Amikor elindul
Nem tudja, mi vár rá
Hõsnek lenni jó,
De otthon várnak rá
A láng mélyére nézve
messze kerül a család
Messze kerül az önzés,
A félelem, a halál
Szemében tükrözõdnek
A világot égetõ,
A mindent felperzselõ,
A lobogó lángok
Az egyik percben barát,
Másik percben ellenséggé
Váló, égõ, pusztító
Lobogó lángok
Csak egy lehet a cél!
Egy lehet a feladat
Menteni életet,
Menteni vagyonokat
S ha a vörös izzás
Korommá válik
S a füstöt szétfújta a szél
Közel kerülhet a család,
A gyermek arca
S miközben utaznak vissza
Kicsit félni is szabad már,
Mert megérintett a halál
Minden tiszteletem ezeké az embereké. A befejezõ versszak különösen tetszik. Üdv. zsuzsu
Torma Zsuzsanna - augusztus 25 2008 08:48:50 Kedves Csobad!
Nagyon szép, hogy megemlékeztél verseddel a tûzoltók áldozatos munkájáról! Olvastam írásokat különleges esetekrõl, áldozatos munkavégzésekrõl. Én is nagyon elismerem munkájukat!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
csobad - augusztus 26 2008 00:12:10
Elsõ kézbõl valók az élményeim, magam is tûzoltó vagyok...
Köszönöm nektek a szép szavakat!
korin - november 27 2009 13:45:49
A versed nagyon megérintett.
Ember közeli az ábrázolása,az önfeláldozásnak, nap mint nap a halál árnyékában.
Szeretettel,Korin
