|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
Karácsony ünnepére szól a csengő,
a lelkeink ma végre összeérnek,
ma hófehér lepelt terít a felhő,
alatta messze száll az angyalének. |
|
 H
Ha fáj és nem érted, miért büntet az Isten,
Ha te jó vagy, úgy érzed… biz’ valami nincsen,
Tűrj, és szeress, s a végén kivirágzol.
Az élet ilyen… mert e kettőről szól. |
|
 Gy.
Ó, bár tőletek tanulhatnék alázatot
és tűrést, hogy megadón viseljem sorsom
s, ha bántás ér, ne törjön ketté lényem,
hanem szívós ruganyossággal mintázza |
|
 Gy.
A nyár tovább osont hamar,
megannyi vágya szívbe mar,
sajogva fáj az őszben,
hiába, változott a rend, |
|
 Gy.
A dolgos méhhez, úgy esett,
Egy lepke szólt: „Rokon,
Nem hordasz égi színeket,
Mint én, a szárnyadon!” |
|
 Gy.
Angyalok jőnek,
Tesznek kötelességnek…
Együtt igy várunk… |
|
 H
Mennyire szerettelek!
Soha nem mondtam neked semmit,
Soha nem mondtam neked semmit. |
|
 H
A fellegeknek árja roppanó
havat terít a néma tájra,
hideg, fagyott világa nem való
ki cidrizőn melegre vágyna, |
|
 H
A liliom pompába öltözik,
s madár fölött is óvó tenyerit
tartja az Isten. De, vajjon, ki ad
ételt a költőnek és ki terít |
|
 H
Szivárvány... Mikor látom ám,
A szívem feldobog;
Így volt, midőn megszült szülém,
Így most, hogy felnőtt lettem én, |
|
 H
A kávéháznak ablakába ülök belül,
Kortyolgatom a finom kávémat egyedül…
A kávéháznak ablakába ülök belül. |
|
 Gy.
Krisztusi szeretet született szívedbe
S ha már ott van, tartsd bent hosszan
Hogy a jelen öröm tobább tartson
S a múlt árnya ne visszapillantson |
|
 Gy.
Hosszú az út, veszedelmes?
Nem tartja vissza őket,
indulnak. Új csillag űz felhőket:
Júda királyát vajúdja. - |
|
 Gy.
A téli éj hidegje roppan
kopott cipőm alatt a hóban,
vidítja lelkem egyre jobban,
amint feléd közelgve dobban |
|
 Gy.
A haza nemcsak nyelv.
A gyerek-szájú reggel
hiába köszönt rád magyarul,
ha idegenek lesnek rád |
|
 H
Kimondhatatlanul vágyok rád,
Tudjuk be, mentél… Te hibád.
Kezünk, kéz a kézbe,
Tekintet messzibe… |
|
 Gy.
Letűnt idők ködébe veszve múltam
megannyi nemzedéke elfeledve
forog zokogva sírjaikba dúltan,
mivégre korcsosulhatott az elme, |
|
 Gy.
Egyszer régen Betlehembe'
jászol volt, kis Fiú benne.
Csodát mesélt pásztornép ott;
bölcsek hoztak ajándékot. |
|
 Gy.
karácsony készül itt szegényes és ha megsült majd a bejgli
gyertyát gyújt az asszony
leülnek megenni
imát mond közben a plafont nézi az ember |
|
 H
Közöttetek szeretnék lenni
s élni paraszti-jámboran,
türelmesen és bölcsen.
Vetni magvető nyugalommal |
|
 H
Novemberéji csillagok,
ragyogjatok csak egyre fenn,
de már közelg a tél amott,
mi durva, zord időt jelent, |
|
 H
Álmodok rólad… Klementina!
Csókod kellene még a számra!
Könnyem… türemkedik,
Időnk nem változik. |
|
 H
Kegyed ellenem vagy nem… Icus?
Kegyed szeret-e engem Icus?
Ölelném derekét,
Csókolnám a nyakát. |
|
 Gy.
Ezernyi részre vágva él a nemzet
e kis hazán, feladva mindenét,
megannyi boldog ős hiába nemzett,
maradt e föld felett az ég sötét. |
|
 Gy.
Vén udvarház egy kis falu végén,
Puszta falak, düledező kémény;
Úgy áll ott az útra kihajolva,
Mintha csak egy öreg koldus volna. |
|
|
|
Ma 2024. April 24. Wednesday,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
