Napkorong

Álomország...
.
Álomország jó lenne, ha létezne, ahol minden ember boldog lehetne.
Gonoszság, irigység a terror veszélye, rettegésbe soha senkit nem űzne. Szegénység, éhség, értelmetlen halál, könnygyöngyöket hullató, valós rideg világ. A gonosz birodalmát, szívesen elűzném, felhőfodrokra a béke fényét tűzném. Ó a pénz, a képmutatás! Huss elrepülne... a Földünkön emberek közt, szeretet, béke lenne. Tudom, hogy csak álom, csacska képzelgés. Bárcsak nyugodtan álomra hajthatná minden hajléktalan, félem nélkül a fejét. Bőrszín nem számít, sem a szegény, a gazdag, szeretet-tengere így lehetne hatalmas. Irigy, becsvágyó uralomra törő, háborút szító világmindenség, örökre száműzve lenne. Helyébe Álomország, megjelenne. Zöldellő fákkal, bokrokkal, tarka pillangókkal, szirmot bontó- illatontó virágtengerekkel. Napfény cirógató, langyos játszi szelekkel. Gondtalanul kacagva szaladnánk, a vadvirágos réten. Szellő szárnyán együtt utaznánk, kéz a kézben. Egy tisztás közepén Álomországban élnénk, ámulva néznénk a lombok közt áttörő Nap fényét. Madár ének, patak csobogása, hajnalpír színvarázst festene az orcádra. Gyermekek, nők, férfiak, ölelkező párok, rossz emberek ne itt, más bolygón építsék világuk! Föld nevű bolygót ne tegyük tönkre! Bárcsak összefognának, gondolkodnának emberek és népek. Boldogan, békében élnének bölcsen, sok-sok rohanó évet. Terheket, gondokat, egyformán cipelnénk, a megoldás kulcsát együtt keresnénk. Képzelet szülte álomvilág...
- Istenem, ha valósággá válna, gyémántkönny fénylene, a szív fölé fűzött vékony aranyszálra.-
Horváth M. Zsuzsanna
2016. február 27.