Magam mögött hagytam végre
A csalódás szigetét
Felrepültem a pokolból
Élõ csillagok közé
Lüktetõ fájdalom folyók
Agyba kúszó félelem
Megtört arcokon látható
Ki nem mondott kérelem
Üvölt a ki nem mondott szó,
Hogy jöjj végre, óh halál
S míg révbe jut a halálhajó
Szíved tépi száz dögmadár
Társak nélkül egyedül élsz
Nem törõdsz már semmivel
Lényedben rég lappang a félsz
S nem bízol meg senkiben
Az élet így hová vezet? Mondd!
Ha nem tudsz felejteni
Õrült lesz az utolsó szó
S nem fog senki segíteni
Engedd magadhoz azokat
Kik segíteni tudnak
Akik Hiszik, hogy Ember vagy
Kik szeretetedben bíznak
Akik tudják, ha eltûnnél
Nagy kár lenne érted
Akik elvárják, hogy Szeress!
Kik miatt mindezt érdemes!
Nekem bejött a versed. Érzelmileg közel áll hozzám. Az utolsó versszakban benne van a lényeg. Vannak akik miatt érdemes élni, tenni. tetszett: szeretettel: zsuzsu
csobad - augusztus 22 2008 21:51:31
Köszönöm Neked Zsuzsu
lidia - augusztus 22 2008 22:54:28
Sok igazságot elmondasz a versedben. Sokszor a bizalmatlanság miatt marad az ember társ nélkül.
Nagyon jó, hogy a reménytelenségbõl fordítottál a végén. Valóban kell magunkhoz engedni azokat, akik segíteni tudnak, mert különben egyedül nagyon nehéz talpra állni.
Értékes verseket írsz.
Szeretettel:
Lídia
