Napkorong

Vihar a Balatonon !

Nagy vihar volt a Balatonon,már második napja esett az eső. Szígliget lankás hegy oldalába,
mediteránian,piros cserepes ház áll egymagában,körülvéve olasz ciprusfákkal.
A ház kéményéböl füstfelhő száll az éghajlat hüvös,October eleje van,a nyaralók már régen
elhagyták az üdülőket.
Benn a házban egy középkörú pár,a kandalló előtt hevernek,komoly téma amiröl beszélnek.
Közben ölelgetik,csókolgatják egymást......
István 41 éves műszaki rajzoló,elvált ember,családja nem volt csak egy rossz házassága.
nem régen beleszeretett egy szép nőbe,akiért mindent elkövetne,hogy boldogságban éljen vele.
Jolán 37 éves rabszolgaságban él egy rossz házasságban.Férje 50 év körüli szadista féltékeny
ember aki számtalanszor megverte őt,féltékenységi mániájába,többször azzal fenyegette,
hogy megöli ha valamin rajta kapja.

- István : ( Jolánt ölelgetve ) kedvesem mi lenne a legokosabb,hogy tudnánk téged megmenteni abbol a házasságbol ? -
- Jolán : Édesem,nem találok rá módot, ez a gazember üldözni fog minket a végtelemségig,
ha csak nem találunk rá egy módot,hogy megöljük -
- István : abbol komoly baj keletkezhet amibe nem szeretnék bele menni, és gondolom,hogy
te sem.Azt mondom hagyjuk ezt a lehetőséget,mikor már nem lesz más választás -

Jólán és férjének egy szép mororos hajókuk volt,amit Lellén a kikötőben tároltak.
Régebbi időkmen azzal kalandozták be Balaton érdekesebb részeit.
Jolán ezt a hajót kisebb kalandjaira használta sokszor a férje tudta nélkül,Így került egy alkalommal
Szígligetre ahol egy barátnője lakott,ahol megismerkedett Istvánnal.
A baj ott volt, ez az út keresztül a tavon 45-perc egy út amit Jolán már számtalanszor meg-
tett,a férje tudta vagy tudta nélkül.A házasságuk már régóta a tönkön a bárdot várta.
Jólán félt,a férje egy vad ember, amit a féltékenysége tett azzá,és még talán még arra is
képes lenne,hogy dühében megölje őt. Már nem aludtak együtt régóta és jolánnak kellett
valaki aki az idegeit megnyugtatja.

- István : - Joli maradj itt nálam ma éjszakára, olyan boldog lennék ha itt maradnál -
- Joli : Édesem, én lennék a legboldogabb,de tudod,hogy mi a helyzetem,egyikőnk sem akarja,hogy valami borzalmas dolog történjen,tudod,hogy az a fenevad mindenre képes.
Nem engedi,hogy megszabaduljak tőle.Valamit ki kell találjak,mert én ezt nem birom tovább.
Eljött az idő Jolinak nem sokára menni kellett nem akart sötétben a vizen lenni,még egyszer
ölelkeztek,szeretkeztek,megvoltak elégedve egymással,hiszen olyan ritka mikor két pár
összhangba találja egymást.Este volt,mikor Jolán megérkezett Lellére.
Ovatosan ment a házhoz.Először a ház hátsó részébe bekukucskált az abalakon,megijedt
amit látott a férje TV.-t nézett előtte egy kis asztalon revolver.
- Te Jó Isten,maradj velem,mit csináljak - ?
Jolán elment a rendőrségre elmondta amit látott,ahol sajnálattal megmagyarázták neki,
hogy a látottak,a képzelet az nem bűn,ők addig nem tudnak semmit csinálni míg valami
nem történik.
Elhatározta,hogy hazamegy mintha semmi nem történt volna.
Mikor az ajtó nyíllott az ember felugrott,revolverrel a kezében, :-Hol voltál ennyi ideig te
szégyentelen,nem megmondtam,hogy itthon a helyed,én nem birom ezt tovább,most végzek
veled. Inkább a börtönbe leszek mintsem ilyen életet éljek le veled. -
Nyújtotta a fegyvert Jolán felé,közelebb akart menni Jolán felé,mikor elbukott a szőnyegbe,
hanyatt esett.Jolán ment gyorsan felvenni a fegyvert ami ki esett annak a kezéböl.
A férj elkapta Jolán lábait,mind ketten a padlón hevertek.A félelem vett erőt,mind kettőn
,mikor a nagy dulakodásban a fegyver eldörrent. Férje mellkasába ment a golyó.
,Még életben volt,hallkan mondta - Hívd a mentőket - de már azt sem tudta
egészen kimondani mert a golyó elérte célját az ember kiadta utolsó leheletét.

Jolán hirtelen nem tudta mit csináljon,a revolvert betette a férje kezében,minden úgy nézett ki mintha öngyilkos lett volna.Elhatározta,hogy marad reggelig.
Mindent szépen rendbetett a házban. ment a kikötőbe,nézte a tartájt még volt annyi üzem-anyag benne,elég lenne még a visszajövetelre is.Amire nem számított. Elindult !
Közben a rádió bemondta húszpercenként (Amit Jolán már nem hallott) hogy óriási vihar
közeledik.
A hullámok már hatalmasak voltak,Jolán gondolta ezt meg kell reszkírozza nem csak magáért,de szerelméért.Mestere volt a hajó kezelésébe és nem félt,átélt már több vihart,
ott született,ott nőtt fel,minden csínját ismerte ennek a tónak.
Már a tó közepe felé lehetett,mikor soha nem látott hullámok közeledtek,Jolán megijedt,még
ő ilyen hullámokat nem látott,felnézett,nem látta a tetejét,egyszer csak az a hatalmas hullám
teljes erejével rá omlott betakarta,úgy érezte valami húzza le a mélybe.
Pár nap múlván a hajó roncsot megtalálták csak Jolánt nem,akit kerestek eredménytelenül
hosszú hónapokig.

Az lett a szerelemnek a vége,ki tudja ki volt az áldozó,vagy az áldozat ? Amit nehéz elbírálni,
mert mind a két fél,valami oknál fogva szenvedett. A harmadik fél a szerető aki alkalmat
adott ennek a történetnek.

Ágoston Tibor