáltam lerajzolni a kis szörnyeteget:
Négy lába volt, de szárnya is, két feje – kutya és tyúk – jobbra és balra nézegetett, éberen villogott a négy szem. Mindenevők: magot és kutyatápot fogyasztottak, és barátságosan csóválták tollakkal borított farkukat. Sajnos, csupán egyetlen utód maradt életben, de szülei nem kedvelték, mert mindegyikre, mégis egyikre sem hasonlított igazán: mindkét szülője torzszülöttnek tartotta, ezért nem is nevelték kellő gonddal, sőt szerelmük is elsorvadt tőle.
Játék volt a képzelgés, de ma a genetika fejlődése azt sugallja: nem is annyira lehetetlen,
Vagy mégis? Döntse ezt el az olvasó. Azt azért nem szeretném, ha a mese miatt engem is szörnyszülöttnek tartanának. Nos, a sci-fi írók történetei sem lehetetlenebb, mint az én mesém. l
|
|
|
- augusztus 16 2021 22:37:13
Kedves Sarolta !
érdeklődássel olvastalak
Tibor |
- augusztus 17 2021 14:51:26
Lányom és családja tyúkokat nevelnek és tojást árulnak.Ebből élnek, a vőm agrármérnök.
nehéz munka, szabadidő nincs, sok adminisztráció, kockázatok, férjem is besegít az árusításba. Fiatalabb fiúk pedig tagja a kis szövetkezetnek.
A történet alapja valóság,én képzelődtem tovább.
Már vannak kakasok is. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 16. kedd,
Jusztin napja van.
Holnap Laura, Alida napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
