"Élvezd a napot, és hagyd a gyanús holnap igéretét"...
(Horatius: Leukonoéhoz)
Nagy Zöld szõke vizén átkelek én, társam a kétkedés.
Széllel szembe repül - visszafelé - újra a fecske már.
Körben strázsa-szemek, mint azelõtt; jó takaród kevés:
melledtõl hasadig (mons veneris)... Tétova este vár.
S álmunkban se tovább, szûz szeretõm, "Carpe diem!"-Katám.
Tiltott pálmaliget Ízisz-öled, holnapi Kánaán...
[A Rácsos szabadság c. kötet (és a római ciklus) záróverse, a magyarban igen ritka ún. nagy aszklepiadészi sorokkal. 1973. április 24-érõl. Kiskati 20-án volt 18. ]
