|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
_
Mesterséges gravitáció!
Soha olyan nevetést nem hallottak még a Tudományház nagytermének falai, mint amikor a fiatal tudós hallgatósága elé tárta a gravitáció mibenlétének tényleges megfejtését. Sokan homlokukat csapkodták és örömükben, vagy ámulatukban, de legtöbben talán mérgükben nevettek, hogy miért nem jöttek rá maguk a szinte kézenfekvő megoldásra. Egyesek szerint azért, mert túlságosan nagyra becsülték a feladatot. Hogy sikerét tovább fokozza, az előadó – maga is kuncogva – felfedte a gravitáció, nyugodtan mondhatjuk, házi előállításának módját is. Ekkor egy pillanatig halálos csend következett, a hallgatóság szinte megdermedt a hallottak gyermekien egyszerű voltán. A fiatal tudós annyira elkezdett nevetni, hogy kicsordultak a könnyei. Mire ezeket letörölte, már csak nézhette, hogyan marad magára: a nézőtéren mindenki tülekedve, egymást fellökve tódult a kijáratok felé, míg ő maga végül ott állt teljesen egyedül a pódiumon. Nevetése elhalkult, arcának vonásai egyre komolyabb kifejezést vettek fel, mert hirtelen rájött, micsoda lavinát indított el a gondolkodó lények világában ezzel a felelőtlenül elhamarkodott felvilágosítással.
Astopine úgy rohant hazáig, mintha üldözték volna. Közben találta ki, mi legyen a megépítendő jármű neve. Azonnal neki is állt a gravoplan összeállításához. A feladat megoldása annyira egyszerű volt, hogy tudta, minden van a pincéjében, amire szüksége lesz a munkához. Neki is gyürkőzött. Nem is nyugodott, amíg el nem foglalhatta a helyét az elkészült jármű egyetlen ülésében. Nyugodtan fellebeghetett a pincéből ki a szabadba, azután pedig a mezők, vizek és dombok fölött szabadon száguldhatott. Már nagyon türelmetlen volt. Az üzemanyag pedig semmi más, mint maga a mesterséges gravitáció volt. Micsoda boldogság! Elfoglalta helyét. Lehunyta a szemét, amikor meghúzta az indítókart. Elbűvölte az emelkedés első pillanata, de azután már a csattanás volt az utolsó, amit még hallhatott. A gravoplan kegyetlenül engedelmeskedett a hirtelen megrántott indító utasítására. Felszökkent és vezetőjét olyan erővel csapta a pince plafonjához, hogy az azonnal meghalt.
A szerencsétlenség zajára sokan siettek a helyszínre. Miután Astopine gondosan feljegyezte a munka minden fontos fázisát, ezzel segített mindazoknak, akik még nem fogtak hozzá saját gravo-ötleteik megvalósításához. Hamarosan kiderült, hogy Astopine mindent szakszerűen csinált, kivéve gravomobilja indítását, amit izgalmában nagyon elsietett. A pince plafonjával való ütközés következtében a jármű is darabokra hullott.
Az eset híre pillanatok alatt elterjedt. A hatóságok tanulságként beszéltek róla, egyúttal nagy óvatosságra intették a lelkes tömegeket, mert Astopine esete jól mutatta, mennyire egyszerű,
de veszélyes, ha valaki elhamarkodottan kezeli a gravitációról kapott új ismereteit. A legtöbb gondot az otthonaikban kísérletező amatőrök okozták, akik rájöttek már a mesterséges gravitáció előállításának módjára, de hiányos ismereteik miatt nem voltak tisztában vele, hogyan fékezzék meg a gyakran egészen váratlanul fellépő iszonyú erőket.
Természetesen a türelmetlenebbek még így is sok szerencsétlenséget okoztak. Mindenki feltaláló akart lenni. Naponta lehetett hallani megbolondult konyhagépekről, tömeges közlekedési katasztrófákról. Egy sor új törvényt és sok szigorú büntetési formát kellett megalkotni, az új járművek használata mellé pedig sürgető szükség volt új közlekedési szabályokra is, tekintve hogy a biztonság kedvéért mindenki a talaj felett akart közlekedni. Időközben a gyakran elszabadultan száguldó használati tárgyak már a lakosság puszta létét veszélyeztették. Hatalmas lakóházak dőltek össze maguk alá temetve a „tudóst”, a szomszédokat és sokszor a járókelőket is. Az így fellépő kezdeti zűrzavar és a korlátozó intézkedések bevezetése után szinte mindenki jelentkezett a gravitációval kapcsolatos, hatóságilag szorgalmazott tanfolyamokra, s így lassan-lassan helyreállt a rend, s a balesetek is lecsökkentek. A megépíthető mesterséges erőterek ezután már többnyire a hétköznapi feladatok megoldását, általában az életet könnyítették meg.
Az amatör vállalkozók után végre a gyorsan kiképzett mérnökök is munkának láttak. Fantáziájuk határtalan volt. A tehermozgatás forradalmi újításai mellett sorozatban épültek a szebbnél szebb személyszállító lebegők is. A hatóságok egyszerűen betiltották a házilag készített robomobilok használatát. Gyárak szűntek meg, vagy vettek fel más profilt. A nehézipar gépei éppúgy újakra cserélődtek, mint ahogyan a hétköznapi személyi használati tárgyak és konyhai masinák többsége is egyszerűbb és praktikusabb lett. Nem volt többé gond az energia, hiszen a mesterséges gravitáció a legvérmesebb reményeknél is több lehetőséget kínált.
Mindemellett ki lehet jelenteni, hogy az új lehetőségek nagy nyertese a játékipar lett. Olyan gyártmányok kerültek az üzletekbe, amelyek gyakran a felnőttek érdeklődését is felkeltették.
A tanár, aki az említett tanfolyamok egyik vezetője volt, tanítványainak szemléltetni akarta a világűr működését. Igen rövid idő alatt hatalmas sikert ért el mesterséges naprendszerével. Az ötlet és maga a látvány is lebilincselő volt. Egyúttal pedig valóban szemléltetőnek is bizonyult, amint egy átlátszó falú kockában izzott, világított a nap, körülötte pedig keringtek a bolygók, némelyikük körött a holdjuk vagy holdjaik. Itt-ott fel-fellobbanó üstökösök, meteoritok színesítették a mesterséges naprendszert. Ez a figyelemre méltó szemléltető eszköz felkeltette egy játékgyár főmérnökének figyelmét. Az akkori kis üzem az elmés találmánynak köszönhetően hamarosan sorozatban gyártotta a lakások díszítésére használt kis naprendszereket. Újabb csarnokokat építettek, hogy nagyobb rendeléseket is elfogadhassanak. A kisebb és egyszerűbb variációk után készültek egész naprendszer-csoportok is. Az elkészült „darabokat” kartonba csomagolva szállították. A nagyobb, vagy néha hatalmas példányok általában parkokban kaptak helyet. A gyár, különösen amíg újdonságról volt szó, alig győzte teljesíteni a megrendeléseket. Nagy volt a sietség, hiszen a megrendelt szállítmányok nem késhettek. Bizonyára a felfokozott tempó, vagy egyszerűen a gondatlan pakolás volt az okozója, hogy szállítás közben elgurult és tartalmával együtt elveszett egy karton. Soha nem került elő.
Mindez sok-sok-millió évvel a mi időnk előtt történt. A csomagolás kartonjával hamar elbírtak az elemek, de az alatta lévő generál erőtérnek semmi nem árthatott. Hogy ebben egy-két hold a maga természetes módján elhasználódott és megsemmisült, az természetes. Ezzel szemben minden jel arra utal, hogy - legalábbis ebben az esetben -, nem fordítottak elég gondot az elkészült naprendszer belső tisztaságára. Ebben az univerzum-csodakölteményben maradhatott valamennyi szennyeződés. Csak ezzel magyarázható ugyanis, hogy annak egyik bolygóján elburjánzott a szerves élet egy sajátos formája, később pedig az, amit ma így nevezünk: ember.
Stockholm.1983.
|
|
|
- February 12 2023 17:58:02
Ez érdekes volt, ami annak tudható be,hogy ebben az új világban ma már
semmi nem csoda,mert a technika vívmánya felül múl minden elképzelést
Jó volt olvasni,köszönom
Tibor |
- February 12 2023 19:57:07
Tíborkám, köszönöm szépen az olvasást. Hozzá kell tennem, hogy az elsô variációt 1983-ban írtam, de többen azt ajánlották, hogy kissé jobban fejtsem ki. Tehát hozzá kellett volna tennem, hogy 1983-2023. Ez az igazság.
Ölellek!
Laci PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. April 27. Saturday,
Zita, Mariann napja van.
Holnap Valéria napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
